HáziPatika.com: Tiszafüreden született, Tokajban érettségizett. Milyen volt ezen a vidéken felnőni?
Boldogkői Zsolt: Gyermekkoromban kis falvakban éltem, először Tiszanánán, majd felköltöztünk Mátraszentimrére, ami a legmagasabb hegyi falu Magyarországon. Emlékszem, itt augusztus végén érett a vadcseresznye, teljesen más volt a klíma, mint a poros Alföldön. Ezt követően jött Selyeb, majd Fony, aztán Boldogkőváralja . Amióta az emlékezetemet tudom, hegyek vettek körül, az Alföldön még mindig hiányérzetem van ezt illetően. A vándorlásaink oka az volt, hogy apám mindig máshol vállalt tanári állást. Hogy miért kellett folyton új állást keresni, azt ő a rendszer-inkompatibilitásával magyarázta. De boldog gyerekkorom volt, leszámítva azt, hogy a szüleim korán elváltak. Tokajban jártam gimnáziumba, érettségi után egy évig Debrecenben dolgoztam egy kovácsműhelyben. Aztán katonaság következett Cegléden, majd egyetemre jártam Debrecenben. Később Budapesten is éltem, számos kerületben. Laktam, Szegeden, Gödöllőn, Szentendrén és Bonnban, majd újra Szegeden. Az a helyzet, hogy folyton teljesen eltérő közösségekbe kerültem, ami nagy hatással volt az életemre, sok mindent megismertem, sok barátra tettem szert.
HáziPatika.com: A tudomány felé mi vonzotta?
B. Zs.: Legelőször az ősállatok keltették fel az érdeklődésemet. Akkoriban még nem nagyon voltak ezekről gyerekeknek szóló könyvek, emiatt nagybátyám egyetemi geológiai könyveit olvasgattam. Nemcsak a dinókat ismertem, hanem például az őscsigákat is. Az evolúció volt az a téma, ami zavart okozott bennem még kora gyerekkoromban, elsősorban a vallással kapcsolatban.
HáziPatika.com: Még gyerekként?
B. Zs.: Igen. Én nagyon sokáig hittem a Jézuskában, a télapóban és a húsvéti nyúlban, még akkor is, amikor a barátaim már tisztában voltak ezekkel a dolgokkal. Határozottan emlékszem nagynéném sajátosan huncut tekintetére azt az állításomat követően, hogy láttam a nyulat húsvétkor a kertben. Egyértelművé vált számomra, hogy itt valami nem stimmel. Átszaladtam az egyik barátomhoz, akinek az édesanyja felvilágosított az igazságról. Emlékszem arra az érzésre, ahogyan összeomlott bennem egy világ, noha ennek a világnak az eróziója már korábban elkezdődött. Gyakran konfliktusba keveredtem a hittant oktató pappal, mert tudni szerettem volna, hogyan lehet bizonyos ellentmondásokat feloldani a bibliai történésekben. Kidobtak a hittanról emiatt.
HáziPatika.com: Kidobták?
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
B. Zs.: Talán helyesebb az eltanácsolás szó. Mindenesetre, ezen meglepődtem, hiszen nem vitázni akartam, hanem tudni. Apám nem hagyta annyiban a dolgot, különórára kellett járnom egy vörös orrú espereshez, de ő sem tolerálta a kérdéseimet. Egy távoli rokonunk – vele apám valószínűleg miattam melegítette fel a kapcsolatát – viszont megértően fordult felém, hozott nekem képes könyveket a témáról, és vele már valóban vitatkoztam. Viszont sem akkor, sem felnőtt koromban nem zavart az, ha valaki más nézeteket vallott, mint én, mindig elkülönítettem az eszmét az embertől, ez jellemezte a baráti kapcsolataimat is. Ment ösztönösen, nem kellett hozzá elvi állásfoglalás.
HáziPatika.com: Említette, hogy laktak Boldogkőváralján is, a családneve mi módon kötődik ehhez a településhez?
B. Zs.: Felvettem a nevet, mielőtt elkezdtem publikálni, mert nem szerettem volna, hogy összekeverjenek másokkal. Mivel a szakmából egy időre kikerültem, a névváltásnál már elmúltam harminc.
HáziPatika.com: Mit ért az alatt, hogy kikerült a szakmából?
B. Zs.: Hosszú história ez. Viszonylag jó általános iskolába és gimnáziumba jártam. Kedveltem a biológiatanáromat, akitől egy igen fontos dolgot is megtanultam. Nagyon rossz viszonyban voltak az édesapámmal, aki szintén az iskolában tanított, ennek ellenére támogatott engem, még sírt is, amikor egy tanulmányi versenyen igazságtalanul diszkvalifikáltak. Az egyént önmaga cselekedetei által kell megítélni, nem a származása miatt – ez volt a tanulság. Gyerekkoromban rengeteget olvastam, nemcsak regényeket, hanem egyetemi szakkönyveket is, amellett, hogy a barátaimmal folyton az utcán és a hegyekben voltunk. Szóval a gyerekkorban sűrűbb az idő. A gimnáziumban is nagyon jó tanáraim voltak, kifejezetten a tanulásra stimuláló légköre volt az iskolának. Este 10 óra 20 perckor volt a kollégiumban a lámpaoltás, de nekem volt egy kis csíptetős lámpám, így egy órát még olvastam. Reggel is korábban keltem, mert a reggeli torna előtt még felfutottam a hegyre. Vitaesteket szerveztem, amire még tanárok is jártak. De egy politikailag érzékeny témát követően ezt abba kellett hagynom. Mindenesetre rengeteg – nem csak tudománnyal kapcsolatos – dologgal foglalkoztam, nagyon aktív korszaka volt ez az életemnek. Sajnos, az egyetem hatalmas csalódás volt. Véleményem szerint abban az időben a biológia oktatása nem volt megfelelő kezekben Debrecenben. Itt egyébként ökológia volt a szakirány. Ez a téma nem kötött le túlságosan, noha a tananyagon túl elolvastam néhány angol nyelvű könyvet is a témából.
HáziPatika.com: Végzés után hol helyezkedett el?
B. Zs.: A diplomát '86-ban szereztem meg, ezt követően az Óbuda téesz kertészeti főágazatához kerültem, ahol négy évig a növénykórtani és biotechnológiai laboratóriumban voltam tudományos segédmunkatárs. Ebből az első évet egy nemzetközi kurzus keretében a Szegedi Biológiai Központban töltöttem, ahol megtanultam a növényi sejtgenetika technikáit, és a szükséges gondolkodásmódot. Fél évet még szolgáltam közben a hazát is Hatvanban. Óbudán egyébként dísznövény-nemesítéssel foglalkoztam. Nagyon rendes főnököm volt, a kollektíva is kiváló volt. Viszont egy idő után keveselltem a szakmai kihívásokat, ezért '90-ben Gödöllőre mentem, a biotechnológiai kutatóintézetbe. Itt egy teljesen más témával, molekuláris virológiával foglalkoztam. Gödöllőn nehezen indultak be a dolgok, erről nem szeretnék beszélni. A lényeg, hogy abból a szakmai előnyből, amit gyerekkorban szereztem, lemaradás lett, legalábbis a tudományt illető paraméterekben: a kortársaim már javában publikáltak, nekem viszont még konkrét kutatási témám sem volt körvonalazva. Ehhez tudni kell, hogy a tudományos karriernél a kihagyott évek általában jelentős hátrányt jelentenek. Olyan ez, mintha valaki akkor startolna egy 400 méteres futóversenyen, amikor a többiek már 40 méternél járnak.
HáziPatika.com: Szerzett külgazdász képzettséget is, ahhoz hogyan kapott kedvet?
B. Zs.: A Bokros csomag időszakában nem volt jó a gazdasági helyzet, nekünk pedig már volt egy gyermekünk, terveztük a másodikat. Nehezen tudtunk megélni, emiatt azt terveztem, otthagyom a szakmát, szerzek egy jobban jövedelmező diplomát. A képzést a Gödöllői Egyetem tartotta, a tanáraink a Közgázról érkeztek, főleg általános közgazdaságtant tanultunk. Nehéz időszak volt ez, mert közben már dolgozni kellett a PhD-men, a fiam pedig kicsi volt, rengeteget foglalkoztam vele. Reggel én vittem bölcsibe, később oviba, utána mentem dolgozni. Délután hazahoztam, vele voltam, majd este gyakran visszamentem folytatni a munkát. Az is megesett, hogy otthon készültem egy vizsgára, illetve olvastam szakirodalmat. A végzés után kaptam ajánlatokat a gazdaságból, de nem fogadtam el őket, maradtam a kutatói pályán.
HáziPatika.com: Pár hónapot a philadelphiai Wistar Institute -ban is eltöltött vendégkutatóként.
B. Zs.: Nyertem egy pályázatot, annak köszönhetően utazhattam ki. A Herpes simplex vírus molekuláris biológiájával foglalkoztam. Hasznos szakmai tapasztalatokat szereztem, és komoly baráti kapcsolatokat is sikerült kialakítanom. Amerikát megszerettem. Erős ott a verseny, de ha tudsz valamit, jó esélyed van, hogy előre jutsz. Nincs az a visszahúzó légkör, mint amit idehaza gyakran tapasztal az ember.
HáziPatika.com: Gödöllő után két évet töltött a Semmelweis Egyetem anatómiai intézetében.
B. Zs.: Oda úgy kerültem, hogy még Gödöllőn elkezdtem dolgozni egy olyan vírussal – a pseudorabies vírussal –, ami az idegpályákon keresztül terjed. Támadt egy ötletem, hogyan lehetne úgy módosítani ezt a vírus, hogy ideális legyen idegpályajelölésre, ezért megkerestem Palkovits Miklós professzort, aki akkoriban Magyarország legtöbbet idézett kutatója volt. Hosszú éveken keresztül fél évet dolgozott itthon, fél évet az Egyesült Államokban, a National Institute of Mental Health-ben ( NIMH ). Tudományosan még ma is aktív, pedig már 90 éves. Elmondtam neki, hogy mit tud a vírus, másnap pedig felhívott azzal, hogy felvett egy embert, kezdhetjük a munkát. Szóval, a szakmai kapcsolatunk már évekkel azelőtt elkezdődött, hogy a SOTÉ-n lettem volna alkalmazásban. Azóta is dolgozunk együtt, a napokban jelent meg egy közös publikációnk.
HáziPatika.com: Milyen munka volt ez?
B. Zs.: A vírust optimalizáltam a nyomjelzésre. A gyakorlatban azt jelentette, megoldottam, hogy csak egy idegpályán belül terjedjen, lassan és csak az egyik irányba. Illetve, hogy úgynevezett riporter géneket fejezzen ki, amely révén nyomon követhető, hol tartózkodik éppen. E vírusok segítségével fel tudtunk térképezni számos idegi hálózatot. Később Roska Botonddal dolgoztam együtt, aki akkor Bázelben, a Friedrich Miescher Intézetben vezetett egy kutatócsoportot. Olyan rendszert készítettünk vele, amivel nem csupán idegpályákat lehet jelölni, hanem például az is megvizsgálható, hogy a pályán belül működésben vannak-e az idegsejtek, és ha igen, mennyire aktívak. Ráadásul ezzel a rendszerrel rengeteg idegsejt működését tudtuk egyidejűleg vizsgálni optikai módszerekkel, ami jelentős újdonságnak számított. Eredményeinket neves lapokban publikáltuk, lett egy közös szabadalmunk is.
HáziPatika.com: A Semmelweis Egyetem után több mint három évig a Bonni Egyetem molekuláris neurobiológiai laboratóriumában dolgozott tudományos munkatársként.
