Régi probléma, hogy terhességben egy sor gyógyszer adását nem javasolják. Pedig a merev gyógyszer-absztinencia helyett jobb mérlegelni, mi okoz nagyobb bajt: a gyógyszer esetleges anyai és magzati szövődményei, vagy a kezelés hiányában az anya krónikus bajának, pl. asztmájának súlyosbodása.
Itt vannak például a leghatásosabb asztma elleni szerek, a szteroidok (mellékvesehormonok). Úgy tűnik, a terheseknél sem kell annyira tartani a mellékhatásaiktól, különösen mióta elterjedtek a kevésbé ártalmas belélegezhető formák. Egy nagy svéd felmérés szerint, még a terhesség első - tehát a magzati élet legsérülékenyebb - fázisában adott szteroid sem csökkentette kifejezettebben a születési súlyt, nem okozott több koraszülést és fejlődési rendellenességet.
Egy az amerikai nőgyógyászok szaklapjában megjelent tanulmány ugyanerre a következtetésre jutott. Az amerikai asztmás terhesek egyharmada - magától, vagy egyenesen orvosi javaslatra - abbahagyta állandó asztma elleni szere szedését. Emiatt gyakrabban szorultak intenzív terápiára, ám áldozatuk hiábavalónak bizonyult, sőt egyenesen ártott: újszülötteik átlagsúlya alacsonyabb lett a kontrollcsoporténál.
A végkonklúzió: miközben persze fokozottan kell a terhesek gyógyszerelésére ügyelni, alapvetően nem kell megváltoztatni a beállított terápiát. Sőt, súlyosabb asztmás rohamban szenvedő terhesnek előbb adni kell egy másik szert: oxigént! Az anyai oxigénhiány ugyanis komolyan árthat a magzat egészségének is.
Legjobban: