Kezdjük messziről. Miért lett pszichológus?
Mert utáltam sportolni! Inkább ültem, olvastam és figyeltem másokat. Fényképeztem minden embert az agyamban, tudtam, hogy jó lesz még valamire! Mielőtt elvégeztem volna az ELTE Bölcsészettudományi Kar Pszichológia szakát, tettem egy kis kitérőt és népművelő-könyvtár szakos diplomát szereztem.
Gondolom, ebből a kezdeti kis kitérőből mind a mai napig sokat profitál.
Kislány korom óta imádtam a könyveket, az értékes filmeket, évente 51-61 színházi előadást látok ma is. Művészet nélkül is lehet élni, de minek?
Ezért hozta létre a Pszichoszínházat, vagy honnan jött az ötlet?
Az ötlet a pszichoterápiás gyakorlatból indult: ott is használok hasonlatokat, képeket, hát mutassuk meg igazi színpadon, milyen például az érzelmi kötelék?
Erős, vastag kötelék fűzi össze a párt, akár egy hajókötél vagy selyemzsinór? Te tartod erősebben vagy ő szorítja a köteléket? Mi történne, ha egyikőtök elengedné? Úgy szeret, mintha kendővel kötne magához, de a nyakad köré tekeri, és fojtogat a szeretetével? Ezek nagyon fontos kérdések, amelyeket érdemes boncolgatni, mélységükben megvizsgálni.
A pszichoszínház egy originális színházi forma, egy új műfaj. Általában két színész játssza el a konfliktusokat, karaktereket, akiknek a belső világát is elmeséljük.
Milyen témákat dolgoz fel az előadások során?
Olyan témákat választok, amelyről bárkinek lehet élménye. Arra számítok, ahogy a színész maga is átélt már ilyen helyzeteket, a néző is könnyen beleéli magát. Ugyanakkor a színész megmarad önmaga titkaival a néző számára. A színész nem adja ki magát, a színész nem meséli el, hogy ő maga milyen ezekben a helyzetekben, de fontos, hogy mutassa meg, amit csak mer és képes adni önmagából. Néhány téma az eddigiek közül: Új pasit szerezni, Bizalom, Nem tudok nemet mondani, Skizofrénia femina, Ahány férfi, annyi nő vagyok én!
Miben más ez a színház, mint a többi?
Ebben a színházban pillanatonként változó helyzetek elé kerülünk, nagyobb rugalmasságot követel, nagyobb alkalmazkodást a másikhoz. Minden egyes előadásunk egyszeri és megismételhetetlen.
|
Hogyan zajlik egy előadás?
A megírt jeleneteket nem játsszuk öt-hét percnél tovább, és ebbe kell belesűríteni akár évek eseményeit. A jelenetek tartalmát megbeszéljük, a szereplők karakterét és lelki állapotát megnevezzük, ha kell (sértett, törekvő, kicsinyes stb.), de soha nem próbálunk!
A színészek egy rövid forgatókönyvet kapnak a jelenetekről, majd improvizálnak.
Az Együttélősdi Pszichoszínház az ősi, belefeledkezős művészetet eleveníti fel. A "pszichoterápiás" jelenetekben célunk megmutatni, mi zajlik a pszichológusnál, érzékeltetve, hogy néhány perc helyett hónapok közös munkáját ábrázoljuk. A színész alkotótárs lehet, aki rögtönözhet, jelenetenként átváltozhat: eléggé szabad ahhoz, hogy kitalálja a szövegét a szerepben, és eléggé kötött ahhoz, hogy ne legyen bizonytalan.
Milyen a kapcsolat a közönséggel?
Tükröt mutatunk. Magára ismer. A néző nem szerepel, de beszélgethet velünk. A közönség szórakozni jár hozzánk, néha végigneveti a műsort "Ingyenes pszichoterápia" azoknak, akik képesek mások párkapcsolataiból tanulni, színházon keresztül magukra vonatkoztatni. Szép és tartalmas beszélgetésekre emlékszünk több, mint száz budapesti- és vidéki előadásunkról.
Mottónk: "Nem a te életedet boncolgatjuk, de beletrafálhatunk. Nem a miénket teregetjük ki, de nagyon ott leszünk!"
Hol lehet aktív részese a színháznak a köznapi halandó ember?
A nézőt nem provokáljuk, nem dugjuk orra alá a mikrofont, és nem kényszerítjük a színpadra. Lehetőséget adunk bizonyos dramaturgiai pontokon, hogy ő is meséljen vagy vitázzon a többiekkel, kinek ad igazat, jósolhat, vajon mi lesz később történet szereplőivel? Néha olyan izgalmas a beszélgetés, hogy el is hagyjuk az utolsó jeleneteket, mert így érdekesebb. Másfél óránál soha nem tart tovább az este.
"Az egészségesek pszichológusa" a színház mellett tanít, publikál, könyveket ír. Hogy van minderre ideje?
A családom még a munkánál is fontosabb. Az egyik tevékenységgel kipihenem a másikat, és nagyon sokat alszom! Próbálom racionálisan beosztani az időmet. Délelőtt háziasszony vagyok, délután pedagógus, este pszichológus, éjszaka a Pszichoszínház alkotója. Foglalkozom önismereti-pszichodráma csoportok vezetésével, egyéni- és párterápiával, oktatóként személyiségfejlesztő-, kommunikáció tantárgyakat tanítok több egyetemen és főiskolán, és sok minden más érdekel. Számomra az élet nem fehér és nem fekete. Még soha nem volt két egyforma napom.
| A Pszichoszínház műsora: minden hónap 10-én este 10-kor az Új színházban, és ott ahová meghívnak. | ||
| 2006. március 10-én este 10-kor | Az Új színházban Nagy Mari és Hevér Gábor "Sértődés-múzeum". |
|
| 2006. március 20-án este 8-kor | A Centrál Kávéházban a Ferenciek terén (266 2110) 1100.- vagy 3000.-, amit teljesen lefogyaszthatsz Kovács Patrícia és Tóth Jocó "Repedt sarok" |
|
| 2006. március 23-án d.u. 5-kor | A Kispesti Munkásotthonban (1191. Teleki u.50. 282- 9826) Pelsőczy Réka és Rába Roland"Téli gumi. Szeretünk és védünk" |
|
| 2006. április 1-jén | A Budapest-fringe fesztiválon a Godot Kávéházban (1.500) Börcsök Enikő és Tóth Jocó "Azért, mert a férjedet kenyérre lehet kenni, nem kell folyton vajnak nézned!" |
|
Legjobban: