Nagyobb valószínűséggel küzd serdülő-, majd felnőttkorában evészavarral, aki már gyermekként túl sokat eszik – számol be a University College London és a rotterdami Erasmus Egyetem közös kutatásának eredményeiről a MedicalXPress. A tanulmány 3670 brit és holland fiatal adatait vizsgálva jutott erre a következtetésre.
A lassabb evés védelmet nyújthat
A kutatók azt találták, hogy ha egy gyereknek 4-5 éves korában különösen magas az evés iránti késztetése, akkor 12-14 évesen nagyobb valószínűséggel jelentkeznek nála különféle evészavarral összefüggő tünetek. Egyúttal azt is megállapították, hogy a lassabb evés és a gyorsabb jóllakottságérzés a korai gyermekkorban védelmet nyújthat az étkezési zavarok bizonyos későbbi tüneteinek kialakulása ellen.
"Bár tanulmányunk nem tudja bizonyítani az ok-okozati összefüggést, eredményeink arra utalnak, hogy az ételingerekre való érzékenység az egyik hajlamosító kockázati tényezője lehet a serdülőkori evészavar tünetei kialakulásának" – mondta el a portálnak Dr. Ivonne Derks. A kutatás társszerzője ugyanakkor hozzátette: "az ételre való nagyfokú érzékenység azonban normális és gyakori viselkedés is, és inkább csak egy lehetséges kockázati tényezőnek kell tekinteni a sok közül, mint olyannak, ami miatt a szülőknek aggódniuk kellene."
"Bár az étvágynak az elhízás kialakulásában játszott szerepét már évtizedek óta vizsgálják, ez az első olyan tanulmány, amely átfogóan vizsgálja az étvágyra jellemző tulajdonságok szerepét az evészavar tüneteinek kialakulásában" – állítja Dr. Clare Llewellyn, a tanulmány másik szerzője.
Ez is érdekelhet
A kutatók szerint az étkezési zavarokat nehezebb lehet hatékonyan kezelni, ha egyszer már kialakultak, ezért jobb, ha a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. A korai életkorban jelentkező kockázati tényezők azonosításával végzett munkájuk célja tehát, hogy támogassák a lehetséges megelőzési stratégiák kidolgozását. Ezek közé tartozhat például a nagyobb kockázatnak kitett gyermekek támogatása.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: