A legtöbb ember a vér látványától viszolyog, ám ennél erősebb érzéseket nem igazán vált ki: kellemetlennek tartjuk, de elviseljük, ha vért vesznek tőlünk, ha védőoltást vagy infúziót kapunk, és nagyon sokan örömmel segítenek másokon a véradással. Vannak azonban olyanok, akik már attól rosszul lesznek, ha a vérvételre vagy az injekciós tűre gondolnak, a vér látványától pedig akár el is ájulhatnak. Ez a félelemnél jóval erősebb reakció, melyet fóbiának tekinthetünk. Ezt hemofóbiának , a vértől való irracionális félelemnek, illetve trypanofóbiának, a injekciós tűktől, illetve bizonyos orvosi beavatkozásoktól való félelem. A szakemberek szerint ez a felnőtt lakosság legalább 3,5 százalékát érintheti ez a betegség , de könnyen lehet, hogy jóval több ember érintett. A fóbia gyakoribb a nők körében.
A vértől és azzal kapcsolatos beavatkozásoktól irtózóknál jóval erőteljesebbek a vér látványára adott reakciók, mint másoknál. Természetes emberi reakció a vérre adott undor és félelem (ennek evolúciós okai is vannak), azonban az ritka, és csak a fóbiában szenvedőket érinti, hogy a szívverésük és a vérnyomásuk megnő, majd hirtelen lecsökken, izzadni kezdenek, hányingerük lesz és akár el is ájulhatnak. Meglepő módon, ezek a reakciók más fóbiákra (például a pókok látványára vagy a magasságra) sokkal kevésbé jellemzőek.
Erre a jelenségre, vagyis az ájulásra több magyarázat is született. Például az ájulás során jelentősen csökken a vérnyomás, ez pedig lelassíthatja, illetve megelőzheti a nagyobb vérveszteséget egy sérülés esetén. Egy másik elmélet szerint az ájulás az undorral van összefüggésben, az undor pedig rosszulléttel, hányingerrel járhat együtt, és elsősorban az az "evolúciós" feladata, hogy az esetlegesen betegséget okozó tényezőktől megóvjon minket.
A harmadik elmélet szerint az ájulás a kőkori csatározásokra idejére vezethető vissza, a "tetszhalott" állapot ugyanis egy harmadik stresszreakció (a harcolj-vagy-menekülj mellett), és megóvhatja az embert a harctól, illetve a sérülés esélyétől. Ezt az elméletet támasztja alá egy érdekes kutatás is, melyben úgy találták, hogy a véradók gyakrabban ájultak el egy tapasztalt egészségügyi dolgozóval való együttműködés idején, mint amikor egy kezdő vett tőlük vért. Az utóbbi esetben ugyanis a mozdulatok lassabbak voltak, az egészségügyi dolgozó pedig beszédesebb és barátságosabb volt , vagyis kevésbé jelentett "fenyegetést".
Az, hogy miért csak bizonyos emberek ájulnak el a vér vagy az injekciós tűk látványára, gyakran örökletes tényezőktől függ. Vagyis, egy-egy családban több emberre is jellemző lehet ez. Az ájulásos reakciók gyakran összefüggésben állnak egyéb pszichológiai zavarokkal is, például a szorongással vagy a depresszióval .
Hogyan lehet védekezni a rosszullét ellen, ha vért vesznek tőlünk, vagy egyéb beavatkozás vár ránk? A "szokásos" tanács, mely szerint lélegezzünk mélyeket és próbáljunk meg ellazulni, ebben az esetben sajnos nem túl előnyös, hiszen csak tovább csökkentheti az egyébként is alacsony vérnyomást és a szívverést is lelassíthatja, ennek következménye pedig csak az, hogy az ájulás esélye még inkább megnő. Ehelyett, ha tehetjük, a beavatkozás előtt végezzünk néhány egyszerű tornagyakorlatot (például karkörzést), ezzel ugyanis egy kicsit megnövelhetjük a pulzusunkat és a vérnyomásunkat, és kezdeményezzünk beszélgetést. Ez ugyanis eltereli a figyelmünket a beavatkozásról.