A pozitív gondolkodás gyógyító erejéről számoltak be azok a kutatók, akik depressziós pácienseiknél placebo kezelés során jelentékeny javulást észleltek.
A hatóanyagot nem tartalmazó pirulák hatására fizikai reakciók is jelentkeztek, amelyek nagymértékben különböztek azoktól a reakcióktól, amelyek gyógyszeres kezelés esetében fedezhetők fel.
A vizsgálatokat kilenc héten át végezték, és a folyamat alatt a kísérletben résztvevők agyműködését vizsgálták egy új fejlesztésű , az agy elektromos jeleit mérő, és összegző digitális EEG készülékkel.
A kísérletben résztvevőket két csoportra osztották: az egyik csoport placebót, míg a másik csoport valódi antidepresszánst kapott.
Dr. Andrew Leuchter, az UCLA Neuropszichiátriai Intézetének igazgatója így számolt be a kísérletről (Leuchtner professzor kísérleteinek eredményei az American Journal of Psychiatry legutóbbi számában jelentek meg): ?Úgy gondoltuk, hogy a placebo hatás pszichológiai, és nem fizikai folyamat.?
'Az eredményeink azt mutatják, hogy azoknál a betegeknél, akiknek placebót szedve is javult az állapota, megnövekedett az agy prefrontális területeinek aktivitása. Ugyanakkor a valódi gyógyszert szedő pácienseknél ezen agyterület működése csökkent, miközben esetükben is javulást tapasztaltunk.'
'Ez pedig azt jelzi, hogy a depresszióban szenvedők számára a gyógyuláshoz több út is kínálkozik. Az egyik esetben a gyógyszerekkel el kell nyomni az említett agyterület abnormális működését, a másik esetben pedig kezeléssel gerjeszteni ugyazon agyterület aktivitását.'
Dr. Leuchter szerint a placebo és a gyógyszerek egyaránt hatékonyak a depresszióban szenvedők tüneteinek enyhítésében, de más-más, és feltételezhetően egymást kiegészítő mechanizmusokon keresztül működnek.
'Nagyon valószínű, hogy más jellemzők is olyan hatást váltanak ki a betegeknél, mint a placebo. Ezek közé sorolnám a páciensek pozitív hozzáállását is. Vagyis azt a magatartást, amikor a beteg meg akar gyógyulni, és hisz abban, hogy a kezelés eredményes lesz. Ennek megfelelően fel is keresi a segíteni tudó szakembereket, és folyamatosan kapcsolatban marad a kezelőorvosával. Nekünk orvosoknak az a dolgunk, hogy meghatározzuk, hogy a kezeléseknek melyik formája különösen hatásos, majd alkalmazzuk azt.'
Az eredmények ezen felül nagyban elősegíthetik új gyógyszerek kifejlesztését is, oly módon, hogy a placebo kutatás segítségével meghatározható, mely páciensek gyógyíthatók eredményesen az újonnan kifejlesztendő gyógyszerrel, illetve melyek nem. Ugyanakkor, Dr. Leuchtner szerint az eredményeik azt is bizonyítják, hogy a betegeknek nem szabad önhatalmúlag megváltoztatni az előírt gyógyszeradagolást, miközben a legjobb kezelést keresik.
De lássuk, mik azok a számok, amelyek a fenti megállapítások alapját képezik:
Leuchtnerék első mérései szerint a betegek 3 0-6 0%-ánál tapasztaltak jelentős javulást akkor, amikor placebót szedettek velük. Akkor a placebo hatásáról még nem volt kialakult képük.
Éppen ezért 51 súlyosan depressziós páciens esetében újra megismételték a kísérletet.
A gyógyszeres kezelésre a betegek 52%-a reagált a kilenc hét alatt pozitívan, míg a placebót szedőknek 38%-a.
A műszeres méréssorozatok pedig minden páciens esetében dokumentálták az agy prefrontális kortexének elektromos aktivitását - ez az agyterület a hangulatállapot szabályozásával hozható összefüggésbe.
A vizsgálatok nyolcadik hetének leteltével a betegeknek elárulták, hogy valódi vagy csak hatóanyag nélküli kezelésben részesültek-e. Ez drámai hatással volt a kísérletben résztvevőkre. A placebót szedő betegek állapotának javulása abbamaradt, sőt korábbi tüneteik is újra jelentkeztek.
Leuchtner így kommentálta ezt: 'Véleményünk szerint indokolt a feltételezés, hogy a kezelésben való hit a placebo hatás legfontosabb eleme. Az, hogy számítottak a javulásra, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy gyógyulni kezdtek.'
bura.hu
(2007.07.17. 09:32)
Legjobban: