Az osztályokon a munka hatalmasan emelkedik, ugyanúgy, mint azoknak a munkatársaknak a száma, akik burn-outban szenvednek, kézenfekvőnek tűnik az összefüggés. Pontosabb megfigyelésnél azonban kitűnik, hogy az értékbecslés és az önrendelkezés hiánya vezet ahhoz az érzéshez, hogy kiégtek.
Tipikus a hátfájás és a tinnitus
Aki burn-out szindrómában szenved, nem iktat be nyugalmi szünetet, elfelejt enni, keveset alszik és állandóan izgatottnak hat. A vérben a tartósan emelkedett stresszhormontükör gyengíti az immunrendszert. A tartós feszültség révén izom- és hátfájások keletkeznek, emelkedett fertőzési fogékonyság, autoimmunbetegségek, tinnitus, néha akár szívinfarktus és depresszió is. Elhanyagolja a családot és a barátokat, a legkisebb indítékra kikapcsol és nem tud koncentrálni. Különösen veszélyeztetettek azok a nők és férfiak, akik maguk iránti magas igénnyel mennek a munkájukba és azután a munkásélet valóságában kudarcot vallanak.
A burn-out divatszóvá lett. Időközben kialakult annak a tudata, hogy sok betegség és testi panasz egy terhelő és nem kielégítő hivatásbeli élet kifejeződése lehet. Különösen az orvosok gyakran elnyomják ezt a felismerést. Ők a stresszt a természettől adottnak tekintik és úgy vélik, hogy az önfeláldozás a hivatáshoz tartozik. Megszenvedik teljesítőképességüket, állandóan kimerültnek érzik magukat, cinikussá válnak vagy akár ellenségessé betegeikkel szemben. Válságukról nem akarnak beszélni, egyedül akarják leküzdeni. Az orvosok kétszer-ötször gyakrabban nyúlnak az ital vagy más kábítószerek után, mint más polgárok.
Becslés szerint az orvosok 25%-a szenved burn-outban. Egy vizsgálat szerint különösen veszélyeztetettek a hamburgi kórházi orvosok. A megkérdezetteknek több mint egyharmada azt adta meg, hogy üresnek és kiégettnek érzik magukat. A tanulmány szerint különösen érintettek az általános kórházak főorvosai és osztályvezető orvosai. Tíz évvel ezelőtt a burn-out veszélyeztetettek száma fele ennyi volt. A nővérek is szenvednek. Egy hivatkozott tanulmány szerint a gépkocsivezetők, a raktári- és szállítómunkások vannak leggyakrabban és leghosszabban betegállományba kiírva, fejenként átlagosan 13,4 napig. Minden tizedik hiányzó napot pszíchés terhelések okozták.
A növekvő munkaterhelés bizonyára oka az általános kimerülésnek. Az orvosoknak a Marburgi Szövetség (orvosszakszervezet) szerint még mindig heti 5 0-8 0 órát kell dolgozniuk. Zavarja őket az "irodai orvoslás", ami ellopja az időt a betegektől és hogy már nem a beteg sorsa, hanem egyre inkább a kezelési költségek állnak az orvosi ténykedés középpontjában, hogy jövedelmük egyre kevesebb és hogy az orvosokat külföldön lényegesen jobban fizetik. Ugyancsak panaszkodnak főnökeik és a kórházvezetőség szerencsétlen vezetési stílusa miatt.
Egy pszichiátriai főorvos szerint nem a sok munka vezet a burn-out szindrómához, hanem az emberek akkor égnek ki, ha távvezérelve érzik magukat, ha munkájukban hiányzik az önrendelkezés, ha nem kapnak társadalmi megbecsülést és ha félteniük kell a munkahelyet.
Az értéket megbecsülő vezetési stílus sok kórházban még idegen szó. És ami az ésszerű szervezet- és személyzetfejlesztést illeti, sok kórház még egészen a kezdeteknél tart. Ahol kicsiszolt kezelési tervek és fix terápiás standardok vannak, kisebbek a súrlódási veszteségek a különböző hierarchiás szintek között. Az egyik hivatkozott klinikán az orvosi utasítások az egész ápolási idő alatt elő vannak írva. Igy a nővéreknek nem kell ma az egyik, holnap egy másik orvos utasításait követniük.
Egy jó szervezés már maga hathat valamelyest a burn-out szindróma ellen. Egy kórház, amelyet "a legjobb munkáltató az egészségügyben" címmel tűntettek ki, a nővéreknek évente három utalványt ad munkaidő alatti wellnesszkezelésekre, üzemen belüli továbbképzési lehetőségeket és karrieresélyeket. Az orvosok és a terapeuák stresszmenedzsment-tanfolyamokat kapnak, a konyha és az igazgatás dolgozói légzési és lazítótechnika tanfolyamokat. Van egy vezérfonal a stresszel való bánásra, ami minden dolgozó számára kötelező. Ebben benne van egyebek között, hogy eleget kell enniük és ügyelniük az alvásra és az üzemorvos segítségét kell kérniük, ha le akarnak szokni a dohányzásról.
Kma, 2008, 139, 1, 6 0-6 1.
(Tömörítvény)
Kövesi Ervin
(2008.02.21. 08:13)
Legjobban: