A várandósság olyan élettani folyamatokat indít el a kismama szervezetében, melyek mind a magzat egészségét, mind magát a terhességet hivatottak támogatni. Ilyen változás például, hogy a vér alvadékonysága fokozódik, megakadályozva ezzel, hogy az anyuka szülés során nagy mennyiségű vért veszítsen. Emellett a növekvő magzat és méh szintén növeli a vérrögök kialakulásának rizikóját, mivel a nagy súly nyomást gyakorolhat a medence mélyen fekvő vénáira.
Érdemes tudni, hogy nemcsak a terhesség, de a gyermekágyi időszak is fokozza a rizikót, főleg, ha a kismama császármetszés útján hozta világra gyermekét. A szülészorvosok gyakran tanácsolják, hogy akiknél nagy a trombózis fellépésének esélye, már a teherbeesés előtt jelentkezzen hematológusnál, hogy megbeszéljék, a terhesség során mikor kell elkezdeni az alvadásgátló injekció adását (esetleg még a teherbeesés előttre is csúszhat ez az időpont). Kiknek van szükségük véralvadásgátlásra terhesség során?
Akik már eleve véralvadásgátló terápiában részesülnek
Értelemszerűen mindazoknak muszáj véralvadásgátlót alkalmazniuk terhesség és gyermekágy során, akik már eleve valamilyen antikoaguláns terápiában részesülnek. Viszont nagyon fontos, hogy ők már a teherbeesés előtt, a családalapítási szándék megszületésekor váltsanak át LMWH injekcióra, hiszen az összes orálisan alkalmazható készítmény (akár régi, akár új típusú tabletta) fejlődési rendellenességet okozhat a magzatnál!
Akiknek már volt trombózisuk
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mélyvénás trombózis után vannak, akik életük végéig véralvadásgátló terápiára szorulnak, és vannak, akik csupán meghatározott ideig, mert utána elég csupán az életmódjukra figyelni. Utóbbi csoportba tartozóknak fontos, hogy az egész terhesség/gyermekágyi időszak alatt LMWH-kezelésben részesüljenek, hiszen fokozott rizikóval rendelkeznek, mivel egy régebbi trombózis után sokkal nagyobb eséllyel alakul ki egy újabb.
Akik súlyosabb trombofíliával küzdenek
A trombofília egy olyan genetikai állapot, mely megnöveli a trombózis rizikóját. Ilyen többek között a F.V. Leiden mutáció, az F.II 20210 (protrombingén) mutáció, a kevés ATIII (antithrombin 3) szint, valamint a csökkent Protein S/C szint. Az MTHFR mutáció akkor növeli a vénás trombózis esélyét, ha magas homociszteinszinttel jár. További nem veleszületett hajlamosító tényező az úgynevezett APS (Antifoszfolipid szindróma). Amennyiben ezek súlyosabb formája áll fenn, esetleg több rizikótényező is jelen van egy trombofília mellett, úgy az orvos LMWH-injekció alkalmazását írhatja elő. Ám hogy kell-e és hogy mikor véralvadásgátlás, mindig egyéni elbírálást igényel, hiszen ha még nem volt trombózisa az illetőnek, akkor meglehet, hogy csak a terhesség vége felé, illetve a gyermekágyi időszakban van rá szükség, illetve elég csupán a folsav alkalmazása (például MTHFR mutáció esetén) - mondja dr. Szélessy Zsuzsanna, a Trombózisközpont hematológus főorvosnője.
Egyéb rizikótényezők fennállása
Mindezeken kívül léteznek egyéb tényezők is, melyek esetén megfontolandó a véralvadásgátló kezelés: ilyen állapot lehet például a súlyosabb visszértágulatok megléte, az ikerterhesség , a jelentős túlsúly, bizonyos nőgyógyászati/belgyógyászati betegségek, a gipszrögzítés vagy az ágyhoz kötöttség. Amennyiben nem biztos benne, hogy kell-e LMWH-injekció, mindenképp érdeklődjön szakembernél, aki hasznos tanácsokkal szolgálhat.
Legjobban: