A napközben szunyókáló időseknél a stroke-kockázata akár négyszeres is lehet - állítja egy friss kutatás.
Egy frissen nyilvánosságra hozott tanulmány szerint, azok az idős emberek, akik napközben szunyókálnak, jobban ki vannak téve a stroke (szélhűdés) veszélyének. A tanulmány úgy találta, hogy a stroke rizikója kétszer - négyszer akkora azok esetében, akik napközben el-elszundítanak, (nem szándékosan elalszanak) mint akik az egész napot ébren töltik. A legtöbbet szunyókálók esetében ez a szorzó igen magas: négy és félszeres (!).
A kutatást végző szakemberek az Amerikai Stroke Szövetség soros ülésén kifejtették, hogy a napközbeni szunyókálás "a stroke bekövetkezésének egyik új és kiemelten fontos rizikófaktora lehet ".
A kutatásba 2000 személyt vontak be, akiket alvási szokásaik miatt vizsgáltak. Az átlagos követési idő 2 év 3 hónap volt, és azt találták, hogy a csoportban 40 stroke és 127 egyéb érrendszeri probléma lépett fel. Több rizikófaktort számba véve - úgymint kor, nem, vérnyomás, cukorbetegség, túlsúly, fizikai aktivitás - azt találták, hogy a stroke rizikó a "keveset bóbiskolók" és a "sokat bóbiskolók" között meglepően magas volt az egyáltalán nem szendergőkhöz képest.
A szívinfarktus, vagy egyéb érrendszeri betegség miatt bekövetkezett halálozás a "keveset bóbiskolók" közt 1,6 % - kal, a "sokat bóbiskolók" körében 2,6 % - kal volt több mint a többi vizsgált személynél.
A vizsgálat vezetője Dr. Bernadette Boden-Albala az eredményt úgy értékelte, hogy a rizikót ilyen mértékben növelő tényezőt komolyan figyelembe kell venni a későbbiekben. "Figyelembe véve az eredményeket, belátható, hogy a betegeket a szerint is fel kell mérni, hogy szunyókálnak-e!" - mondta.
A kezdeti osztályozás alapja lehet az Epworth - skála, amely azt méri fel, hogy különböző szituációkban mennyire vagyunk hajlamosak elaludni. Így vizsgálja négy fokozatban (0 - 4 között) az esélyét annak, hogy olvasás közben, tévézés alatt, nyilvános helyen, autóban utasként, délutáni pihenés közben, beszélgetés alatt, ebéd után, vagy a forgalmi dugóban milyen eséllyel alszunk el. A skála pontértéke alapján eldönthető, hogy szükség van-e további vizsgálatokra, esetleg kezelésre az alvási zavar tekintetében.
A fentiek egybe csengenek azzal a sokat tanulmányozott ténnyel, hogy a kimerültség, mint civilizációs betegség általános jelenség. Az ijesztő az, hogy most kezdjük felmérni mennyire veszélyes.
Legjobban: