(MTI-Press) - Érthető vágyunk, hogy megismerjük az embereket, Nem egyszerű feladat, hiszen nincs két egyforma ember, mindenki egyedi, soha meg nem ismételhető "produktuma" a természetnek és társadalomnak. Mégis, régóta e sokféleségben próbálnak valamiféle támpontot találni a tudósok, szakemberek. Ha minden ember más és más személyiség, milyen összefüggések alapján ismerhető meg az egyén? Erre ad választ a tipológia, azaz a típustan. A pszichológiai típustanok abból indulnak ki, hogy az emberek bizonyos személyiségjegyek alapján hasonlíthatók egymással, s különböző típusokhoz sorolhatók.
A legrégebbi tipológia 2400 évvel ezelőtt született, Hippokratész, az ókor nagy görög orvosának nevéhez fűződik. Ő a vérmérséklet alapján osztályozta az embereket. Ennek megfelelően négy típust rajzolt meg: a szangvinikust, kolerikust, melankolikust és a flegmatikust. A fogalmak ma is közismertek és használatosak. A kolerikusra az erős és tartós érzelmek a jellemzők. A szangvinikus érzelmei is erősek, de nem tartósak, "szalmaláng" embereknek tartják őket. A melankolikusnál viszont az érzelmek tartósak, de külső megnyilvánulásaiban kevésbé érezhetőek. Ez a típus hajlamos a szomorúságra. A flegmatikusok érzelmei lassan keletkeznek és emellett gyengék. Hippokratész tipológiáját a testnedvekhez fűzte, szemlélete naiv materialista, mégis időt álló, mert találó megfigyeléseken alapul.
Ma már a kutatások révén tudjuk, hogy az emberi személyiségben több rétegződés találkozik. Ennek megfelelően vannak olyan tulajdonságok, amelyekben az öröklésnek van döntő szerepe, ilyen lehet például a vérmérséklet, a személyes tempó. Az öröklés szerepet játszik a a mentális képességeknél is, ilyenek a gondolkodás, az ítéletalkotás, az intelligencia, a munkához szükséges készségek. Miután társadalomban élünk, vannak olyan tulajdonságaink is, amelyekben a környezet dominál, és vannak, amelyek a nevelés hatására alakulnak ki. A világnézet, az erkölcs, a jellem, egyebek között ilyen hatások révén fejlődnek ki.
A XX. században fellendült a tipológia. A legelterjedtebb C. G. Jung svájci pszichiáter típustana, ennek kiinduló pontja az ember és a külvilág viszonya. Ebben a megkülönbözésben két alapvető típust határoz meg: az egyik az introvertált ember, akire jellemző, hogy érzelmileg nehezen kapcsolódik, kötődik máshoz; szorongásra, töprengésre hajlamos. Az extrovertált az a típusú személyiség, aki könnyen és szívesen alakít ki kapcsolatokat; az emberekkel, a külvilággal jó kapcsolatban van, gyorsan reagál, cselekvőképes, jó hangulatú. Az introvertáltak könnyen felfogják a szabályokat , és jobban be is tartják, ellentétben az extrovertáltakkal, akikre az ellenkezője érvényes. Az introvertáltak könnyedén tanulnak, nehezebben felejtenek, ezzel szemben az extrovertáltaknál ennek fordítottja igaz. Mivel az extrovertált nyitott, barátkozó, ezért jobban szeretik, mint a befelé forduló introvertáltakat. Ahogyan nem minden extrovertált értékes ember, amint nem minden introvertált értéktelen, mégis sokszor kevésbé értékelik őket, akik lassúbbak, csendesebbek, elmélyülőbbek.
Vannak olyan tipológiák is, amelyek a biológiai-fiziológiai jellemzők és az egyes személyiségjegyek között keresnek összefüggést. A legismertebb Ernst Kretschmer nevéhez fűződik. A német pszichiáter három tényező feltételezett összefüggését állítja a középpontba: a testalkatot, az elmebetegségre való hajlamot és a lelkialkatot. Kretschmer elmegyógyászként kutatásait a testalkat, a lelki alkat és bizonyos elmebetegségek közötti összefüggésre építi. A normális esetekben is az egyes testalkatok bizonyos temperamentumhoz fűződnek. Tipológiája szerint a piknikus testalkatát a hízásra való hajlam, a rövid, párnás végtagok, a gyér haj és szőrnövekedés jellemzi. Az ehhez kapcsolódó lelki alkat a ciklotim, az ilyen ember kedves, jó szervező, kapcsolatokra kész, társaságkedvelő, mozgékony, aki szereti az élet örömeit. Indulatai gyorsan keletkeznek, és hamar elmúlnak. A másik a leptosom alkat, rájuk magas növés, vékony, hosszú végtagok, csontos újak illenek. Ehhez a testalkathoz a skizotim lelki alkatot társította. Rájuk zárkózottság, visszahúzódás jellemző, sértődékenyek, hajlíthatatlanok, nehezen kiengesztelhetők. Az atletikus testalkat jellemzője: széles mellkas, az erőteljes csontozat, fejlett izomzat és a markáns arcvonások. Ehhez a viszkózus lelki alkatot társította, rájuk a lassú, nyugodt, kiegyensúlyozott temperamentum érvényes. Ők azok, akik nehéz helyzetben is képesek megállni a helyüket.
A személyiségpszichológia napjainkban az egyén megismeréséhez voltaképpen három kérdésre keres választ: 1. Mire törekszik az egyén? 2. Mire képes? 3. Mit valósít meg törekvéseiből? A személyiség lélektani kutatások keltették életre a XX. század derekán a Sigmund Freud nevéhez fűződő mélylélektant, a tudatalatti folyamatok vizsgálatát. Ennek jelentősége meghaladta a pszichológia kereteit. A pszichoanalízis, a személyiségelmélet és társadalomfilozófia a mögöttünk hagyott század nagy szellemi áramlata lett, hatott és hat a művészetekre, irodalomra, gondolkodásra.
Ez is érdekelhet
dr. Takács Ilona
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: