A skizofrén betegek esetében nem jól működik az a szűrő, amelyik válogat a bennünket érő irdatlan mennyiségű információ között aszerint, hogy agyunk melyeket dolgozza fel tudatosan. Tehát túl sok információ éri el az idegrendszert, túlterhelt lesz, ezért alakulnak ki az érzékcsalódások és gondolkodási zavarok.
A skizofrénia, a hasadásos elmebaj, mint tudjuk, nagyon súlyos betegség, kialakulásának az okai nem teljesen ismertek, és gyógyítani se lehet tökéletesen. Gyógyszeres kezeléssel elérhető a tünetek enyhítése, néha teljes elmúlása is. Kutatásában, a betegség megközelítésének módjában viszont nagyon sok minden történt az elmúlt évek során. Amint azt Dr. Kéri Szabolcs a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának főorvosa elmondta, a skizofrén betegek esetében az a szűrő nem működik, amelyik válogat a bennünket érő irdatlan mennyiségű információ között aszerint, hogy agyunk melyeket dolgozza fel tudatosan. Tehát túl sok információ éri el az idegrendszert, túlterhelt lesz, ezért alakulnak ki az érzékcsalódások és gondolkodási zavarok.
A téveszmék, melyek a skizofrénia jellegzetes tünetei a betegség legkorábbi szakaszában konkréten megformálódott módon még nincsenek jelen. A betegek inkább azt említik meg, hogy a világ, önmaguk furcsává, bizonytalanná válnak, vizuális illúziók jelentkeznek, amelyeket próbálnak valamilyen módon értelmezni saját maguk számára. És a téveszméknek egy része ebből a másodlagos értelmezési folyamatból emelkedik ki. Másként látják a világot, és ezt a furcsa, megváltozott világ-észlelést próbálják magyarázni földön kívüli lényekkel, szellemekkel, meg egyéb más számunkra bizarr dologgal.
A leggyakoribb érzékeléssel kapcsolatos panasz a betegség korai szakaszában az, hogy a páciensek úgy érzik, hogy túlzottan sok inger éri őket. Elárasztják őket az ingerek, és nem tudnak megküzdeni ezzel a rengeteg dologgal. A formák túlságosan élesek, esetleg az alakjuk eltorzul. A hangok rendkívül hangosnak tűnnek számukra. Nagyon gyakori a mozgás érzékelésének a zavara. Amit mi folyamatos mozgásként látunk, azt ők gyakran töredezett mozgásmintázatként érzékelik. Nagyon gyakran másként látják a formákat egészében. Nem képesek a formákat globális egészként érzékelni. Például egy kockakővel borított talajon olyan mintákat vesz észre, amiket az egészséges ember nem lát. Megváltozik az emberek arckifejezetése, elmosódottá válik. Másként tükröződik az ő elméjükben az arckifejezés, mint egy egészséges ember elméjében.
Az információ feldolgozási zavar, különös tekintettel az észlelési szűrők működésére, egy objektíven mérhető dolog. Vannak rá tesztek, amelyekkel ezt pontosan számszerűsíteni lehet. Ennek a segítségével maga a terápiás folyamat is objektíven nyomon követhető, például az egyes gyógyszerek hatásai bevizsgálhatóak. Illetve ezek az észlelési információ feldolgozási eltérések már a betegség nagyon korai fázisában jelen lehetnek. Akkor, amikor a klasszikus klinikai tünetetek, mint a téveszmék, a hallucinációk, vagy a gondolkodás eltérései még nem annyira szembeötlők. Tehát a korai diagnózist is tudják segíteni. A nemzetközi kutatások elsősorban ebbe az irányba mutatnak jelentős előrehaladást. Nincs még ilyen módszer, de a végső cél ez lenne. És ha ezeket az érzékeléssel kapcsolatos teszteljárásokat kombinálni lehet genetikai vizsgálatokkal a későbbiekben, akkor még pontosabb előrejelzés válik lehetségessé.
Kéri Szabolcs és munkatársai elsősorban látórendszerrel kapcsolatos elétéréseket vizsgálták. "Fő célunk pontosan az volt, hogy a betegek által szubjektíven átélt érzékelési problémák, és ezeknek az idegrendszeri alapjai között valamilyen összefüggést tudjunk találni. Az állatkísérletes modellből tudjuk, hogy a látórendszernek két alapvető csatornája van. Az egyik, ami a gyors információ feldolgozásért felelős. A mozgásokat például, egyes tárgyak térbeli helyzetét ezen rendszer lévén érzékeljük. Azt mutattuk ki, hogy ennek a rendszernek a szelektív károsodása a skizofréniára jellemző, és nemcsak a betegekben, hanem azokban is, akiknek magasabb a kockázatuk a betegséggel kapcsolatban, vagy a kezdeti stádiumában vannak. Kimutatható ennek a rendszernek a zavara, és nagyon jól korrelál azokkal a szubjektív érzékelési eltérésekkel, amit az illetők átélnek. De szó sincs arról, hogy ezek az emberek mind betegek is lesznek. A betegség bevezető, korai fázisának a diagnózisa az egyik legfontosabb klinikai kérdés manapság. Erre nem csak egyes tesztek vannak, hanem teszt csomagok, meg klinikai interjú csomagok, és az alapján lehet csak kimondani, hogy valaki a betegség kezdeti stádiumában van. Ezekben az esetekben körülbelül két év alatt 30-40 százalék válik valóban beteggé. Hosszabb távú követési adatok sajnos még nincsenek ezzel kapcsolatban." - mondta Kéri professzor.
Ez is érdekelhet
Gimes Júlia interjúja nyomán
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: