Aranyérbetegség akkor alakul ki, ha a végbélnyílásnál elhelyezkedő érhálózat kitágul, megnyúlik. A kóros állapotban lévő külső aranyér a laikusok számára is kitapintható; fájdalommal, viszketéssel és váladékozással járhat együtt. A belső aranyér ezzel szemben csak a szakorvos által diagnosztizálható, gyakran tünetmentes, a betegségre csak a véres széklet utalhat. A proktológiai vizsgálat azonban mindkét változatnál fontos, mivel az aranyérre jellemző tünetek más betegségeknél – például a kezdeti stádiumban hatékonyabban kezelhető végbéldaganatnál – is előfordulhatnak.
Az aranyér stádiumai
Az aranyérnek négy stádiuma van: kezdetben csak ritkán jelentkezik vérzés, míg a második súlyossági fokozatnál már erőteljesebb nyomás, préselés – például székelés – hatására a vénás hálózat előre eshet, azonban ekkor még magától visszahúzódik a végbélbe. A betegség harmadik stádiumában az aranyeret már csak kézzel lehet visszahelyezni, míg a legsúlyosabb, negyedik szakaszban a vénacsomók teljesen kizáródnak a végbélből. Az aranyér első – esetleg második – stádiumában még nincs szükség műtétre, lehetőség van az aranyér konzervatív kezelésre is. Ekkor, az életmódbeli változtatások – elsősorban több mozgás, tudatos étkezés, valamint a normál testsúly elérése – mellett segíthetnek a szájon át szedhető, diozmin tartalmú gyógyszerek, amelyek gyulladásgátló hatásuk mellett erősítik és rugalmassá teszik az érfalakat, valamint megkönnyítik a véráramlást.
A helyileg alkalmazható – szintén vény nélkül elérhető – készítmények közül javasoltak a kamilla, a varázsmogyoró levél és a körömvirág tartalmú kúpok és végbélkenőcsök, valamint a felülethez jól tapadó, szukralfát tartalmú változatok, amelyek képesek mechanikai védelmet biztosítani a bőr és nyálkahártya számára. A patikában elérhetőek olyan változatok is, amelyek elölt E-coli baktérium kultúra szuszpenzió tartalmaznak, ezáltal képesek immunválaszt kiváltani a szervezetből, amely fokozza a szövetek természetes védekezőképességét, gyulladáscsökkentő hatásuk pedig elősegíti a sebgyógyulást.
Ritkán alakulnak ki szövődmények
Azonban, ha az aranyér kezelése nem kezdődött meg a korai stádiumban, sok esetben már nem kerülhető el a sebészeti beavatkozás. A proktológus különböző műtéti eljárásokat javasolhat, de a szikés, lézeres és egyéb technikával végzett – a csomók eltávolítására irányuló – operációk esetén is előfordulhatnak különböző szövődmények. A beavatkozások során végzett helyi érzéstelenítés és az altatás önmagában is megviselheti a pácienst, különösen általánosan rossz állapot, egyes kísérő betegségek, elhízás vagy dohányzás esetén. Altatás után szédülés, hányinger vagy akár légzési nehézségek jelentkezhetnek, amelyek azonban jellemzően néhány órán belül elmúlnak. A műtétet követő órákban előfordulhat láz is, de, ha napokkal később újra megjelenik, az már valószínűleg valamilyen gyulladásra utal.
Korai és kései szövődmények
Az aranyérműtétek során szövődmények csak ritkán fordulnak elő. A beavatkozást követő időszakban duzzanat, véraláfutás és a kisebb mértékű vérzés – például széklet ürítésnél – normális lehet, azonban, ha tartósan fennáll, haladéktalanul jelezni kell az operációt végző orvosnak. A műtét során sérülhet a végbélzáróizom funkciója, ami az esetek többségében záróizomtornával feloldható. Szintén a szövődmények közé sorolhat az elhúzódó sebgyógyulás, a varratelégtelenség és a hegesedés kialakulása, valamint a nyálkahártyaelhalás.
A beavatkozás következtében kialakulhatnak vizelési problémák, részleges inkontinencia, valamint a végbélzáró izom sérülése miatt fellépő széklet és/vagy szélvisszatartási nehézség. A gyulladások következtében ritkán, de akár végbéltályog, végbélsipoly és végbélnyílás körüli trombózis is felléphet. Mivel a különböző aranyérműtétek eltérő módszerrel zajlanak, így a szövődmények előfordulása, és mértéke is nagyban változik. Kialakulási esélyük azonban jelentősen csökkenthető, ha – a kezelőorvossal egyeztetve – a műtétek után is bevetjük a helyileg alkalmazható, gyulladásgátló hatású készítményeket, amelyek mellett nagy hangsúlyt kell fektetni az óvatos, de alapos intim higiéniára, valamint a normál székletet elősegítő étkezésre is. A kiújulás elkerülésére a legjobb módszer a tartós életmódváltoztatás, valamint az, ha a megjelenő tüneteket már a korai stádiumában kezeljük.