Az idegtudományok területén a XX. század utolsó évtizedében elért eredmények az Alzheimer-kór megítélésében is változást hoztak. Aguste D. asszony esetét feldolgozó tanulmányban a kórkép klinikai és patológiai jellemzőit elsőként 1906-ban Alois Alzheimer ismertette.
A leírójáról elnevezett betegség a demenciák (elbutulással járó tünetegyüttesek) leggyakoribb (60-70%) oka. Minél korábban jelentkezik a betegség, annál több figyelmet szentelnek a betegnek, később sajnos nem feltétlenül. A leggondosabb családi környezetben is megakadályozhatja a kezelést, ha nem tudnak a lehetőségekről. Pedig 80 éves korban is érdemes és lehetséges tenni a szellemi frissességért.
Az Alzheimer-kór Az Alzheimer-kór a központi idegrendszer jellegzetes klinikai és patológiai elváltozásaival, idegsejt-pusztulással járó betegsége.
Általában 40 éves kor felett jelentkezik, pszichés és viselkedési tünetekkel járó, fokozatosan súlyosbodó mentális hanyatlás. Memóriazavar, a tájékozottság és tájékozódás zavara, a gondolkodási folyamatok károsodása, viselkedésváltozás, az önellátás képességének csökkenése jellemzi.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Általában szórványosan fordul elő, örökletes családi előfordulása 10% alatti, de egyenes ági leszármazottak esetén a megjelenés körülbelül négyszeres. A tüneteket, melyek a beteg személyiségétől és a kór előrehaladottságától függően nagyon változatosak lehetnek, ezúttal csak a terápiás lehetőségek kapcsán és érintőlegesen említjük.
A betegség okai és diagnózis, védő- és rizikótényezők Annak ellenére, hogy az öröklődés jelentős rizikótényező a betegség kialakulásában és a neuropatológiai elváltozások az első tünetek jelentkezését évtizedekkel megelőzik, a családi előfordulás esetén sem gyakorlat a tünetmentes családtagok kivizsgálása vagy szűrése. A korai felismerés, és ezután a kezelés minél előbbi megkezdése tehát ma még arra az időre vonatkozik, amikor már észlelhetők a tünetek, ha mégoly jelentéktelennek tűnnek is. Vajon mi indokolja ezt?
Az Alzheimer-betegség kialakulása nagyon sok tényezőtől függ, és az intenzív kutatások ellenére nem valószínű, hogy a közeljövőben találni fognak egyetlen olyan faktort, amely elegendő a pontos diagnózis felállításához.
A betegség megelőzésében fontos, ún. protektív faktorok és a kialakulásában kockázatot jelentő rizikófaktorok jól ismertek ugyan, de mentális tünetek, és azok vizsgálata nélkül nem lehet biztosan megállapítani, valóban Alzheimer-kórról van-e szó, vagy más, elsődleges vagy másodlagos demenciát okozó tünetegyüttesről.
A tünetek megjelenése után viszont 90%-os valószínűséggel meg lehet mondani a baj eredetét, ami a kezelés szempontjából döntő. Abszolút bizonyossággal csak az agyszövet boncolásával lehet állítani, hogy valaki életében Alzheimer-kóros volt.
Számít-e, hogy hogyan élünk előtte? Bizonyára. Van néhány tényező, amely segít a megelőzésben, bár nem tehetünk mindegyikről, ahogy a rizikófaktorokat sem mind tudjuk befolyásolni. Így nem tehetünk arról, hogy az életkorunk előrehalad, vagy hogy hordozzuk-e a betegség kialakulásában szerepet játszó gén "Apo E 4" névre hallgató alléljét, amelytől nyilván nem független a családi előfordulás.
Nem befolyásolhatjuk a nemünket sem. A nők ugyanis gyakrabban betegszenek meg Alzheimer-kórban. Egyes koponyasérülések, bizonyos pajzsmirigybetegségek és a keringés rendellenességei (érelmeszesedés, magas vérnyomás) is fokozzák a kockázatot. A legtöbbet talán a depresszió, a mértéktelen alkoholfogyasztás és a tartós stressz ellen tehetjük.
Sokat számít a megelőzésben az iskolázottság, a gondolkodás, az összegyűjtött ismeretek és az igény azok karbantartására és bővítésére. A jó genetikai adottságok mellett megelőzően a gyulladásgátlók szedése és nőknél a korábban alkalmazott ösztrogénterápia védőfaktorként működhet.
Elsődleges, hogy tudjuk, elsődleges vagy másodlagos A demencia tünetegyüttesek mögött számos különböző szervi vagy mentális betegség állhat. Elsődleges demenciákban - ilyen az Alzheimer-kór is - az agyszövet közvetlen megbetegedése okozza a tüneteket, másodlagos demenciákban az agy közvetett károsodását valamilyen más megbetegedés okozza. Ezért demenciatünetek észlelése esetén elengedhetetlen az egész szervezet vizsgálata.
Ha olyan betegség derül ki, mely másodlagosan okozza a demencia-tünetegyüttest, nyilván teljesen más terápiát kell választani, és van rá esély, hogy a folyamat megfordítható, az Alzheimer-kór esetében, sajnos - jelenlegi tudásunk mellett - csak lassítani lehet. Ha minden jel Alzheimer-kórra utal, akkor meg lehet kezdeni a speciális terápiát, amivel nagyon jó eredményeket lehet elérni.
Összetett betegség - összetett kivizsgálás Ahogy a rizikófaktorok sokféleségéből is következik, a kivizsgálást sem lehet gyorsan megúszni. Leggyorsabb részét talán a mentális tesztek képezik, amelyek viszonylag könnyen elvégeztethetők: egyszerű feladatokkal, mint pl. egy óra és azon a pontos idő berajzolása, jól fel lehet mérni a mentális készségeket.
Általánosan alkalmazott mérőeszköz a 30 pontos MMS (mini mental state) rövidítésű teszt, amely rövid rajzolásos, kérdés-válasz jellegű feladatokat tartalmaz. A gondolkodási zavarok kezdete, lefolyása és a társuló tünetek, amelyeket a hozzátartozókkal, a beteg környezetében élők segítségével lehet csak megfelelően tisztázni, elengedhetetlen a pontos diagnózishoz.
A primer demenciák kezdete általában lassú, lappangó, a betegek többnyire nem ismerik fel szellemi hanyatlásukat, míg a másodlagos demenciában igen. A depresszió is járhat a szellemi tevékenység hanyatlásával, de míg ilyenkor a rövid és a hosszú távú memória zavara közel azonos mértékű, demenciában kifejezettebbek a rövidtávú memória problémái, és a beteg sem panaszkodik annyira teljesítményének csökkenésére.
Az általános kivizsgáláshoz ma még nem tartozik hozzá a genetikai vizsgálat, amellyel az Apolipoprotein E 4 allél hordozást lehet kimutatni. Önmagában egyébként ez sem diagnosztikus értékű. Hordozhatja valaki a gént anélkül, hogy a betegség valaha is kialakulna benne.
A belgyógyászati vizsgálatok többek között azért fontosak, mert segítségükkel kizárhatók az egyéb, főként szekunder demenciát okozó tényezők, megbetegedések. A vizsgálat tárgyát képezi a magas vérnyomás és egyéb keringési és vérvizsgálatok, a cukorbetegség, vérszegénység, veseelégtelenség, a pajzsmirigy-funkció.
Bizonyos fertőzések vagy például gyomorműtét után, illetve nem megfelelő táplálkozás esetén B12- vagy a B1-vitamin (tiamin) hiánya is okozhat Alzheimer-kórhoz hasonló tüneteket. Az alkoholfüggőség elbutulást okozó hatása többnyire közismert.
Nem említettük még az EKG-t és mellkasi röntgent, továbbá a képalkotó vizsgálatok közül az agyi sorvadást kimutatni képes CT-t, MRI-t, és a funkciózavart kimutató vizsgálatokat, többek között az EEG-t. Az ismertebb vizsgálatok említésével csupán betekintést adtunk a diagnosztikai eszköztárba.
Mit tehetünk ellene? A legfontosabb az volna, hogy a köztudatba beépüljön: nem törvényszerű, hogy az időseknek szenilisnek, bogarasnak kell lenniük, hogy idővel elkerülhetetlen a szellemi leépülés. Nem divat magunkat az idős emberekhez mérni, elismerni bölcsességüket, élettapasztalatukat, pedig sok minden van, amit az idősek, igen is, jobban tudnak!
Az idős ember intelligenciája, gondolkodásmódja, problémamegoldó-képessége egészséges esetben egyáltalán nem tompul el, sőt, tapasztalatainak, életbölcsességének köszönhetően inkább javul, ha azonban mégis, akkor az kezelendő, kóros folyamat. Nincs ugyan garancia rá, hogy minden alzheimeres folyamat megállítható, de van rá esély, ha időben elkezdődik a kezelés.
Az első gondolkodásbeli zavarok már 40 éves kor körül jelentkezhetnek, 70 éves korban közepes, 80 évesen súlyos tünetek várhatók. A betegség fejlődését a mini mentál-teszttel is nyomon lehet követni. Kezelés nélkül évente legalább 2-3 tesztponttal romlik a beteg állapota.
Gyógyszerek és módszerek Az Alzheimer-betegségnek oki (azaz az okot megszüntető) gyógyszere nincs, a kezelés célja a megelőzés, a késleltetés, a tünetek javítása. Ahogy a betegség és a kivizsgálás, úgy a kezelés is "multifaktoriális", több tényezős.
Az Alzeimer-kór kezelésében a legjelentősebb lépést az acetylcholinaestherase-gátlók (AChEI) bevezetése jelentette. Ezen kívül adható az E-vitamin, egyes MAO-B gátló gyógyszerek, az NMDA-antagonista. A Gingko biloba fa hatóanyagának alkalmazásáról is kedvező eredmények vannak. Az agy vérellátását és a gondolkodást serkentő ún. nootrop szerek alkalmazása több országban, így hazánkban is napi gyakorlat.
Az állapot súlyosságától függően alkalmazhatók továbbá olyan gyógyszerek, amelyek a pszichés tüneteket enyhítve betegnek és környezetének egyaránt megkönnyítik a hétköznapokat. Magatartászavarok, hallucinációk, szorongások, agresszivitás, ingerlékenység, ismétlődő hangulatzavar - általában depresszió - ellen számos gyógyszer adható.
Jellemző tünet a diurnális ritmus felborulása, azaz a betegek életritmusa nem felel meg a nappalok és éjszakák váltakozásának: éjjel alvászavarokkal küzdenek, szintén ezzel összefüggésben a szürkületi órákban nem találják helyüket, útnak indulnak, "mehetnékjük" van (naplemente-jelenség), nappal viszont álmosak. E zavarok egy része esti altatókkal, melatoninnal és fényterápiával megszüntethető, de legalábbis javítható. Ezzel el is érkeztünk a nem gyógyszeres módszerekhez.
A pszicho-szocioterápia egyéni és csoportos foglalkozást is jelenthet. Kissé talán riasztó neve ellenére nem kell feltétlenül bonyolult dolgokra gondolnunk. Sokszor olyan mindennapi tevékenységekről és azok gyakorlásáról van szó, amit a hozzátartozók, a család is könnyen elsajátíthat, és némi odafigyeléssel - olykor persze nem kis türelemmel - bevihet a mindennapok gyakorlatába.
A mindennapi beszélgetések során sok olyan információt kell beleszőni a mondandóba, ami egészséges embernek fölöslegesnek tűnik, a betegnek azonban segíti a térben is és időben való eligazodást. ("Mit is főzzünk mára, hiszen ma van vasárnap." "Akkor most betesszük a törölközőket a harmadik fiókba.")
Nagyon jól beválhat a napló- vagy naptárvezetés és számos játék, amit az unokákkal amúgy is játszanának a nagyszülők, ilyenek a puzzle, a szólánc-alkotás, a kártyapáros memory. Hasznos a fényképek nézegetése és rendezgetése - utóbbi, lehet, hogy később már nem megy - az emlékek, helyek, személyek, történetek felidézése.
Ez egyben érzelmileg is felrázza a beteget, aki a betegség előrehaladtával értelmével esetleg egyre nehezebben fog fel dolgokat, érzelmein keresztül megfogva viszont sok mindent megért és meg tud tenni.
Figyelni kell arra, hogy az idős ember környezete, színes, változatos, ingerekben gazdag legyen. Ezen alapul a zene- és táncterápia is. Minél tovább önellátó tud maradni az idős ember, vannak saját feladatai, annál inkább lehet késleltetni a betegség elhatalmasodását.
Talán sokaknak még meglepően hangzik, de az internet is segítségére lehet pont annak a korosztálynak, akik már nehezen mozognak, nem könnyen hagyják el a lakást, és talán még nem kötöttek barátságot a "szünetmentes információ- és ingerforrással". Kezdjük hát el és mutassuk meg nekik! Talán az Alzheimer-betegek képezik az egyetlen réteget, akiknél egy esetleges "internetfüggőség" kifejezetten hasznos?
Legjobban: