Howard Ehrlichman, a New York-i Queens College pszichológia professzora, aki már az 1970-es évek óta tanulmányozza az emberi szemmozgás természetét, arra az eredményre jutott, hogy a szemkontaktus kerülése nem minden esetben jelenti azt, hogy az illető nem mond igazat.
Az úgynevezett szakkadikus, rendkívül gyors szemmozgás során a látás fókusza időnként akaratlanul elmozdul arról a tárgyról, vagy személyről, amelyre nézünk. Ezt bárki tapasztalhatja például televíziónézés közben, hogy a szem fókusza időnként akaratunkon kívül elvándorol a képernyőn szereplő ember arcáról, mondta Ehrlichman professzor. Az évek során számos logikusnak tűnő magyarázat született már erre a jelenségre.
Az emberek azonban meglehetősen nagy hangsúlyt fektetnek a másik ember szemére, illetve tekintetére, mivel elsősorban ezek alapján tudjuk meghatározni, hogy az illető ellenséges vagy baráti szándékkal közeledik-e, illetve mi lehet az illető szándéka, vagy éppen mire gondol. Az igazságszolgáltatásban dolgozó szakemberek többsége úgy gondolja, hogy pusztán a szemmozgás alapján meg lehet határozni, hogy valaki igazat mond-e, vagy hazudik, de Ehrlichman professzor szerint egyelőre semmiféle tudományos bizonyíték nem létezik, amely alátámaszthatná ezt a véleményt.
A professzor szerint a kutatás eredményei arra utalnak, hogy ezek az akaratlan című pszichológiai szakfolyóirat legutóbbi számában publikálták.
Legjobban: