Statisztikák szerint az aktív szexuális életet élő magyar nők több mint 80 százaléka élete során legalább egyszer megfertőződik a HPV-vel, míg a férfiak 64 százaléka vírushordozó. A vírus egyes típusai a bőrt, míg mások a különböző nyálkahártyákat, így például a méhnyakat, továbbá a nyelőcső, a garat, a gége, valamint a genitáliák nyálkahártyáit vagy a végbélnyílás környéki területeket támadják meg.
Fontos tudni, hogy a HPV fertőzöttek többsége hosszabb-rövidebb idő alatt magától is meggyógyul, mivel az egészséges immunrendszer az esetek többségében képes felismerni a fertőzést és megelőzni a betegség kialakulását. Azoknál azonban, akik a HPV fertőzésből évekig nem gyógyulnak ki, előbb úgynevezett rákmegelőző állapot alakulhat ki, ami akár daganatos megbetegedéshez is vezethet.
Hogyan fertőz a HPV?
A HPV főként szexuális úton terjed. De fontos tudni, hogy behatolás nélküli nemi aktus során is továbbadható, sőt használati tárgyakkal is átvihető. Az óvszer sem nyújt teljes körű védelmet a HPV-fertőzés ellen, mivel bőrkontaktus útján is továbbítható. Az újszülötteket pedig a szülés során az édesanya is megfertőzheti.
A HPV típusai
Rákkeltő képességük szerint a beszélhetünk alacsony, átmeneti és magas rizikójú HPV-fertőzésről:
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- magas rizikójú (nagy valószínűséggel rákot okoz): 16, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 56, 58, 59, 66, 68 típusok
- nem azonosított, vagy átmeneti kockázatú: 2a, 3, 7, 13, 26, 27, 28, 29, 30, 34, 40, 51, 53, 54, 61, 62, 69, 71, 72, 73, 77, 82, 83, 84, 86, 87, 89, 90, 91 típusok
- alacsony kockázatú (nem okoz rákot): 6, 11, 42, 43, 44, 55 típusok
Az alacsony rizikójú kategóriába tartozó HPV-típusok zavaró, de szerencsére nem veszélyes, apróbb bőrelváltozásokat okoznak. Ezek közé a megbetegedések közé tartoznak például a nemi nyálkahártyákon megjelenő szemölcsök. A fertőzés következtében karfiolszerű kinövések, szemölcsök alakulnak ki a külső nemi szerveken, a hüvelyen vagy a méhnyakon, amelyek gyakran hajlamosak - a bőr nyirokkeringésén keresztül - a továbbterjedésre, szóródásra. A nemi szemölcsök 90 százalékát a HPV 6-os és 11-es típusai okozzák.
A nem azonosított kockázatú típusok szerepe a méhnyakrák kialakulásában nem ismert és a jelenlegi ismeretek szerint statisztikailag minimális.
A magas kockázatú HPV 16-os és 18-as típusa felelős Európában a méhnyakrákos megbetegedések többségéért. Ugyanakkor igen elterjedt rákkeltő típus még a HPV 45 és 31 is. Ez a négy típus együttesen a méhnyakrákok több mint 80 százalékáért felelős. A HPV ugyanis a sejtekben olyan elváltozásokat indíthat el, melyek rákos burjánzáshoz vezethetnek. És bár a legtöbbször a fertőzést legyőzi a szervezet, néhány esetben sajnos tartósan megmarad a vírus. Kóros elváltozást pedig az azonos típussal való, hosszú időn át tartó fertőzés okozhat.
Nem csak méhnyakrákot okozhat
A HPV és a méhnyakrák közti kapcsolat ma már többé-kevésbé közismert, arról azonban kevesebben tudnak, hogy a vírus más daganatos megbetegedések kialakulásában is közrejátszhat. Jóval kisebb mértékben ugyan, de a fejnyaki rákok okaként is számolni kell vele. A szájüregi, a garat, nyelv- és gégerákos megbetegedések egy részét szintén a HPV-fertőzés okozhatja.
Mitől függ, hogy a HPV-fertőzésből betegség lesz-e?
Az immunrendszer optimális esetben képes azonosítani és megsemmisíteni a vírussal fertőzött sejteket, így pedig betegség sem tud kialakulni. De számos tényező fokozhatja a tartósan fennálló HPV-fertőzés kockázatát, és befolyásolhatja az átmenetét például méhnyakrákba. Ilyen tényező a genetikai hajlam, az immunszupresszív kezelések és a korán megkezdett nemi élet is. Azt is jó tudni, hogy mindkét nem esetében a partnerek számával arányosan nő a fertőzés esélye is.
De például a rendszeres dohányzás, a különböző alapbetegségek és a folyamatosan fennálló stressz is jelentős mértékben gyengíti a szervezet természetes ellenálló képességét, ami esélyt ad arra, hogy a magas rizikójú HPV örökítő anyaga beépüljön a laphámsejtek DNS-ébe. És bár ilyenkor még nincsenek érezhető klinikai tünetek, ekkor is kifejlődhet már a rákmegelőző állapot, ami megfelelő kezelés nélkül daganat kialakulásához vezethet.
A szűrésnek fontos szerepe van a megelőzésben
Hazánkban közel 500 nő hal meg évente méhnyakrák miatt - értelmetlenül. Ezek az esetek ugyanis rendszeres szűréssel elkerülhetőek lennének. A lappangási időszakban a vírus ugyan rejtve, de mindvégig jelen van a fertőzött sejtekben, és így lehetőség van a HPV-fertőzés felderítésére és a védekezésre. A vírus többféleképpen is kimutatható.
A méhnyakrák citológiai szűrése alkalmával a méhnyak sejtjeiből vett kenetből a citológus jelezni tudja a HPV valószínűségét. Ez a citológiai kép azonban csak a fertőzés meglétére utal, azt nem lehet meghatározni, hogy alacsony, átmeneti vagy magas rizikójú fertőzésről van-e szó. Éppen ezért ebben az esetben más speciális vizsgálatra is szükség van, amely során a HPV típus-meghatározása is megtörténik.
A legérzékenyebb HPV kimutatási eljárás az úgynevezett polimeráz-láncreakció (PCR), amelynek segítségével meghatározható a HPV típusa, és akár a csupán egy-két sejtben megbúvó néhány vírus is megtalálható. A HPV kimutatása a citológia vizsgálatra levett méhnyak kenet mintából egyaránt elvégezhető.
Ha pedig - bármelyik szűrési módszerrel is - azonosításra kerül a HPV vírus, még időben elkezdődhet az érintettek kezelése, elkerülve a súlyosabb állapotok kialakulását.
Legjobban: