(MTI-Press) - A limfóma - a nyirokrendszer sejtjeiből kiinduló daganatos betegség - időben megkezdett kezelése gyógyulást hozhat. Hazánkban évente mintegy ezer új esetet fedeznek fel, míg világszerte egy millióan élnek ezzel a betegséggel. A krónikus lefolyású betegség tünetei nem látványosak, és más, kevésbé súlyos
kórokban is előfordulnak. Következő sorozatunkat a limfóma
világnapja alkalmából tesszük közé.
A betegség a nevét arról az orvosról (Thomas Hodgkin) kapta, aki 1832-ben elsőként írta le. Minden hetedik limfóma "Hodgkin"-típusú.
A gyűjtőnéven említett betegségnek több mint 30 alfaja ismert - a két nagy csoporton belül a Hodgkin formának 5, a non-Hodgkin formának mintegy 25 fajtáját különböztetik meg a szakemberek.
Felismerését nehezíti, hogy sok beteg tünetmentes (erre utal a rejtőzködő kór megnevezés). Diagnózis híján, vagy a késői felismerés miatt sok érintettet tévesen kezelnek, mások pedig már túl későn jutnak hozzá a megfelelő ellátáshoz. Holott a korai felismerés után időben megkezdett korszerű terápiával lehetséges a gyógyulás. Ezért hangsúlyozzák a szakemberek annak fontosságát, hogy a korai, pontos diagnózis után a beteg mielőbb hematológiai centrumba kerüljön.
A közvélemény számára minél több információt akar eljuttatni a szakmai társaság, ezért szervezik a nemzetközi világnapokat is. Az orvosok továbbképzését is szeretnék megoldani: a több tudás, a tájékozottság ebben az esetben is életet menthet.
A non-Hodgkin limfóma a nyirokrendszer leggyakoribb rákja. 40 éve ezt a betegséget még alig tudták gyógyítani. Az elnevezés - az immun-rendszer részét képező - nyirokrendszer rákjára utal. Több szerv (csontvelő, csecsemőmirigy, lép) hálózata - a keringő nyirokfolyadék tápanyagot, hulladékot szállít a fehér vérsejtek mellett a szervezetben. Akkor van baj, amikor a limfociták szabálytalanul fejlődnek, vagy a beépített utasítás ellenére nem pusztulnak el, ehelyett összegyűlve a nyirokcsomókban tumort képeznek.
A Hodgkin limfóma - a limfómák egy olyan ritka formája, amit a sehol más kórképben elő nem forduló Reed Sternberg elnevezésű abnormális tumorsejt jellemez. Évente 62 ezer embernél diagnosztizálják a világon, 38 ezer férfinél (60%) és 24 ezer nőnél (40%), közülük minden évben 25 ezren meghalnak.
A non-Hodgkin limfóma (NHL) csoportjába sorolódik mindaz, ami az előbbi kategóriába nem fér be. Bármely életkorban előfordulhat, de időseknél gyakoribb minden típusa (a diagnózis idején az átlagos életkor 65 év.) Nincs egységes kórképe. Számos eltérő klinikai viselkedésű betegség gyűjtőneve, mintegy 30 alcsoportja van. Ezek a tumor növekedési üteme szerint nagyjából két részre oszthatók: lassú lefolyású, ekkor a tumor-sejtek lassan osztódnak, emiatt nehéz a korai diagnózis felállítása. Az érintettek sok éven át élhetnek betegen, anélkül, hogy pontosan tudnák, mi a baj. Az előrehaladott stádiumban viszont a kezelés már nem hatásos.
A mérsékelten agresszív betegség lassan, észrevétlenül alakul ki. A panaszmentes érintettek egy-egy nyirokcsomó megnagyobbodása miatt mennek orvoshoz. - ám ezeket a betegeket nem lehet végleg meggyógyítani. Bár jól reagálnak a kemoterápiára, de a tumor 1-3 év után kiújul. Átlagos túlélésük típustól függően eltérő, néhány évtől, akár 10-20 év is lehet. Az agresszív betegség viszont igen gyors lefolyású, kezelés nélkül 6-24 hónap alatt halálos lehet. Az előző formával ellentétben itt létezik hatékony terápia, a beteg meggyógyítható.
A világon 286 ezer embernél állítják fel minden évben ezt a diagnózist: 58 százalék (166 ezer) a férfi, és 42 százalék (120 ezer) a nőbeteg. Az agresszív limfóma áldozatai 1-2 hónap alatt kritikus állapotba kerülhetnek, de megfelelő kezelésre véglegesen gyógyulhatnak.
A diagnózis felállítása akkor könnyebb, ha a szokványos régiókban (nyak, kulcscsonti árok, hónalj, lágyék) észlelhetők a kóros csomók. A mellkasi daganatok nem ritkán szegycsonti vagy bordafájdalommal járnak, emiatt a beteget többnyire reumatológiai rendelésre küldik, és halasztódik a valódi kezelés megkezdése.
Sok esetben várakozással indul a kezelés, amikor csak figyelnek, tapasztalatot gyűjtenek. Ilyenkor nincs "standard" terápia, mert annyira lassú a folyamat. Vagy azért, mert adott szakaszban a beteg túlzottan rosszul reagálna a kemo-, vagy sugárterápiára. Esetleg azért, mert a páciens zavartalanul él együtt a betegség kísérő tüneteivel. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy megtagadják tőle a kezelést, rendszeresen ellenőrzik, figyelik a tünetek alakulását.
Fazekas Erzsébet