A méhnyakrák a negyedik legtöbb áldozatot követelő rosszindulatú daganatos halálok világszerte. Leggyakrabban a humán papillomavírus okozza, ami a bőrsejteket és a nyálkahártyát támadja meg. A rendellenes sejtburjánzás nem kizárólag a méhnyakat érintheti: bizonyos vírustípusok megtámadhatják a laphámot, de a végtagokon, a szájüregben, a nemi szerveken - férfiaknál a hímvesszőn - és a végbél környékén is okozhatnak rosszindulatú elváltozásokat.
A HPV nem egyetlen kórokozó: közel kétszáz HPV-törzset tartanak számon a kutatók, ám ezeknek csak töredékénél magas a valószínűsége annak, hogy rosszindulatú elváltozásokat okoznak. A legnagyobb kockázatot a 16-os és a 18-as törzs jelenti: ez a kettő az összes méhnyakrákos eset körülbelül 70 százalékáért felelős. Emellett számos tényező fokozhatja a méhnyakat érintő daganatos elváltozások kockázatát, köztük a gyakori partnercsere, a dohányzás vagy az immunrendszer legyengült állapota.
Annak ellenére, hogy a HPV-fertőzést az esetek többségében szervezetünk természetes úton legyőzi - a méhnyakat érintő elváltozások 90 százaléka magától elmúlik -, a primer prevenció, vagyis a védőoltás felvétele, a felelősségteljes szexuális viselkedés, az edukáció, illetve a fertőzés korai felismerése, valamint az utóbbit lehetővé tévő szűrővizsgálatok életet is menthetnek.
Mikor a leghatékonyabb a védőoltás?
A HPV-oltást a megfelelő immunvédelem kialakulása érdekében még a nemi élet megkezdése előtt, 9-14 éves korban javasolt beadatni. Erre Magyarországon már az általános iskolában lehetőség van: a 12. életévüket betöltött lányok számára hetedik osztályban a védőoltás ingyenes.
Jelenleg három oltóanyag közül lehet választani. A kétkomponensű a méhnyakrák kialakulása szempontjából magas kockázatot jelentő, leggyakrabban előforduló 16-os és 18-as törzs ellen véd. A négykomponensű ezek mellett tartalmazza a 6-os és a 11-es törzset is. A kilenckomponensű a legkomplexebb vakcina, amely, a méhnyakrákot legkönnyebben okozó hét magas patogenitású törzs ellen is védelmet nyújt. Magyarországon 2019 őszétől térítés ellenében a fiúk is kaphatnak védőoltást.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az óvszer nem elég a megelőzéshez
Sokan abban bíznak, hogy óvszer használatával elkerülhetik a HPV-fertőzést, holott ez sem jelent százszázalékos védelmet - még ha a vírus átvitelének kockázatát jelentősen csökkenti is. A HPV ugyanis nem kizárólag nemi úton, hanem bőrkontaktus útján is terjedhet, ezért az óvszerhasználat mellett egyéb védekezésre is szükség lehet. A megelőzés leghatékonyabb módja szakemberek szerint - az oltás mellett - a monogám párkapcsolat, illetve a felelősségteljes nemi élet . Ugyanakkor azzal is érdemes tisztában lennünk, hogy sokkal prózaibb módon, például másokkal közös használati tárgyak (pl. törölköző, fogkefe, pohár) révén is fennállhat a kockázata annak, hogy elkapjuk a HPV-t.
Oltasson-e, akinek már volt pozitív citológiai lelete, vagy akinek éppen pozitív?
A rákmegelőző állapotok kimutatásának bevett módja a citológiai vizsgálat. Ennek érzékenysége nem százszázalékos, vagyis negatív eredmény esetén is előfordulhat, hogy valakinél rosszindulatú elváltozás áll fenn. A pozitív citológiai lelet viszont egyértelműen jelzi az esetleges hámsejt-rendellenességet, vagy a szervezetben zajló komoly gyulladást. Az egyik skála, amit ennek kimutatására használnak, a P-skála, ahol egy 0-5-ig terjedő érték jelzi az eredményt. A P1-es és P2-es lelet negatívnak számít, a P3-as, a P4-es és P5-ös viszont kórosnak, vagyis pozitívnak, ami felveti a HPV-fertőzés gyanúját. Ilyen esetben további vizsgálatokra van szükség, majd az eredmények alapján a kezelőorvos dönt a teendőkről, vagyis arról, hogy az érintett esetében elég-e a kezelés, vagy szükség van-e műtétre, esetleg egyéb kiegészítő terápiára. A másik módszer, amit a rosszindulatú sejtelváltozások kimutatásra használnak, a Bethesda-rendszer. Ennek előnye, hogy a P-skálával ellentétben a bizonytalanul vagy a nem egyértelműen megítélhető elváltozásokat is jelzi.
Szakemberek szerint annak is célszerű beoltatnia magát, aki korábban már kimutathatóan átesett a fertőzésen (amit a HPV-szűrés vagy a citológiai lelet eredménye igazolt). Az ugyanis, hogy valaki legyőzi a vírust, nem jelenti azt, hogy egy életre védettséget szerez. Amennyiben fogékony rá, ismét megfertőződhet. Ráadásul az sem mindegy, hogy melyik HPV-törzs okozza a fertőzést. Előfordulhat, hogy korábban egy alacsony patogenitású típus volt jelen, ami egyáltalán nem okozott tüneteket, a későbbiekben viszont egy rosszindulatú elváltozások szempontjából magas kockázatú vírustörzs felelős a fertőzésért. Pozitív eredmény esetén a kezelőorvossal konzultálva érdemes dönteni a védőoltás szükségességéről: elvileg nincs akadálya annak, hogy valaki vírushordozóként is beoltassa magát. Ugyan az ekkor beadott vakcina arra már nem alkalmas, hogy a fennálló fertőzést meggyógyítsa, de részlegesen védhet az azt okozó vírustörzs ellen.
Miért fontos a rendszeres szűrés, és hogy orvoshoz forduljunk, ha úgy érezzük, baj van?
A leggyakrabban szexuális úton terjedő HPV-fertőzés alattomosan támad. Sok esetben nehéz diagnosztizálni, mert évekig észrevétlenül, tünetmentesen is lappanghat. Beszédes adat, hogy a világ szexuálisan aktív lakosságának körülbelül 80 százaléka átesik a fertőzésen, vagy hordozza a vírust, miközben az érintettek közül sokan nem is tudtak/tudnak erről, ami azért veszélyes, mert ez idő alatt is tovább adhatják a vírust másoknak, anélkül, hogy tisztában lennének azzal, hogy fertőzöttek. Mivel a HPV nem kizárólag a nőket érintő betegség (férfiak is elkaphatják és terjeszthetik), különösen fontos szerepe van a rendszeres szűrésnek.
Nőknél az éves nőgyógyászati rákszűrés keretében HPV-szűrésre is van lehetőség. Szakemberek szerint harmincéves kor környékén a szexuálisan aktív nőknek már érdemes ezt is felvenniük a rendszeresen elvégzendő orvosi vizsgálataik listájára. Ha ugyanis tartósan fennáll a HPV-fertőzés, megnő a méhnyaki elváltozások, köztük a méhnyakrák kialakulásának kockázata. Amennyiben viszont a méhnyakrákos elváltozást korai, még "nulladik" stádiumban sikerül diagnosztizálni, teljes gyógyulásra lehet számítani.
Alternatív terápiás lehetőség
Ez is érdekelhet
Problémás citológiai lelet esetén az orvos megismételheti a citológiai vizsgálatot, ami mellé egyéb vizsgálatok is társulhatnak. A kezelésre, súlyos esetben a műtétre ezen vizsgálatok eredményének ismeretében tesz javaslatot a szakember. Nem egyértelmű, vagy P3-as citológiai lelet esetén az újabb leletre való várakozás idejére azonban ajánlhat olyan alternatív terápiás lehetőséget, ami elősegítheti az enyhe fokú méhnyakelváltozások visszafejlődését és a hüvelyhám újbóli képződését. E célra már léteznek speciális készítmények.
Legjobban: