A Cambridge Kutatóintézet brit kutatói újabb két genetikai elváltozásról állapították meg, hogy szerepet játszanak az egyes típusú cukorbetegség kialakulásában - jelent meg a brit Nature-ben.
A rendszerint fiatalkorban jelentkező egyes típusú cukorbetegség egyre inkább elterjedőben van, melyre már az ENSZ is próbálja a világ figyelmét felhívni a Diabétesz Világnap kampány segítségével. Évente körülbelül 3 százalékkal gyakoribb a cukorbetegségnek ez a típusa, melyre jellemző a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeinek pusztulása.
A világon összesen 246 millió embert érint a cukorbetegség valamelyik formája, és 2025-re már 380 milliót becsülnek. A szövődmények súlyosak lehetnek, a nem megfelelően kezelt esetekben akár vakságot, amputációt, szívbetegséget és veseelégtelenséget is okozhat a cukorbaj - írja a MediPress.
A kutatások egyre több genetikai okot találnak a háttérben, és nemrégiben két újabb géneltérést sikerült kimutatni, mely összefügg a fiatalkori diabétesz kialakulásával. A hatos kromoszóma HLA-DQB1 és HLA-DRB1 génjeiről van szó, melyek olyan fehérjéket kódolnak, amelyek az inzulintermelő sejtek pusztításában vesznek részt. Hatos kromoszómán található elváltozásokat már bizonyos autoimmun kórképek kialakulásáért is felelőssé tettek.
A többi diabéteszhez kapcsolódó gént eddig az egyes, kettes, tizenegyes és tizenhatos kromoszómán találták. A vizsgálatba 850 brit és amerikai testvérpárt vontak be, akiknek az eredményeit 4000 brit és 5000 más központba tartozó egyén genetikai leleteivel hasonlították össze. A genetikai veszélyeztetettség megállapítása kiemelt jelentőségű, hiszen segítségével figyelmeztetni lehet a rizikócsoportba tartozókat, hogy esetükben nagyon fontos a diétázás és a vércukorszint gyakori ellenőrzése.
STOP
Legjobban: