Mára közismert, hiszen például a hazai kormányzati kommunikációnak is hangsúlyos eleme, hogy az új típusú koronavírus okozta COVID-19 elsősorban idős, krónikus beteg emberekre nézve jelent magas egészségügyi kockázatot. Ezzel szemben, mint ahogy az az Egészségügyi Világszervezet (WHO) oldalán olvasható, statisztikai kimutatások tanúsága szerint a betegség gyermekek és serdülők esetében jóval ritkábban jelentkezik súlyos formában. „Tapasztalataim szerint nem is annyira a járvány és a fertőző betegség mint veszélyforrás volt kihatással a mögöttünk álló időszakban a gyerekekre, hanem inkább az az élmény, hogy egyik napról a másikra gyökeresen megváltozhat az életük. Valószínűleg ebben szerepet játszik, hogy már a kezdetektől fogva úgy tűnt, a koronavírus-fertőzés gyerekekre nem igazán veszélyes. Ezen felül ők jobban kontroll alatt is voltak: az iskolák bezárásával hamar hazakerültek, ami összességében nyilván a szülőket is megnyugtatta gyermekeik egészségügyi állapotát illetően” – mutatott rá Bodnár Csilla pszichoterapeuta, gyermek-szakpszichológus.
A közelmúltban több hazai felmérés is igyekezett részletesebb képet adni a magyar családok koronavírus-járvány alatti életéről. Ezek eredményei több esetben is arra engednek következtetni, hogy a megelőzést célzó óvintézkedések erősebben éreztették hatásukat a hétköznapok során, mint maga a járvány. (Árnyalja persze az összképet, hogy a fertőzések hazai száma népességarányosan jócskán elmarad az európai államok zömétől, azaz itthon enyhébben zajlott le a járvány első hulláma - részben alighanem a korlátozásoknak köszönhetően.) Az UNICEF Magyarország és az Indotek Group reprezentatív felmérésében például a 18 éven aluli gyermeket nevelő megkérdezettek több mint fele, 55 százaléka jelentette ki, hogy az oktatási intézmények bezárása miatt közepesen vagy nagyon megváltozott az életük. Az Edisonplatform ugyancsak reprezentatív felmérése szerint pedig a legtöbb szülő (a válaszadók négyötöde) a barátok, társak hiányát tartja az elmúlt időszak legnagyobb, hosszú távon is problémát jelentő veszélyének a gyermekekre nézve.
„Nehéz globálisan megközelíteni a témát, hiszen a különböző korosztályú gyerekek eltérő módon és mértékben reagálhattak a járványhelyzetre. Ezzel együtt általánosságban azok a gyerekek, akiknek nagyobb a szociális igényük, minden bizonnyal egyfajta frusztrációként élték meg, hogy elvesztették a megszokott személyes találkozásokat a barátokkal. Különösen megviselte például ez a szituáció a serdülőket, akiknél ugye már a szerelmi élet, az ellenkező nemű kortársakkal való együttlét is hangsúlyos szerepet kap a mindennapokban” – fogalmazott a pszichológus. Kitért rá, tapasztalatai szerint kezdetben talán még egyfajta előrehozott nyári szünetként hatottak a történtek minden korosztályra. A járvány jelenléte, illetve annak következményei elsősorban akkor realizálódtak a gyermekekben, amikor elindult az online oktatás. „A legtöbben nehezen fogadták el, hogy ez az oktatás egy másik formája. Ők tehát ugyanúgy iskolások, ugyanúgy van tanítás, csak más módon. A szülők is elsősorban azzal a problémával kerestek meg, hogy nehezen tudják rávenni a gyereküket az otthoni tanulásra, a napirend követésére.”
A szakember szerint ugyanakkor a távoktatásra való átállás is csupán átmeneti nehézséget jelent. A gyerekek rugalmasak, könnyen tanulnak új dolgokat, így ők ezt a változást sem élik meg traumaként. Előbb-utóbb felveszik azokat a készségeket, amelyeket az új helyzet megkövetel tőlük, ezáltal képesek alkalmazkodni. A kijárási korlátozás megszüntetése pedig lehetőséget teremt az elmaradt baráti találkozások bepótolására is a nyáron. Bár egyelőre nehéz lenne megjósolni, hogyan alakul a járvány a jövőben, hiszen a szakértők is több lehetséges forgatókönyvvel számolnak, az első hazai hullámról ugyanakkor elmondható, hogy a gyermekek többségének életében nem okozott tartós zavart. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ne lennének olyanok, akiket érzékenyebben érintettek az elmúlt hónapok történései.
Balszerencsés megerősítés az otthoni lét
„Azoknál a gyerekeknél látok nagyobb veszélyt, akik számára egyébként is nehézséget jelentett a közösségbe való beilleszkedés a járvány előtt” – hívta fel a figyelmet Bodnár Csilla. Kifejtette, a gyerekek közötti rivalizálástól a tanulmányi gondokig számos tényező állhat ennek hátterében, de a közös pont, hogy számukra valamiért nagyobb stresszt jelentett az iskolába járás, mint a többi társuknak. „Ők valószínűleg fellélegeztek az intézmények bezárásakor, hiszen az izolációt egyfajta pozitív eredményességként élték meg. Részben azt az illúziót keltette ez a helyzet, hogy az életüket így is meg tudják oldani. Jól tudjuk azonban, hogy a szocializáció szempontjából kulcsfontosságú a közösségbe járás, mivel ott alakulnak ki olyan szituációk, amelyekben el lehet sajátítani alapvető szociális készségeket. Ezek a gyerekek viszont – tulajdonképpen kényszerűségből – azt tapasztalták meg, hogy szociális készségek nélkül is lehet élni az életet. Csakhogy ezekre a készségekre még nagy szükségük lesz felnőttként az élet különböző területein, beleértve akár a családalapítást, a közösségi életet vagy éppen a munkahelyi boldogulást.”
Amennyiben kedvezően alakul a járványhelyzet, és így szeptembertől zavartalanul újraindulhat az óvodai nevelés és az iskolai oktatás, úgy ezeknek a gyermekeknek még nagyobb szorongást jelenthet majd a visszatérés társaik közé. Adódott az életükben egy olyan szakasz, amely azt a látszatot keltette, hogy nem kell feltétlenül közösségbe járniuk ahhoz, hogy tanulni, fejlődni tudjanak. Úgy tűnhet tehát, hogy a koronavírus kedvező élethelyzetet teremtett számukra, valójában azonban éppen ők az egyik legnagyobb kárvallottjai e tekintetben a járványnak. A szülőktől is fokozott odafigyelést igényel majd tehát, hogy támogassák őket a fennálló nehézségek vagy konfliktusok leküzdésében, enyhítve ezzel bennük a közösségbe járás iránti érzelmi ellenállást.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Fokozza a szorongást a váratlan fenyegetés
A pszichológus szerint a beilleszkedési gondokkal küzdő gyerekek mellett van még egy csoport, akikre jobban kihathatott az új típusú járvány. Ebbe a körbe tartoznak azok a gyermekek, akik valamilyen krónikus betegséggel élnek. „Az ő életükben már igen korán nagyon erős kontrollfunkciók alakulnak ki, aminek a hátterében javarészt a szorongás húzódik meg. Az érzelmi életük is kicsit a betegség köré szerveződik, ha pedig jön még valami, ami kiszámíthatatlan módon veszélyezteti az életüket, az még nagyobb óvatosságot és túlzott szorongást generál bennük. Nyilván ebben a szülők fokozott aggodalma is szerepet játszik, akik az átlagosnál is jobban igyekeznek óvni beteg gyereküket a járványos időszakban. A viselkedésük - a verbálisan elhangzó tiltásokon túl is - számos olyan közvetítő elemet tartalmaz, amelyek tovább fokozzák a gyermekben egyébként is meglévő szorongást” – magyarázta Bodnár Csilla.
Hozzátette, habár a koronavírus megjelenése felerősíthette a krónikus beteg gyerekek félelmeit, ők azonban egyébként is egy kicsit más gyermekkort élnek meg, mint a többiek. A felnőtté válás során meg kell tanulniuk, hogy élhetnek együtt betegségükkel, miként kezelhetik helyén az állapotukat. Ahogy pedig a korral egyre kompetensebbé válnak, a szorongásuk is csökken. A mostani járvány inkább csak egy átmeneti hullámvölgy ebben a folyamatban. Egy hatékony oltóanyag megjelenése, illetve a COVID-19 gyógykezelésének fejlődése pedig csökkentheti majd a jövőben az ezzel kapcsolatos szorongást mind a krónikus beteg gyermekek, mind szüleik esetében.
Legjobban: