A "hidegvér" valóban kimérhető. A lakosság 2-3 százalékát alkotják azok az emberek, akiknek a vérében a stresszhormonok mennyisége kicsi, és stressz hatására sem igen nő meg. Azonkívül érzelmileg sivárak, nem nagyon érzékenyek mások érzelmeire, és nem túlságosan törődnek azzal, hogy mások mit gondolnak.
Ez a 2-3 százalék ijesztően nagy szám, de szerencsére nem mindenki agresszív, és nem mindenki brutálisan agresszív, aki ebbe a csoportba tartozik. Azt lehet mondani, hogy az agresszivitás az ilyen antiszociális személyiségzavarral élő személyek körülbelül felénél jelenik meg. Brutális, agressziót még kevesebben követnek el. Az viszont kétségtelen, hogy egyrészt a börtönlakóknak a 60-80 százaléka ilyen, és jelentős részük erőszakos bűncselekményeket is elkövet. Ott, ahol még létezik a halálbüntetés, a halálraítéltek gyakorlatilag mind szenvednek ettől a zavartól. Ezeknek az embereknek van néhány jellegzetessége, amely megkülönbözteti őket más emberektől. Ezek statisztikai összefüggések. Az egyik, amit úgy nevezhetnénk, hogy hidegvér, de ez a hidegvér élettanilag kimérhető. Azt jelenti, hogy a stresszhormonok mennyisége a vérben kicsi, és stressz hatására kevéssé nő meg, ugyanakkor a szívritmusuk is kicsi, és stressz hatására az is kevéssé nő meg. A bőr vezetőképessége szintén alacsony, és nem reagál a stresszre. Ennek következében ezek az emberek könnyen átverik a hazugságvizsgáló gépet, mert nincsenek olyan reakcióik, amelyeket ez a gép mér. Azonkívül van egy érzelmi elsivárosodás is a háttérben, ami azt jelenti, hogy nem nagyon érzékenyek a mások érzelmeire, és nem túlságosan törődnek azzal, hogy mások mit gondolnak. Van néhány olyan idegrendszeri elváltozás is, ami elég szorosan korrelál ezeknek az embereknek az agresszivitásával. Ezek a különbségek leginkább bizonyos agyterületek csökken térfogatát jelentik - ismertette Haller József biológus a részben saját, részben más kutatók eredményeit. - Ezek az agyterületek elsősorban azok, amelyek az agresszivitást gátlólag befolyásolják. Amelyek féket jelentenek a valamennyiükben jelen levő agresszivitás számára. Ennek a zavarnak a gyógyítása nagyon nehéz, részben, mert a pszichoterápiára nagyon kevéssé fogékonyak. Az illető a saját állapotát természetesnek tartja, és nem érzi úgy, hogy meg kell változnia. A gyógyszeres kezelés is ezen bukik el. De mindeddig nem is ismerünk hatékony gyógyszert.
Haller József
- Van egy új kutatási irányunk, amely legalábbis az eddigi vizsgálatok alapján nagyon ígéretes. Bennünket az agresszivitás agyi szabályozása érdekel, és bizonyos felismert összefüggések alapján olyan vegyületeket keresünk, amelyek a kóros folyamatokat helyre tudnának hozni. Körülbelül egy olyan 6-7 évvel ezelőtt kidolgoztunk egy modellt, amely ezt a fajta abnormális agresszivitást szabályozza. És sikerült egy olyan vegyületet találnunk, amely a modellünkben nagyon hatásosan csökkentette ezt az abnormális agressziót. Ráadásul nem csak ezt az abnormális agressziót csökkentette, hanem volt egy bizonyos fokú szorongás, és depresszió gátló hatása is. És nem csökkentette azt az agresszivitást, amit egy laboratóriumi vizsgálatban normálisnak lehet tekinteni. Ez egy fontos dolog, tehát ez nem egy szedatív vegyület, ami elkábítja az alanyt, és az azért nem agresszív, mert alszik, vagy mert azt se tudja, hogy hívják. Itt, úgy tűnik, minden képességét megőrzi. Egyelőre laboratóriumi vizsgálatokról van szó, és egy olyan vegyületről, amely klinikai fejlesztés alatt áll, szorongásgátlóként és antidepresszánsként. A klinikai bevezetésig még nagyon hosszú az út - tájékoztatott Haller József.
Egyed László interjúja nyomán
Legjobban: