Több ezer embert érinthetnek országszerte a pajzsmirigy működési zavarát okozó betegségek. Nagyon sokan nem tudnak érintettségükről, vagy éppen azzal nincsenek tisztában, hogy milyen súlyos szövődményeket okozhatnak. A pajzsmirigy problémái általában krónikusak, életünk végéig megmaradnak, de megfelelő kezeléssel nagyon jól karban lehet ezeket tartani. Hogyan ismerhetőek fel laboreredményekből?
Ezek a hormonok árulkodnak a pajzsmirigyről
Megnehezíti a pajzsmirigyproblémák esetén a helyes diagnózis felállítását, hogy a betegségek semmilyen specifikus tünettel nem járnak. Változatos panaszok léphetnek fel, amelyek alapján az orvos más betegségre gyanakodhat. A pajzsmirigy működési zavarait, illetve pajzsmirigy-betegségeket elsősorban hormonszint-méréssel lehet azonosítani. Ehhez az agyalapi mirigy által termelt TSH, illetve az fT3 és fT4 pajzsmirigyhormonok szintjét kell vizsgálni.
A TSH értéke fordított arányban van a pajzsmirigy működésével, vagyis ha emelkedett a mértéke, abból általában csökkenő pajzsmirigy-működésre lehet következtetni, és fordítva. Általánosan elfogadott, ideális értéket azonban nem jelölhetnek ki: az adott TSH-szint más-más mértékű pajzsmirigy-működésre utalhat egyes személyeknél. Összességében a 0,4-2,5 közötti tartományt tekintik az orvosok normális értéknek, ez azonban egyénenként változhat. Mivel a pajzsmirigy betegségeinek nagy csoportja autoimmun eredetű, ezért a TPO-, a thyreoglobulin- és a TSH-receptor elleni antitestek megmérése alapvető fontosságú - magyarázta Prof. Balázs Csaba endokrinológus, a Budai Endokrinközpont orvosa.