A dohányzás néhány gént tartósan bekapcsolva tarthat a testi sejtekben, ezzel visszafordíthatatlan károsodásokat okozva - nyilatkozták a kutatók egy tanulmányban, amely megmagyarázhatja, miért marad a rák kockázata magas a dohányzás abbahagyása után is.
Sok olyan genetikai változást találtak, amelyekből nem keletkeztek újabbak a leszokás után, de több olyan gént is megfigyeltek, amelyek a rossz szokás elhagyása után is még évekig "bekapcsolva" maradtak, köztük néhány olyat is, amely korábban nem kapcsolódott a dohányzáshoz, írja a MediPress.
"Ezek az irreverzibilis változások felelősek lehetnek a tüdőrák - a leszokás ellenére is - hosszan fennálló magas kockázatáért," - írják a kutatók közleményükben, amely a BioMed Central Journal BMC Genomics folyóiratban jelent meg. Bármely sejtet nézzük, csak a gének egyötöde van bekapcsolt állapotban adott időben. Raj Chari, a vancouveri Brit Columbia Rákkutató Központból, és munkatársai szövetmintát vettek 20 jelenleg és régebben dohányzó ember tüdejéből és összehasonlították az egyes gének aktivitását egymás között és négy, soha nem dohányzó embertől származó mintával. Egy gén, amit "bekapcsolva" találtak a jelenleg és korábban dohányzókban, a CABYR volt, mely kulcsfontosságú a spermiumok úszó mozgásában, és valószínűleg más sejt mozgásában is segít, vagy például hozzájárul a légutak sejtjeiben a farokszerű csilló mozgásához, ami a nyákréteget továbbítja. A CABYR ezen kívül még agytumorok működéséhez is kapcsolódik - állítják a kutatók.
Egy másik gén, ami a dohányzók szervezetében "be volt kapcsolva", de a nem dohányzókéban soha, az ENTPD8 volt, ami nagy valószínűséggel a DNS-károsodásnál játszik szerepet. A többi genetikai változás egy vagy több évvel a dohányzás abbahagyása után magától visszaalakul, néhány ezek közül segíti a légúti sejtek regenerálódását.
"Az újonnan diagnosztizált tüdőrákosok 50 százaléka korábban dohányzott, ezért fontos megérteni a füst légutakra gyakorolt hatását mind aktív, mind leszokott dohányzóknál," - írják a kutatók.
STOP
Legjobban: