A mentális betegek gondozásában nagyon fontos szerep jut a családtagoknak. Hozzáállásuk, elkötelezettségük befolyásolja a gyógyulás és a társadalmi beilleszkedés folyamatát, ugyanakkor gyakran ők maguk is lelki problémákkal küzdhetnek.
Egy friss felmérésből kiderült, hogy a családi körben ápoltak 49 százalékánál diagnosztizáltak szkizofréniát, 45 százalékban bipoláris betegséget, és 6 százalékban szkizoaffektív zavart.
Az Ipsos Kutató Intézet munkatársai Ausztráliában, Kanadában, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban kérdeztek meg majdnem ezer családot, közülük 31 százalék szülőként, 24 százalék gyermekként, 17 százalék házastársként és 16 százalék testvérként gondoskodik érintett hozzátartozójáról.
A felmérésben résztvevők majdnem felének családtagjánál már több mint 10 éve diagnosztizálták a megbetegedést, és 73 százalékuk állítja, hogy a megfelelő kezelés mellett a családi támogatás volt az egyik legfontosabb tényező szeretteik állapotának javulásában.
Preston J. Garrison, a Nemzetközi Mentálhigiéné Szövetség vezetője szerint a mentális betegségek megfelelő kezelése a világszerte megközelítőleg 50 millió betegen kívül több mint 100 millió családtag, hozzátartozó számára is különösen lényeges.
A kutatásból kiderült, hogy a családtagok számára a beteg visszaesésének és a terápia abbahagyásának elkerülése, a leginkább hatékony terápia minél gyorsabb megtalálása és a társadalmi megbélyegzés leküzdése a legfontosabbak.
A terápia abbahagyása vagy a terápiaváltás miatti relapszusok (visszaesések) rendkívül negatív következményekkel járhatnak a beteg és a vele együtt élők számára egyaránt. A vizsgált esetek 91 százalékában történt jelentős állapotromlás a terápia abbahagyásakor. A visszaesés hatására a betegek 69 százaléka újbóli kórházi kezelésre szorult, 22 százaléka próbált meg öngyilkosságot megkísérelni, 20 százalékuk pedig börtönbe került!
A nemzetközi felmérésből kiderült: problémát jelent, hogy a betegek jelentős része csak későn részesül a számára leginkább megfelelő terápiában, vagy túl sokszor változtatnak gyógyszerelésén. Terápiás kezelés váltásakor 56 százalékban számoltak be drasztikus visszaesésről a hozzátartozók. A betegek több mint felénél két évbe telt a hatékony és helyes kezelés megtalálása, 85 százalékuk pedig több mint kétféle gyógyszert kapott, mire rátalált a megfelelőre. Sőt, a családtagok 36 százalékának beszámolója alapján előfordult, hogy több mint 5 fajta gyógyszer alkalmazása után sikerült csak megtalálni a leginkább hatékony szert.
A hatékony kezelés és a család odafigyelése sem lehet eléggé eredményes, ha a betegnek szembe kell néznie a társadalom megvetésével, stigmatizációjával. A megkérdezettek 84 százaléka szerint a betegség általi megbélyegzés nehezebbé tette hozzátartozójuk gyógyulását, 63 százalékban pedig kimutatható volt, hogy a diszkrimináció nagy hatással volt a páciensek gyógyszeres kezelésének önkényes elhagyására.
A kutatás eredményeiből kiderült, hogy a megfelelő gyógyszer megtalálása után a betegek képesek teljes életet élni. A kezelések mellett a felmérésben résztvevők megemlítették a pszichoterápiák, a testmozgás, a felelősségtudat és a rendszerezett életvitel jelentőségét, amelyek ugyancsak segítenek szeretteiknek a gyógyulásban.
A hatékony kezelés, valamint a megfelelő kiegészítő terápiák alkalmazása a családtagok helyzetét és a beteg társadalmi beilleszkedését is jelentősen megkönnyítette. A jól megválasztott terápiát követően a betegek 81 százalékának javultak a családi és baráti kapcsolatai, 79 százaléka nagyobb önállóságra volt képes, 48 százaléka végzett el valamilyen iskolát és 42 százaléka talált állandó munkát.
A kutatás végeredményeként a hozzátartozók kijelentették, hogy az újabb és hatékonyabb gyógyszerek hatására az elmúlt 10 évben az otthoni ápolás jelentősége számottevően megnőtt, és szinte minden megkérdezett határozottan egyetértett abban, hogy a megfelelő gyógyszeres kezelés szükséges az érintettek állapotának fenntartására.