B. Zs.: Valójában az amerikai NIMH-ban kaptam több állásajánlatot, én pedig egy német professzorét fogadtam el. Aztán kiderült, hogy ő közben Németországban kapott egy állást, így hívott, hogy tartsak vele, amit elfogadtam. A bonni labor az egyetem pszichiátriai klinikájához tartozott, mi pedig elsősorban a viselkedés genetikáját kutattuk. A szerződésem lejártát követően azzal a dilemmával szembesültem, hogy külföldön maradjak-e, vagy hazajöjjek. A hazatérés mellett döntöttem, amit befolyásolt az is, hogy Debrecenben ajánlottak egy tanszékvezetői állást.
HáziPatika.com: Debrecenben? Ahol egyetemistaként rossz tapasztalatokat szerzett?
B. Zs.: Addigra már történt pozitív elmozdulás, és azt gondoltam, én is hozzájárulhatok ehhez. De végül nem mentem oda, mert az egyetem visszakozni kezdett, talán azért, mert túl radikálisnak tartották az elképzeléseimet. Végül Szegedre mentem, Szabad János tanszékére. Hamar adjunktus lettem, utána docens, aztán viszonylag gyorsan professzor.
HáziPatika.com: Az MTA doktori fokozatát 2008-ban szerezte meg. Mi volt a témája?
B. Zs.: A vírusvektorok alkalmazása az agykutatásban. Ez a téma három területhez – a mikrobiológiához, a molekuláris genetikához és a neurobiológiához – kapcsolódik, ezeket kellett a munkám során integrálnom. Az MTA is ezt a három diszciplínát jelölte meg releváns szakterületként.
HáziPatika.com: A tanszékvezető egyetemi tanárként 2009 óta dolgozik.
B. Zs.: Először megbízott tanszékvezető lettem 2008-ban docensként, de egy év után kineveztek professzornak, és megkaptam a tanszékvezetői kinevezést is öt évre, amit eddig kétszer, további öt-öt évre meg is hosszabbítottak. Az oktatás szívügyem, az átlagosnál sokkal többet oktatok, nemcsak molekuláris biológiát, hanem egyéb tárgyakat is. Közben kutatóintézetekben dolgozó kollégákkal kell vetélkednünk a tudományos publikációk tekintetében, mert a kutatói eredmények alapján ítélnek meg bennünket. Szóval, egyetemi oktatónak lenni legalább két állást jelent, különösen az orvosi karon, ahol angol és német nyelvű képzést is végzünk.
HáziPatika.com: Hány tudományos publikációja van?
B. Zs.: Egészen pontosan 129 angol nyelvű cikkem jelent eddig meg, de több kéziratunk is elbírálás alatt van. Számos tudományterülettel foglalkoztam, de ha a két legfontosabbat kellene megneveznem, akkor az egyik a már említett idegi nyomjelzés, a másik pedig a vírusok génkifejeződésének szabályozása. Utóbbinál szerencsénk is volt, mert az egyik vadonatúj technológiát, az úgynevezett hosszú leolvasásos szekvenáláson alapuló módszert éppen akkor dobta piacra a Pacific Biosciences nevű cég, amikor egy együttműködés keretében az egyik munkatársam – Tombácz Dóra – a Stanford Egyetem Orvosi karán dolgozott Michael Snyder professzor csoportjában. A cég székhelye a Stanford szomszédságában van, mi pedig kihasználtuk ezt a lehetőséget. Ennek eredményeképpen mi közöltük elsőként e technika alkalmazását a víruskutatásban. Később más szekvenálási technológiák is megjelentek, azokat is könnyen tudtuk adaptálni. A munkák során kimutattuk, hogy a vírusműködés az RNS-molekulák szintjén sokkal komplexebb, mint azt korábban gondolták, számos fontos új RNS-t is felfedeztünk.
HáziPatika.com: A Stanford mellett más egyetemmel is jó kapcsolatban vannak?
B. Zs.: A legújabb tudományos kapcsolatunkat a Cornell Egyetem orvosi karán dolgozó Hagen Tilgnerrel alakítottuk ki, egy igen rangos tudományos lapban már meg is jelent egy közös publikációnk . Dóra idén májustól a New York-i laborban fog dolgozni néhány hónapot, elsősorban az Alzheimer-kutatás témakörében. Munkája során az általunk kidolgozott egysejtmag szekvenálás technológiát is alkalmazni fogja.
HáziPatika.com: Korábban kutatta olyan komplex betegségek genetikai hátterét is, mint például a depresszió és az öngyilkosság. Ez miért kezdte el érdekelni?
B. Zs.: Az ötlet még akkor fogant, amikor a Semmelweis Egyetemen dolgoztam, Palkovits Miklós laborjában, de abban az időben a szekvenálási technika még gyermekcipőben járt, nem volt alkalmas a feladatra. Palkovits professzor kifejlesztett egy olyan technikát, amivel nagyon precízen ki tudja operálni az egyes agyi magvakat. Elsősorban öngyilkosokkal foglalkozott, és a mintákból létrehozott egy komoly agyszövetbankot. Kértem tőle mintákat, és mivel Michael Snyderrel már akkor jó kapcsolatban voltunk, megbeszéltük vele, hogy nála vizsgálhassuk meg ezeket. Az ilyen kísérletek drágák, nekik pedig már volt ezekhez infrastruktúrájuk. Kint szekvenáltunk, idehaza pedig elvégeztük a bioinformatikai analízist. Azonosítottunk néhány olyan génvariánst, ami hajlamosíthat az öngyilkosságra. És itt hangsúlyozom a hajlamot, hiszen a komplex betegségeknél egyetlen gén nem oki szerepet játszik, csak a bekövetkezés esélyét növeli. Az egyik gén szerepét az öngyilkosságban később mások is megerősítették.
HáziPatika.com: Régóta foglalkozik tudományos ismeretterjesztéssel.
B. Zs.: Bár ilyen cikkeket hébe-hóba korábban is írtam, körülbelül 10 éve határoztam el, hogy ezt rendszeressé teszem. A tudomány eredményeit, szemléletmódját próbáltam elmagyarázni sajátos, újszerű műfajban, amely eltért a hagyományos tudományos írásokétól. Mivel szélesebb olvasóközönséget akartam megszólítani, az írásokat rendszerint nem tömtem tele hivatkozásokkal, inkább az adott téma logikáját, összefüggéseit és társadalmi relevanciáit világítottam meg. Eleinte szinte egyöntetűen pozitív visszajelzéseket kaptam. Aztán belenyúltam az alternatív orvoslás darázsfészkébe, és onnantól kezdve óriási erejű támadások értek, először a laikusok részéről. Eljött az a pillanat is, amikor el kellett dönteni, vállalom-e a "gonosz tudós" szerepét, vagy sem. Nem sokat gondolkodtam. A Szkeptikus Társaság ezt a kesztyűt már korábban felvette, de a szakma hallgatott ezekben az ügyekben. Úgy gondoltam, ez helytelen. Később a hatástalan termékeket gyártó cégek, majd az áltudományos megközelítések vezérei kezdtek el támadni.
HáziPatika.com: A koronavírus-járvány idején sok támadást kapott járványtagadó, illetve oltásellenes körökből is. Hogy viseli az ilyen helyzeteket?
B. Zs.: A nyilvánosság elé lépő virológusokat és járványszakértőket folyamatos támadások érik, erről írt korábban a Nature, a napokban pedig a Science. Engem az átlagnál valószínűleg jobban támadtak, mivel leültem a szellemi vezéreikkel vitatkozni, illetve kiálltam olyan népszerűtlen nézetek mellett, mint a kötelező oltások, vagy a nagyobb mértékű korlátozások. Ezek a támadások egyáltalán nem viseltek meg, inkább elkeseredtem amiatt, hogy ekkora tömegek viszonyulnak ellenségesen nem csupán a tudományhoz, hanem a tényszerű gondolkodáshoz is. Egyébként idehaza és nemzetközi szinten is három fő vonulata van a járványszkepticizmusnak.
HáziPatika.com: Mi ez a három?
B. Zs.: Az első a fehérköpenyes társaság, akik saját pecsenyéjüket sütögetve terjesztenek káros és téves nézeteket, szakmai álcát magukra húzva próbálnak hitelesnek mutatkozni. A másik társaság politikai pártként karolja fel a témát, őket a "COVD-diktatúra" elleni fellépésük juttatta be a parlamentbe, nem csak nálunk. A harmadik társaság vegyesebb, közös bennük a diplomás, de nem természettudományos háttér. Sokuk a bevételek kiesése miatt csatlakozott a járványt relativizáló nézetekhez, mások eltévedtek a tudományfilozófia erdejében, zavaros eszméket kezdtek el hirdetni. Nyilvános vitákat vállaltam mindhárom irányzat fő képviselőivel. Egy, a médiában mostanában megmondóemberként szereplő illető kifejezetten becsületsértő kijelentéseket tett rólam több alkalommal is. Nála gondolkodtam a probléma jogi megoldásán, de inkább egy vitát ajánlottam neki.
HáziPatika.com: Soha nem bánta meg ezeket a vitákat?
B. Zs.: A kérdést alaposan átgondoltam még a viták előtt. Tisztában voltam a pro és a kontra érvekkel, hiszen korábban is vitáztam az alternatív orvoslás képviselőivel. Sokan például azt mondják, hogy ha leállunk vitatkozni egy téveszme reprezentánsával, azzal felemeljük őt a saját szellemi szintünkre, és ezzel legitimáljuk a nézeteit. Mert ilyenkor az adott tudományterületben nem jártas hallgatóság csak egy értelmiségi vitát tapasztal, és emiatt úgy érzékelheti, hogy a mérleg serpenyőjében minkét vélemény ugyanolyan súlyú. Ez az állítás viszont csak akkor lehet helytálló, ha egy hagyományos vitát folytat két ember. Én nem ezt tettem, mindig egyértelműsítettem, hogy velem szemben egy téves eszme képviselője ül, aki nem ért a témához, még ha szakszavakkal is dobálózik. Egy másik érv, hogy a szerepléssel ismertté tesszük az illetőt. A vitapartnereimnek erre már nem volt szükségük, hiszen mindannyian országosan ismert személyek. Tisztában voltam azzal is, hogy az ellenfeleim szurkolótábora kiütéses győzelemként fogja értékelni a szellemi etalonjaik szereplését, a józan oldalról pedig egymásnak ellentmondó kritikai megnyilvánulásokat fogok kapni. Ennek ellenére vállaltam ezeket a vitákat.
HáziPatika.com: Szabadidejében mit szokott csinálni?
B. Zs.: Nincs semmi extra, olvasok, filmeket nézek, sportolok: van itthon egy mini edzősarkom, de eljárok futni is. Hétvégente túrázom, járom a hegyeket, amikor pedig a gyerekeim hazajönnek külföldről, ők is néha velem tartanak. Szeretek utazni, idegen tájakon barangolni, idegen emberekkel megismerkedni. Szegedre való költözésemmel a fiatalkori barátok távolra kerültek, a nagyobb közös összejövetelek száma megcsappant.
HáziPatika.com: A gyerekei mivel foglalkoznak?
B. Zs.: A kisebbik fiam neurobiológus, Manchesterbe járt egyetemre. Jelenleg másodéves PhD-hallgató Roska Botond új intézetében , és a látás biológiájával foglalkozik. A nagyobbik fiam Londonban, az Imperial College-ban szerzett diplomát, ő programtervező mérnökként dolgozik a brit fővárosban.
Ez is érdekelhet
HáziPatika.com: Aki követi a Facebook oldalát, tudja, hogy van egy macskája is.
B. Zs.: Meg két kutyám is, de sajnos nem lehet őket összeengedni, ezért csak a cica van bent. Őt valaki bedobta egy csatornába, nagy nehézséggel mentettük ki télvíz idején néhány éve. Nagyon intelligens, ami nem csoda, hiszen könyvek között nőtt fel. Sokat alszik, pihen még a két Jack Russel helyett is, akik állandóan aktívak, sajnos éjszaka is.
Legjobban: