Olajos Gergő (31) a Magyar Televízió Kékfény című műsorának vezető szerkesztője. Mint mondja: bűnügyi tudósítóként két végéről égeti a gyertyát. Az ügyelet háromszázhatvanöt napon keresztül huszonnégy órán át tart - teszi hozzá.
Legutóbb a Széna téri bankrablásról tudósított, korábban a Teve utcai rendőrpalotából közvetített nem sokkal az épületre leadott lövéssorozat után, tavaly ősszel pedig munkahelye, az MTV székháza elleni ostromról számolt be. Jelenleg a Kékfény vezető szerkesztője. Mindig is bűnügyi tudósítónak készült?
Nem, végzettségem szerint ugyanis élelmiszeripari mérnök vagyok. De tizenhat éves korom óta televízióban dolgozom. Annak idején a sátoraljaújhelyi városi tévében kezdtem műsorvezetőként. Az egyetem alatt Budapesten iratkoztam be egy újságíró iskolába.
Ez volt a Komlósi Oktatási Stúdió.
Igen, majd ennek elvégzése után, kisebb kitérőkkel a Magyar Rádióhoz kerültem.
Ha jól emlékszem, ott a Krónikában dolgozott.
Ott tanultam a hírszerkesztést, később a Krónikán kívül más műsorokban is dolgoztam.
Majd 1997 októberében az induló TV2-höz került. Nemrég sokan átjöttek onnan a Magyar Televízióhoz.
Igen, valamennyien a Tények induló csapatából jöttünk. Ez az elmúlt hónapokban nagy feltűnést keltett, több helyen írtak róla, rólunk.
A május 4-i péntek délutáni túszejtéses bankrabláshoz hasonlóra maga csak az olvasmányaiból, meg az eseményről készült filmből emlékezhet. 1974-ben Balassagyarmaton egy felfegyverzett tinédzser pár egy lánykollégium lakóit ejtette túszul.
Akkor még nem lehetett olyan szabadon és gyorsan tudósítani az ilyen helyzetekről, mint ma. És nem csak a technikai okok miatt...
A Széna térről a Magyar Televízió Híradója és a Hír TV tudósított elsőként, és a legrészletesebben.
A bűnügyi tudósításban éppen az a legnagyobb kihívás, hogy egy ilyen helyszínen minél többet, minél gyorsabban tudjunk meg. Azt hiszem, hogy ebben a műfajban a legélesebb a hírverseny a szerkesztőségek között, főleg amióta a kereskedelmi televíziók is megjelentek. Ez a plusz feszültség, vagyis, hogy ki tud meg minél gyorsabban, minél hitelesebb, pontosabb információkat, no meg az ehhez szükséges emberi és technikai háttér precíz működése, az izgalom adja meg azt az érzést, amit nem tudok semmi máshoz hasonlítani.
Az élőadáshoz kellenek a jó partnerek is, például azok, akik a közvetítést a stúdióból levezérlik, például az ügyeletes műsorvezető, ezúttal Bakos Piroska.
Igen. Az MTV azonnal képes volt reagálni, a vezetők gyorsan döntöttek, megszakították az adást. Bár nem látszik, de ilyenkor több mint száz ember dolgozik azon, hogy mi megszólalhassunk.
Nemes Tamás kollégájával voltak együtt a helyszínen.
Próbálja meg elképzelni: egy téren voltunk, de mivel a környéket lezárták, olyan volt, mintha külön-külön dolgoztunk volna. Próbáltuk megtalálni a legjobb helyeket.
Önöknek sikerült egy, a bankkal szemközti lakásból folyamatosan képet, információt adni.
Amikor a tudósítók nem jutnak be a lezárt területre, olyankor jönnek kapóra az emberi, szakmai kapcsolatok, információs csatornák. Állandó operatőrömmel, Varga Tamással tíz éve együtt dolgozunk. A túszejtés délutánján elsősorban ő volt az, aki az információkat szerezte, eközben én folyamatosan "élőztem". Tomi volt az, aki az élőképről gondoskodott, olyan helyekre is bejutott, ahova más nem tudott.
A Népszabadság bűnügyi tudósítóját ismerve, önöknek sincs se éjjelük, se nappaluk?
Az ügyelet háromszázhatvanöt napon huszonnégy óra. Másképp ezt nem is nagyon lehet csinálni. Ezért szoktam azt mondani, hogy a bűnügyi tudósítás - életforma.
Mit gondol, hány éves korig lehet csinálni ezt a szakmát?
A folyamatos jelenlétet, a kíváncsiságot csak addig lehet fenntartani, amíg az belülről fakad. Ha történik valami, azonnal ugrunk. Addig lehet ezt csinálni, amíg egy esemény belső tüzet vált ki az emberben. Vélhetően ez nem életkorfüggő. Sejtem, sőt érzem, hogy két végén égetem a gyertyát.
Hogyan dolgozza fel mindezt a családja?
Alig egy éve házasodtam. Szerencsém van, mert a feleségem, Mariann nagyon türelmes, és nemcsak megért, hanem támogat is a munkámban. Ő jól tudja, hogy ez a szenvedélyem, a lényem része. Ezzel már akkor is tisztában volt, amikor megismerkedtünk.
A bűnügyi tudósító skizofrén helyzetben lehet: ha nincs baj, tragédia, akkor unalmas az élete.
A bűnügyi tudósítás nemcsak élő adás egy tragédia helyszínéről, hanem lehet oknyomozó riport, és sok minden más is. Jó példa erre minden héten a Kékfény, amit egy éve M. Kiss Csabával szerkesztek. Tudósítóként meg kell tanulnunk feldolgozni a borzalmakat. A mentősnek is így kell tennie. Ha minden tragédiát mélyen, hozzátartozóként élnék át, már abba kellett volna hagynom. Nem arról van szó, hogy a bűnügyi tudósítók érzéketlenek lennének a tragédiák láttán, hanem arról, hogy hosszú évek alatt megtanuljuk leválasztani a látottakat a magánéletről, az estékről, az éjszakákról. Hasonlóan a gyilkossági nyomozókhoz vagy a helyszínelőkhöz.
Legjobban: