A Michigan Egyetem kutatói azt állapították meg, hogy a társas kapcsolatok, a társas együttlét, az egymással való beszélgetés javítják az elme működését, fokozzák a szellemi teljesítményt. Az ember intellektuális előnyökhöz jut a szocializálódással és a szociális kapcsolatok működése által.
"A más emberekkel való együttlét trenírozza az ember elméjét:... figyelni kell, használni kell a rövid távú (munka-) memóriát, hogy észben tartsuk, mire akarunk válaszolni. A társas együttlét tanulási folyamatokat indít be, amit mérni is lehet megfelelő feladatokkal" - állítják a kutatók.
"Sőt, valószínűleg, amikor más emberekkel kölcsönös társas szellemi kapcsolatba (beszélgetésbe) bonyolódunk, az szinte azon nyomban fejlesztőleg hat a szellemi képességeinkre."
Kutatásuk első szakaszában a társadalmi kontaktusok (érintkezés) mennyiségét vették számba, személyes interjúkkal, és a kognitív (tanulás és memória) működést mérték fel megfelelő teszttel - három különböző korcsoportba tartozó szellemileg egészséges kísérleti személyeknél (fiatalok, felnőttek, idősebbek).
A begyűjtött tetemes mennyiségű személyes információból megállapítható volt, hogy a társas kapcsolatok mennyisége, minősége összefüggésben van a szellemi teljesítménnyel.
A második kutatási szakaszban azt nézték meg, hogy a fiatalok szellemi teljesítményét javítja-e és mennyire egy rövid, 10 perces társas interakció.
Határozott igen a válasz: már tíz perc összeszedett beszélgetés, vita egy adott témáról (jelen esetben a személyiséghez fűződő jogok védelméről) ugyanolyan mértékben megjavította az utána elvégzett teszt eredményét, mint amikor mások a témába tartozó szellemi feladatokat oldottak meg.
(A kontrollcsoport, amelyhez viszonyították a két kísérleti csoport (magányos és kollektív szellemi tréning) teszteredményét, egy 10 perces videoklipet nézett meg - ugyancsak a személyiségi jogokról.)
Ebből a kutatók azt szűrték le, hogy a szellemi és szociális interakció (társalgás, vita) azonnal képes növelni a benne résztvevők szellemi teljesítményét.
Az emberi társadalom tradícionálisan az emberek egymás közti kapcsolataira épül. Ez a kapcsolatrendszer azonban egy ideje hanyatlóban van.
Az utóbbi néhány évtizedben - amint a szakirodalom (Putnam: Bowling Alone - 2000) felhívja erre a figyelmet, az Egyesült Államok társadalmi tőkéje nagy veszteségeket szenvedett.
Bizonyíték erre a civil szervezetek számának csökkenése, a találkozók, a szemtől szembeni beszélgetések számának csökkenése. De kevesebb lett a családi összejövetelek és a baráti látogatások gyakorisága is.
Más kutatások (McPherson, Smith- Lovin, Brashears, 2006) arra mutatnak rá, hogy az embereknek kevesebb közeli barátjuk van, akivel a legbensőbb gondolataikról és érzelmeikről is tudnak beszélni.
Társadalmunk, úgy tűnik, a szociális hanyatlás állapotába jutott, ahol az embereknek kevesebb kapcsolatuk van.
Azt már más tudósok kimutatták, hogy a kevesebb emberi kapcsolat negatív hatással van az emberek egészségére.
A kevesebb társas kapcsolatot, kevesebb emberi támogatást élvező emberek hajlamosabbak az elmebetegségekre, depresszióra, szellemi hanyatlásra, romlik az immunrendszerük működése. Ismét más kutatások szerint a társadalomból kivetettség az önkontroll hiányához vezet. Hamarabb meghalnak, akiknek beszűkülnek a társadalmi kapcsolatai, még akkor is, ha az illetők egészségi állapotát karban tartják.
De a társadalmi kapcsolatok bővítése nemcsak az egészséget javítja, hanem a szellemi működést is, hosszú távon és rövid távon egyaránt - amint ez a kutatás mutatja.
Egy közönséges társalgás, véleménycsere két ember között megköveteli a figyelmet egymás szavára, a téma és egymás szavainak megtartását az emlékezetben, az alkalmazkodást egymás nézőpontjához, a mögöttük meghúzódó vélekedések, hiedelmek, vágyak felismerését, a társalgás folyamán fellépő feszültségek felismerését és a reagálást azokra, és az oda nem illő magatartás gátlását.
Némelyik folyamat a felsoroltak közül automatikusan megy végbe, de mások (mint a figyelem, a munkamemória, a tárgytól el nem térés) korlátozott kapacitásainktól függenek.
Ez egyben arra figyelmeztet, hogy a társadalmi és az általános emberi-szellemi működésünk funkcionálisan és idegrendszerileg is összefüggésben van egymással.
Néhány évvel ezelőtti kognitív (tanulás-memória) kutatások kimutatták, hogy a munkamemória és a figyelem befogadóképessége megnövelhető megfelelő tréninggel. Egyaránt érvényes ez a megállapítás közönséges emberekre és betegekre, és ami még érdekesebb, a tréning már néhány hét után maradandó és pozitív változást hoz. (Personality and Social Psychology Bulletin)
fuggetlen.hu
(2008.03.03. 10:37)
Legjobban: