Ellobbanó életek
Nagy felháborodást keltett nemrégiben az a Pest megyei eset, amikor a tizenéves lányanya megölte titkolt terhességéből született csecsemőjét. Sajnos nem ritka az ilyen bűncselekmény Magyarországon: évente mintegy 25 csecsemőgyilkosságra derült fény az elmúlt években, de egyes szakértők tartanak attól, hogy a napvilágra nem került esetek száma ennél jóval nagyobb. Nem ismeretlen ez a jelenség másutt sem: az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint az európai régióban naponta átlagosan négy 14 éven aluli gyermeket illetve csecsemőt ölnek meg, ami évente több mint 1300 esetet jelent. Az újszülöttjüket megölő vagy ellátatlanul hagyó anyákat természetesen hevesen elítéli a közvélemény, de csak kevesen gondolnak utána, vajon milyen előzmények, körülmények, lelki tényezők vezették őket rettenetes tettükhöz.
A téma legelmélyültebb hazai szakértője szociológus, aki a Rendészeti Továbbképző és Kutatóintézet kutatójaként egyik tanulmányában 18 év alatt történt 268 magyarországi esetet elemzett, a társadalmi körülményeket és a megelőzés lehetőségeit vizsgálva. Ezeknek a rosszkor, rossz helyre született gyerekeknek az élete tragikusan hamar ellobbant, sokszor csak néhány percben mérhető. A világra jött újszülötteknek közel fele az ellátatlanság, anyja passzivitása miatt hal meg: elvérzik, padlóra, árnyékszékbe esik, mintegy negyedük megfullad, de nem erőszakos cselekedet következményeként (volt például olyan nő, aki a nadrágjába szülte csecsemőjét). A tettleges újszülött-bántalmazás csak az anyák egyharmadánál bizonyosodott be: a vizsgált esetek közül 51-en a saját kezükkel vagy a köldökzsinórral fojtották meg, 16-an szúró- vagy vágóeszközt használtak a gyilkossághoz, négyen pedig a falhoz, padlóhoz vágták újszülöttjüket.
Görcsös titok, páni félelem
A gyermeküket megölő anyák többnyire rendkívüli krízishelyzetben vannak terhességük teljes ideje alatt. A vizsgált esetekben a végzetes cselekedet kulcsmozzanata a terhesség mindenáron való titokban tartása volt: kivétel nélkül már a fogamzás pillanatától kezdve titkolták terhességüket. Az eltitkolt terhességet általában a nő környezete által tiltottnak minősített kapcsolat előzi meg - túl korán elkezdett nemi élet, házasságon kívüli kapcsolat, egyéjszakás, diszkókaland stb., ami fölött azonban legtöbb esetben szemet hunynak, kivéve, ha "következménye" is van, ha terhesen marad a nő, amiért viszont kizárólag őt hibáztatják. Különösen a kisebb településeken fordul ilyenkor az emberek haragja az úgymond megesett lány, kikapós asszony ellen, akit azután stigmatizálnak, a család szégyeneként emlegetnek.
Családban, magányban
A terhességüket eltitkoló nők társadalmilag elszigetelten élnek: nincsenek barátaik, és családtagjaikra, rokonaikra sem számíthatnak. Pedig az esetelemzésekből kiderül, hogy a család, a közvetlen környezet legalább annyira felelős a terhesség tragikus végéért, mint maga az anya. Így megállapítható a fiatal nő anyjának felelőssége, aki elmulasztotta őt idejében felvilágosítani a szexuális élet alapvető ismereteiről. Többnyire azzal hárították el maguktól, hogy az ő tisztességes családjukban nem illik "olyan" dolgokról beszélgetni.
Halálos tudatlanság
A teherbe esett lányok-asszonyok tájékozatlansága alapvető ismereteik hiányával, tudatlanságukkal függ össze. Nagy részük ugyan a kezdetektől fogva tisztában volt az állapotával, de sokan (és nemcsak tapasztalatlan hajadonok, hanem többször szült asszonyok is) csak a magzat megmozdulásakor döbbentek rá terhességükre. Akadt nem egy, aki azt állította, hogy terhességét csak a szülés megindulásakor észlelte.
Segítség a krízishelyzetben
Ideális (vagy inkább: normális) esetben nem is kerülne sor krízishelyzetre. Hallottam például a napokban egy középiskolás párról, akik védekeztek ugyan, de mégis megtörtént a "baleset": gyermeket várnak. Amikor a lány elmondta a szüleinek, ők tőle kérdezték meg, mit szeretne tenni, vállalja-e a kicsit, egyedül vagy annak apjával együtt képzeli-e el a jövőjüket. Amikor úgy döntött, hogy semmiképpen nem akarja elvetetni, a család melléállt: minden segítséget megkap, a gyerek apja is vállalja a felelősséget. Ha nem is házasodnak össze, de láthatóan a kicsi teljes családban fog felnőni, és a fiatal anyuka élete sem megy tönkre helyrehozhatatlanul, legfeljebb átalakul, egy kicsit később, másként folytatja a tanulmányait, hamarabb kell felnőtté válnia. Ez az eset bizonyítja, hogy a legtöbb segítséget a közvetlen hozzátartozói adhatnák meg a bajba került fiatal nőnek. Ha azonban a családja erre alkalmatlan, fontos tudni, hogy hova fordulhat segítségért.
Segítő szervezetek - a Babamentő Program
A megelőzés eszközei közül jelenleg a világon az Egyesült Államokban 42 államban, 3 német városban, Bécsben, Magyarországon és Szlovákiában működik ún. inkubátor program. A két utóbbi országban a kórházak elé kihelyezett inkubátor, a többi helyen inkább bölcső vagy rácsos ágy áll az anyák rendelkezésére, ahol, végső megoldásként otthagyhatják gyermeküket, ha nem képesek vállalni. Magyarországon a budapesti Schöpf-Merei Ágost Kórház- és Anyavédelmi Központban 1996-ban indult útnak a , a krízishelyzetben lévő nők megsegítésére, azóta csecsemők százainak mentették meg ezzel az életét. Mint Garamvölgyi György kormányzati biztos egy internetes portálon elmondta, a babamentő program a kezdetekhez képest átalakult, ma már nem csak, illetve nem elsősorban arról szól, hogy az anyák inkubátorban hagyják gyermeküket, hanem arról, hogy a kórház komplex segítségét vehetik igénybe, amelynek köszönhetően a többségük (83 százalékuk!) hazaviszi a kicsijét.
A Bölcső Alapítvány
Gólyahír Egyesület
"Mindig voltak és mindig lesznek nők, akik gyermeküket nem kívánt teherként hordják, de nem szabad hagyni, hogy kétségbeesett, magára maradt helyzetükben egy csecsemőgyilkosságba csússzanak bele, fel kell ajánlani nekik segítségünket. A azért alakult, hogy ezeket az eseteket megelőzzük. Ha az anya helyzetét nézzük (hiszen ő az, aki elpusztítja nem kívánt gyermekét) magára maradt, kétségbeesett, kilátástalan, igazán "terhes" állapotban lévőkről van szó. Az igazi megelőzés szerintünk az, hogy ebben a magára maradt helyzetében legyen egy szalmaszál, egy megértő hang, aki meghallgatja, ráfigyel, és akivel beszélhet problémájáról őszintén, annak veszélye nélkül, hogy elítélik vagy rábeszélik valamilyen általuk helyesnek vélt megoldásra. A megelőzésnek lehetőleg a szülés előtt hónapokkal kell kezdődnie" - mutatta be Mórucz Lajosné elnök a Gólyahír Egyesületet.
Reggel 6-tól 22-óráig, ingyen hívható telefonvonalat működtetnek, tanácsot adnak, megoldást segítenek keresni az anya kilátástalannak tűnő helyzetében a családsegítő szolgálattal, a gyermekjóléti szolgálattal, illetve a védőnői szolgálattal együttműködve. Aki nem tudja vállalni gyermekét, felvilágosítják, hogy milyen lehetőségei vannak a gyermek sorsát illetően. A különböző lehetőségek között megemlítik a nyílt örökbeadást is, amelyben segítenek is ha nem tudja, vagy nem akarja vállalni, gyermeke felnevelését. Így ő gondoskodhat neki szerető családról, megismerheti az örökbefogadó szülőket. Szeretnék megadni a lehetőséget, hogy a "terhesekből" várandós anyákká válhassanak, tudjanak arról, hogy segítséget kérhetnek, ha nehéz helyzetbe kerülnek. Cél, hogy felelősségteljes döntést tudjanak hozni önmaguk, és gyermekük sorsáról, és csak végső esetben adják örökbe gyermeküket, ha nem tudják vállalni felnevelését. A Gólyahír Egyesület krízisvonalának száma: 06-80-203-923.
Legjobban: