A képalkotó diagnosztikai eljárásokban közös, hogy a folyamat során testünk belsejéről: csontjainkról, belszerveinkről, ereinkről készítenek szakemberek orvosaink számára értelmezhető képeket. Nem minden képalkotó eljárás alkalmazható ugyanakkor minden testrész, illetve minden ember esetében. Alábbiakban összeszedtük a gyakoribb eljárások legfőbb jellemzőit.
Ultrahang
Veszélytelen eljárás, amely a lágyrészek, főleg izmok és a legtöbb ízületünk felületes lágyrészei, a belső szervek, erek és a csontfelületek, -vizsgálatakor alkalmazható eredményesen. Elterjedt módszer a magzatok vizsgálatára is. Csontokkal vagy levegősebb részekkel fedett testrészek vizsgálatára ugyanakkor nem alkalmas, így például agyunk vagy a bélrendszer állapotát ultrahanggal nem lehet alaposan feltérképezni. Túlsúlyos embereknél is gyengébb lehet a kép minősége, amely az ultrahang vizsgálat esetében ráadásul nagymértékben a vizsgálatot végző orvos képességein múlik - a többi orvosi képalkotó eljárás eredménye kevésbé vizsgálófüggő.
Röntgen
Mindenki találkozik vele az élete során, hiszen a csontsérülések, illetve a tüdő vizsgálata mellett a fogászatban is ez a legelterjedtebb képalkotó eljárás. Ez képezi a rákszűrő emlővizsgálat (azaz a mammográfia ) alapját is.
Pontos és biztonságos technikának számít azzal együtt is, hogy tudjuk, a röntgensugár élettanilag potenciálisan veszélyes. A gondosan tervezett és kivitelezett vizsgálatok esetében ez azonban csak nagyon csekély mértékben érvényesül: kutatások szerint az időskori rákbetegségek esélyét maximum 2 százalékkal növelik meg az életünk során a testünkről készített röntgenfelvételek. Az sem mindegy persze, hogy milyen röntgenről van szó: fogaink "megröntgenezése" gyakorlatilag elhanyagolható terhelést jelent a szervezetünk számára, míg egy hasi- vagy koponyaröntgen már komolyabbat. A megfelelő céllal végzett vizsgálatok során azonban a potenciális előnyök sokkal jelentősebbek a kockázatnál.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A röntgen vizsgálatnak különféle altípusai vannak. Különféle kontrasztanyagokkal kombinálva a nyelőcsövet, a gyomor- és bélrendszert is meg lehet vizsgálni vele (ez a fluoroszkópia), akárcsak a szívet és az érrendszert (ezt pedig kardiográfiának, vagy angiográfiának hívjuk).
CT
Röntgensugarakat használnak a komputertomográfiában, vagyis a CT-nél is, amely során egy számítógépes program 3D-s képet rak össze egy sor, vékony rétegű röntgenfelvételből. A CT-vizsgálat csontsérülések, emésztőrendszeri és mellkasi vizsgálatok során, sérülések, gyulladások, tumorok felkutatásában nagyon hasznos vizsgálómódszer. Ugyanakkor jelentős sugárterheléssel járhat -így ha sűrűn kell ismételni ezeket a (különösen a hasi és a koponya-CT) vizsgálatokat, azok mindenképpen orvosi előírásra kell, hogy történjenek. Bármilyen kicsi is lehet azonban a veszély, minden sugárártalommal járó beavatkozás kérése előtt fontos, hogy konzultáljunk orvosainkkal, és hallgassunk a szakember tanácsára.
Terhes nők számára sokáig teljesen ellenjavalltak voltak a röntgensugarat alkalmazó vizsgálatok. Ma is csak szigorúan átgondolt okból rendel ilyet az orvos, de végtagi csontsérülés kimutatására például - a többi testrészt ólomtakarással gondosan védve - készülhet röntgen-felvétel. A CT- képalkotás célzott, azaz csak a vizsgálandó területet érinti, és így a környezet nincs veszélyben, amennyiben nem a hasi területet kell vizsgálni. A hasi röntgen és a CT természetesen továbbra is kivételt jelent egy várandósnak: ha közvetlen sugárzásnak tennék ki a magzatot (például hasi CT-vel), akkor ez okozhat - akár súlyos - károsodást is (például megnövelheti a gyermek későbbi életében a leukémia kialakulásának az esélyét ). Ezért tervezett röntgen-, vagy CT vizsgálat előtt a várandós nőknek mindenképpen konzultálniuk szükséges a kezelőorvosukkal, és feltétlenül jelezzék állapotukat a vizsgálat megkezdése előtt, a helyszínen is.
Nukleáris eljárások
Ezek során belégzéssel vagy injekcióval alacsony intenzitású radioaktív anyagot juttatnak a szervezetbe, majd ezek segítségével készítenek szöveti működészavart jelző, akár 3D-s képet. A kardiológiai vizsgálatokban és a rákdiagnosztikában jelentős segítséget nyújtó PET-készülék például a szervek belső viszonyait (vérellátását, anyagcseréjét) is képes feltárni. A szcintigráfia célzottan a csontok, a máj, a szív, a tüdő és a pajzsmirigy kivizsgálásában , a gammakamerát használó SPECT pedig főleg az agy-, a szív- és a csontproblémák feltérképezésében nyújt segítséget orvosainknak.
MRI
Elsősorban a lágyszövetek, így például a gerincvelő és az agy vizsgálatakor ajánlható, de fontos a porckorongsérvek és az ízületi betegségek felismerésében is. Jelentős előnye, hogy az alkalmazott térerő mellett mágneses erőtere semmilyen veszélyt nem jelent az emberi testre. Magasabb ára miatt ritkábban választott eljárása hasi diagnosztikában, azonban gócos szöveti betegségekben pontosabb eredményt adhat a CT-nél. A vizsgálat hosszú, és egy-egy sorozatot olykor meg kell ismételni, mert ha az alany megmozdul a vizsgálat közben, akkor jelentősen romlik az elkészített kép minősége.
Fémimplantátumokkal élőkön nem biztos, hogy elvégezhető az MR-vizsgálat, mivel a régebben beültetett implantátumok még gyakran készültek mágnesezhető anyagból. Ezért azok a páciensek, akik 15 évnél régebben élnek fém implantátummal, a beültetést végző orvostól kérjenek igazolást, hogy a beültetett anyag mágnesezhető-e. Pacemakerrel rendelkező páciensek esetében a vizsgálat nem végezhető el. A vizsgálat akár több, mint fél óráig is eltarthat, szűk, zárt és hangos térben zajlik, ami elsősorban klausztrofóbiás betegek számára fontos információ.
Ez is érdekelhet
Első harmadban lévő terhes nők számára inkább más eljárást választ a kezelőorvos, mert a mágneses mezők hatása a fejlődő magzatra még nem ismert eléggé.
Legjobban: