Az egészségügyi intézmények pénzügyi problémái évek óta jelentős terhet rónak mind a kórházak és rendelőintézetek vezetésre, mind a frontvonalban dolgozó orvosokra – olvasható a MOK pénteki közleményében. Mint írják, tavaly a kórházak és szakrendelők adóssága a 200 milliárd forintot is meghaladta egyes kalkulációk szerint. Az egyre növekvő adósság oka, hogy az állami egészségügy finanszírozása nincs összhangban a valós költségekkel. Miközben például egy szakpszichoterápiás ülés magánrendelésen 20-30 ezer forintot is elkérnek a betegektől, addig az állami szakrendelő ezért mindössze 3190 forintot kap. Hasonlóképpen egy magzat szívhangjának ultrahangos vizsgálata után 1929 forintot kapnak az állami kórházban, míg a magánrendeléseken ennek 10-15 szeresét fizetik ki a szülők.
A MOK szerint a finanszírozási hiányosságok következtében a kórházak és szakrendelők az elvégzett beavatkozások jelentős részével a költségvetési hiányt növelik. A fenntartók igényét követve pedig így nem ritkán rákényszerülnek arra, hogy visszafogják az ellátásokat. „Ez a helyzet abszurd, hiszen az egészségügyi intézmények alapvető célja a betegek ellátása – gazdasági szemszögből nézve azonban pont az alapcél teljesítése lehetetleníti el a működésüket” – hangsúlyozza a kamara. Egyes szakterületeken, mint például az urológia és a pszichiátria, különösen kedvezőtlen a finanszírozás.
Gyógyítás vagy spórolás
A közlemény rámutat, hogy az orvosokat a mindennapi munka során folyamatosan szembesítik azzal, hogy munkájuk nemcsak nem hoz hasznot, de egyenesen veszteséget is termel. A szembesítést szó szerint kell érteni: napi szinten hangzanak el a kórházi folyosókon és értekezleteken olyan mondhatok, minthogy „ezen a héten X műtét volt, ez Y millió mínusz”. Így aztán általánosan előforduló utasítás, hogy a hiány ellensúlyozása érdekében betegeket kell azonnal elbocsátani, vagy a hónap egy részétől vissza kell fogni az ellátást.
A MOK kiemeli, hogy a helyzet többféle módon is negatívan befolyásolja a gyógyítást. Először is az orvosok esküjük szerint a beteg érdekeit kötelesek szolgálni, a gazdasági környezet mégis sokszor azt sugallja számukra, hogy a kevesebb vizsgálat és beavatkozás lenne az előnyös. Nem mellesleg, ha egy orvos azt hallja, hogy a munkájával veszteséget termel, akkor az hosszú távon megingathatja a szakmai identitását és elköteleződését. Hovatovább a stressz, kiégés és érzelmi kimerültség az orvosok mentális egészségét is veszélyezteti.
Ezenkívül az orvosok nem ritkán intézményesített csalásban kénytelenek részt venni. Általános gyakorlat ugyanis, hogy több beavatkozást kell lejelentenünk, mint amennyit valójában elvégeztek. „Bár csak sokszor 10 perc jut egy betegre, ahhoz, hogy összekapargassuk a finanszírozást, akár egyórányi meg nem történt beavatkozást kell lekódolni. Az intézmények sokszor egy kódcsomagot alkalmaznak, papíron minden betegnél ugyanaz a beavatkozás történik. Erről természetesen a NEAK is tud, de mindenki szemet huny” – írja a MOK. Hozzátéve, hogy a jogi következmények ott lebegnek minden orvos feje felett.
A kamara arra is kitér, hogy mivel szinte minden egészségügyi intézmény és részleg hasonló gondokkal küzd, sok esetben vonakodnak újabb vizsgálatokat felvállalni és újabb betegeket átvenni. Emiatt a betegek ellátásának szervezése az orvosok és szakdolgozók napi szintű problémája. Ez a gyakorlatban rengeteg telefonálás, sokszor lényegében könyörgést jelent. „Ugyanilyen nehézségekkel jár a betegek áthelyezése másik intézménybe. Elvileg tisztázottnak kellene lennie, hogy milyen diagnózissal, ellátási igénnyel a beteg hová tartozik – gyakorlatilag a potenciális fogadó intézmények gyakran telítettek, műszaki vagy személyzeti okokból hosszabb-rövidebb időre nem érhetők el. Sok esetben minden újabb beteg újabb gondokat és további veszteséget jelent, így – érthető módon – senki sem kapkod értük – inkább kifogásokat keres” – figyelmeztet a MOK.
A finanszírozás növelése jelent csak kiutat
A közlemény szerint a folyamatos alulfinanszírozottság fokozza az orvosi elvándorlást az állami egészségügyből: egyre több szakember választja inkább a magánellátást vagy azt, hogy kiköltözik külföldre. De akik maradnak, azok is egyre kevésbé motiváltak, ami szintén negatív hatással lehet az ellátás minőségére. A kamara a megoldást a finanszírozási rendszer reformjában (egyben évente sok száz milliárd forint forrásnövelésben) és a transzparens kommunikációban látja. Hangsúlyozva, hogy a jelenlegi helyzet fenntarthatatlan, az orvosok pedig a betegekkel együtt az egészségügy alulfinanszírozottsága áldozatai.
Fáradtan ébredsz? Töltsd ki alvászavar tesztünket!
Ez is érdekelhet
Borítókép: Getty Images
Legjobban: