Természetes késztetés, hogy mindannyian a legjobbat szeretnénk gyermekeinknek. Babánk életének megalapozása azonban – ideális esetben – már jóval a megszületése előtt megkezdődik. Gondoljunk csak a terhesség során szedett vitaminkészítményekre, valamint a rendszeres szűrővizsgálatokra, amelyek célja, hogy megbizonyosodhassunk arról, hogy minden a legnagyobb rendben – a kicsivel és velünk is.
Sajnos azonban vannak olyan fertőzések, amelyek beárnyékolhatják örömünket, a terhesség vagy a szülés során a magzatra átterjedve ugyanis komoly problémákat okozhatnak: vetélést, fejlődési rendellenességeket, koraszülést, akár halvaszületést vagy súlyos csecsemőkori megbetegedést is. Ezek a megbetegedések – amelyeket gyakran emlegetnek TORCH-fertőzésekként is – okozzák a veleszületett rendellenességek nagyjából 2-3 százalékát. Az alábbiakban ezeket ismertetjük bővebben.
Mi áll a betűk mögött?
A TORCH betűszó azon mikroorganizmusok nevének kezdőbetűjéből áll össze, amelyek komoly veszélyt jelenthetnek a magzatra. A „T” a toxoplazmózist jelöli, amelyet a Toxoplasma gondii nevű egysejtű parazita okoz. A kórokozó nyers vagy nem rendesen átsütött hús, illetve nem hőkezelt (pasztörizálatlan) tej fogyasztásával kerülhet a legnagyobb eséllyel az emberi szervezetbe, de gyakori terjesztők a házimacskák is. A fertőzés ugyan normál esetben nem terjed emberről emberre, a méhlepényen keresztül azonban átjuthat a magzathoz. A betegségre általában influenzaszerű tünetek hívják fel a figyelmet, ám gyakran semmilyen panasz nem jelenik meg az érintetteknél. Azonban még egy „csendben” zajló anyai fertőzés is komoly problémát okozhat a gyenge immunrendszerrel rendelkező babánál. A magzatkori toxoplazmózis leggyakoribb szövődményei közé sorolható például az agyvelőgyulladás, a vízfejűség és halvaszületés is.
Az „R” a rubeolára, vagyis a rózsahimlőre utal. Ez szintén egy olyan fertőzés, amely súlyos károsodásokat okozhat a még fejlődésben lévő babánál. A placentán átjutó fertőzésnek vetélés, kihordott terhesség esetén pedig értelmi fogyatékosság, vakság, siketség, májkárosodás, vagy akár szívfejlődési rendellenesség is lehet a vége. Szerencsére a betegség elleni védőoltás gyermekkori beadása már 1990 óta kötelező Magyarországon, tehát jó eséllyel minden, éppen gyermekáldást tervező nő megkapta már a kombinált – a rubeola mellett a kanyaró és a mumpsz ellen is védő – vakcinát. Ettől függetlenül ajánlott még a fogantatás előtt ellenőriztetni, hogy valóban védettek vagyunk-e.
A „C” a cytomegalovírust (CMV) takarja, amelyet a legtöbben szexuális úton vagy egyéb testnedvek közvetítésével kapnak el, ám a babák a terhesség és a születés során is könnyen megfertőződhetnek. A méhen belüli fertőzések igen nagy százalékáért ez a kórokozó tehető felelőssé. A magzat megbetegedésére leginkább az ultrahangvizsgálattal feltárt rendellenességek – a méhlepényen és az agyban látható meszesedés, illetve a májmegnagyobbodás – hívják fel a figyelmet. De halláskárosodás, vagy akár méhen belüli elhalás is lehet a fertőzés következménye.
A „H” pedig a herpeszre – pontosabban herpes simplex vírusokra (HSV) – utal. A kórokozó – típusától függően – leginkább az ajkakon vagy a nemi szerveken idéz elő hólyagokat. A babára különösen a genitális herpesz jelent veszélyt, ezt ugyanis könnyen elkaphatja a szülőcsatornán áthaladó csecsemő. A vírus jellemzően az újszülött belső szerveit támadja meg, nem ritkán az agyat is.
Ezen a négyen kívül azonban még számos olyan fertőzés ismert, amely képes átterjedni az anyáról a magzatra, ezzel pedig veszélybe sodorja a babát. Ide sorolható egyebek mellett a szifilisz, a HIV-fertőzés, a bárányhimlő, valamint a lepkehimlő vírusa, a parvovírus B19 is. Ezeket jelöli együttesen az „O”, amely az angol „other agents”, vagyis az „egyéb mikrobák” kifejezés rövidítése.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A tudatos tervezés és az elővigyázatosság a kulcs
A jó hír, hogy az ilyen jellegű magzati károsodások jó eséllyel elkerülhetőek, mégpedig célzott szűrések és óvintézkedések segítségével. A teszteket célszerű még a teherbeesés előtt elvégeztetni, hogy felmérhessük a lehetséges kockázatokat, illetve megelőzhessük a problémákat. Vérvizsgálattal könnyen kideríthetjük, hogy átestünk-e már korábban például toxoplazmózison, tehát kialakulhatott-e a fertőzés ellen immunvédelmünk, illetve mekkora az veszély más kórokozók okozta károkra a várandósság idején.
Ha például a toxoplazmaszűrésünk eredménye negatív lesz, tehát még nem estünk át életünk során a fertőzésen, akkor a terhesség során 2-3 havonta ajánlott megismételni a tesztet. Így ugyanis időben kiderülhet, ha a kismama a várandóssága idején találkozik a kórokozóval, és célzott kezeléssel elejét lehet venni a magzati károsodásnak. A szülésig mindenesetre javasolt lemondani a kockázatos élelmiszerekről, és lehetőleg ne a terhes nők takarítsák házi kedvencük után a macskaalmot.
Amennyiben bebizonyosodik, hogy a rubeola és/vagy a bárányhimlő ellen nincs védettségünk, akkor érdemes beadatnunk magunknak a védőoltásokat. A genitális herpesz jelentette veszélyeket pedig programozott császárral – vagyis a baba tervezett császármetszéssel történő világra segítésével – lehet minimalizálni.
Legjobban: