Nemrégiben jelent meg KSH 2010-es Magyar Statisztikai Évkönyve, mely szerint az átlag magyar 554 kalóriával fejeli meg a napi energiaszükségletét, azaz naponta 3158 kilokalória energiatartalmú élelmiszert fogyaszt az ajánlott 2604 helyett. Ez személyenként plusz 11 kg burgonyát, 6 kg cukrot, 18 kg rizst és lisztet és 7 kg zsiradékot jelent évente, amit ilyen vagy olyan formában feleslegesen eresztünk le a torkunkon. Bár az adatok meglepőek – már csak azért is, mert nyakig ülünk a válságban –, a szakértők szerint a miértek teljesen világosak.
Kolbászból legalább a körítést
– Az evés csak részben szolgál táplálkozási célokat, azaz nem csak az éhség a motiváció. Az evéssel élményt szerzünk magunknak, méghozzá a lehető legkisebb erőfeszítéssel, a legolcsóbban. Persze a sport, például a futás is örömet szerezne, de ahhoz venni kell egy futócipőt, valamint a fáradságot, és elmenni futni. Az evés ennél egyszerűbb – kezdi fejtegetését dr. Tóth Tamás obezitológus, azaz elhízáskutató. – Mostanság nyaralni sincs pénzünk, 80 tévécsatorna helyett már csak 15-re tudunk előfizetni, marad az élménytáplálkozás a válság alatt – teszi hozzá.
Elég elmenni a legközelebbi szupermarketig, és világossá válik, hogy a kereskedelem is igyekszik kiszolgálni ezt az igényt. Az a termék, amelyik gusztusos, színes-szagos és még gyors vércukorszint-emelkedést is okoz étkezés után, szinte biztos, hogy sikeres lesz, és még akár függővé is válhatunk tőle. Nagyobb baj azonban, hogy a polcokat elárasztották a rosszabb minőségű, ám olcsó élelmiszerek, melyek tápanyagtartalma csekély. Ezek leginkább szénhidrátokból, cukrokból állnak, így olcsón, gyorsan enyhítik az éhséget, ám élettanilag kevéssé hasznosak a szervezet számára.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A marketing mellett olyan a trendek is befolyásolják fogyasztási szokásainkat, mint például a családi csomagolás, a "kettőt fizet, hármat kap" akciók és a gyorséttermek egyre nagyobb menüi. Jóval többet vásárolunk a szükségesnél már pusztán az akciók miatt is, és ez a nagyobb mennyiség ugyanannyi idő alatt fogy el a családban, mintha csak a normál kiszerelést választottuk volna. Miért? Mert a nagyobb kiszereléseket felbontva rohamosan romlik a minőség is, ezért gyorsan meg kell enni, ha nem akarjuk kidobni az egészet. És lassan kezd összeállni, hogyan is adódik össze a statisztika szerinti többletfogyasztás… A riasztó fogyasztási adatokon túl más is tükrözi a túlzott bevitelt: Magyarországon a lakosság kétharmada továbbra is túlsúlyos vagy elhízott, és ami ennél is borzasztóbb, a fiatal férfiak és nők körében e mutató 41, illetve 30 százalékig emelkedik. Nem jobb a helyzet az idősek körében sem: a férfiaknál 76, a nőknél 83 százalékra rúg ez az arány.
Riadó, elhízásjárvány!
Egyre világosabbá válik – már az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is elismerte –, hogy a terjedő "elhízásjárványának" a fő okozója immár nem feltétlenül a főbűnössé kikiáltott mozgáshiány, hanem sokkal inkább a túlzott kalóriabevitel, a nem tudatos táplálkozás. Ez a tény persze mit sem változtat azon, hogy az elhízás tényleg nem csupán esztétikai probléma, hanem komoly egészségügyi kockázati tényező: olyan súlyos betegségek rizikóját növelheti, mint a cukorbetegség, a magas vérnyomás, az ízületi panaszok, illetve a metabolikus szindróma néven ismert tünetcsoport.
Észre sem vesszük, ha túlesszük magunkat
Hogyan is tudnánk túlenni magunkat, amikor egész nap csak rohanunk? És emiatt elhízni? Képtelenség! Reggel egy kakaós csiga a pékségből, tízóraira a kolléganő által hozott sütemény a közös kávé mellé, ebédre talán valami főtt étel, az uzsonna egy üdítő az automatából, a vacsora pedig valami, amit még munkából hazafelé be tudunk szerezni. Hiszen ebben semmi túlevés, felesleges kalóriabevitel sincs, csak az ötszöri étkezés kívánalmának teszünk eleget. Vagy mégsem?
- Éppen akkor tudjuk túlenni magunkat, amikor nincs időnk leülni, csak bekapunk valamit, hogy ne haljunk éhen. Sok pici étkezésre futja csak, szinte menet közben: péksüti, 10 deka pogácsa munkába menet. Ezek ténylegesen nem laktatnak, és az ember sokszor nem is veszi a nassolást étkezésnek, pedig a sok apró falat rengeteget számít – emlékeztet Turcsák Katalin dietetikus, és hozzáteszi, pontosan ilyenek az ártatlannak hitt tejdesszertek is, amelyek jelentős kalóriaforrásnak számítanak. – Nem gondolnánk, de a folyadékfogyasztással is üres kalóriákat viszünk be. A szénsavas vagy százszázalékos gyümölcslevek decijében is 40-45 kalória van, egy literben tehát akár 450 is lehet – sorolja tovább a szakember mindennapi rejtett kalóriáinkat.
A dietetikus szerint a mai étkezési szokások, a zöldségek és gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonafélék háttérbe szorulása szinte kedvez a túlevésnek, hiszen ez előbbi élelmiszerekben rengeteg a rost, amelyek fogyasztásával sokkal előbb elérnénk a jóllakottság érzését, mint attól a töménytelen mennyiségű finomított pékárutól, ami manapság inkább a kosárba kerül.
Válaszút előtt: élményt, de hogyan?
Dr. Tóth Tamás szerint az étkezéssel járó élményt nyilván nem spórolhatjuk el: önsanyargatásra senki nem vágyik, a jelenlegi út azonban járhatatlan. – Leülhetünk ugyan, és megehetünk egy fél disznót, ihatunk rá sört, majd a hasunk másfélszeresére nő, és szépen lassan elhízunk, ha ez sokszor megismételjük. És van a másik út, amit a franciák csinálnak. Ők mindent esznek, amitől a vezető fogyókúrás guruk megőrülnének, annyi különbséggel, hogy kellő önuralommal, mértékletességgel teszik mindezt, és megadják a módját, lassan fogyasztják el – magyarázza a követendő példát.
Tyúkot vettem a vásárban fél pénzen
Az élmény természetesen máshogy is fokozható. - A kényelmes a hipermarket helyett javasolnám, hogy húst a hentesnél, kenyeret a pékségben, mézet, idényzöldséget, gyümölcsöt a termelőtől vegyünk – mondja a dietetikus, aki inkább a piacok híve. - Az evés alapvető szükséglet, és nagyban hozzájárul az egészségmegőrzéshez. Ha erre időt, energiát áldozunk ahelyett, hogy hosszú távon a silány minőséget és a "műanyagot" vennénk meg az élelmiszerekből is, már előnyt szerzünk. Kisebb esélyünk lesz arra, hogy elhízzunk, netán valamilyen táplálkozással összefüggő betegség lépjen fel a későbbiekben – érvel a hosszú távú következményekkel Turcsák Katalin.
Az ellenérvek szinte záporoznak ilyen kijelentések után is, méghozzá azoktól, akik a piacokat messze elkerülik, a pénztárcájukra hivatkozva. Ezt cáfolják azonban meg az obezitológus tapasztalatai. – A pácienseim szokták mondani, hogy amióta odafigyelnek az étkezésükre, tényleg sokkal kevesebbet esznek, és jóval kevesebbet is költenek annak ellenére, hogy sokuk gourmet, ínyenc lesz! Ha még ez sem győzne meg valakit arról, hogy az odafigyelés jövedelmezőbb, gondoljon arra, hogy a túlevés, a zabálás és a meghízás sokkal drágább lesz később. És akkor már hirtelen semmi sem drága: mindenki kapkodva és önként fizeti a szívgyógyszert és a kardiológust, élete végégig...
Ez is érdekelhet
Legjobban: