Nehéz 40 ezer forint alatt megúszni az ellátást egy nagyobb egészségügyi szolgáltatónál

Ma Magyarországon melyik társadalmi réteg tagjai tudják, akarják leginkább megfizetni a magánegészségügyet?

A kutatások már a 2010-es évek végén egyértelműen azt mutatták, hogy széles társadalmi rétegek veszik igénybe a magánszolgáltatásokat. Természetesen akkor sem feltétlenül az igényről, hanem sok esetben a szükségről volt szó. A Covid alatt és után azonban teljesen nyilvánvaló volt a teljes társadalmi szélességben a növekedés az ellátások igénybevételében. A jelenlegi gazdasági környezetben az látszik, hogy már nem jellemző ez a széles társadalmi jelleg, a pénzügyi terhek sokkal markánsabban megjelennek, a gazdasági kihívások következményei jól tapinthatók.

Milyen szolgáltatást tud nyújtani és milyet nem az állami rendszerhez képest a magánegészségügy?

Jelenleg nincs olyan szolgáltatás, amire azt mondanám, hogy teljesen kizárt, de nyilván vannak olyan progresszivitási szintek, amelyekben egyáltalán nem vesz részt a magánegészségügy. Elmondható, hogy szinte már minden területen igyekszik ott lenni egy körültekintő magánegészségügyi szolgáltató. Tekinthetünk akár a baleseti sebészetre, vagy tudunk olyan klinikát, ahol intenzív osztály is alakul a fekvőrészlegen. Jelenleg azért inkább azt mondanám, hogy az onkológiai ellátás, baleseti sebészet, sürgősségi, ezek azok a területek, amelyek egyébként az állami egészségügyben is a kiemelkedő finanszírozást igényelnek, és legnagyobb költségteherrel járnak. Ezek jelenleg nem találhatók meg a magánegészségügyben. Ha a gazdaságos működést tekintjük, vagyis, hogy mi az, amit a magánszektor el tud látni, akkor a válasz az: amire van fizetőképes kereslet.
Egy intenzív osztályra olyan mértékű kereslet nincs Magyarországon, amiből ezt az osztályt gazdaságosan fenn lehetne tartani. Merthogy az intenzív osztályon, a baleseti sebészeten, az onkológián csak részben tervezhetők a betegszámok, viszont óriási kiadásokat jelentenek. Nyilván addig, ameddig jelentős részben zsebből finanszírozzák a magyar magánegészségügyet, addig nem tudunk arról beszélni, hogy egy intenzív osztály gazdaságosan tudna működni.

Van olyan állami kórház, amely félig magánegészségügyi módon működik? Ez miben segíthet egy gondokkal küzdő intézménynek?

Több olyan kórházról tudunk, ahol vannak úgynevezett „VIP részlegek”. Tudok róla, hogy van, ahol szeretnének további VIP részlegeket megnyitni, talán pont azért, hogy a kórház pluszforrásokhoz juthasson, vagy akár helyben tartva az orvosokat tudjon magánellátást is biztosítani. Ha kórházvezetői szempontból nézzük, egyrészt a betegnek sem kell elmenni, másrészt keletkezik egy bevétel, harmadrészt – ami nagyon fontos egy kórházvezető szempontjából - az orvosi csapatot egyben lehet tartani; ilyen helyeken nem mennek el a magánegészségügybe a szakemberek.

Hogyan változtak az utóbbi években az árak?

Az elmúlt üzleti évet a lassú növekedés és a csökkenő nyereség jellemezte. Az infláció, az energiaárak robbanása, valamint a forint árfolyamvesztése már 2022 őszén megviselték a magánegészségügyi szektort, és év végére jócskán megtorpant a lendület.

2023 tavaszára pedig már egyértelművé vált, hogy a páciensek egészségre fordítható pénze jelentősen megcsappant, sokan nem vették igénybe a magánszolgáltatásokat, illetve későbbre halasztották. 

Így látható volt, hogy nem lehet tovább emelni az árakat, és véleményem szerint ez most is így van. Pontosabban: nem lehet olyan mértékben emelni az árakat, mint amennyire egyébként indokolt lenne. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy áron alul dolgozik a magánegészségügy, de ahhoz, hogy egy növekedést tudjon tartani, ahhoz a profitelvárásaiból egy picit lejjebb kellett vennie. Ha a lélektani határnak számító 100 eurót vesszük, ami most már 40 ezer forintot jelent, Budapesten ez alatt nehéz egy nagy szolgáltatónál megúszni az ellátást.

A várólistákkal kapcsolatban mit lehet elmondani? Az állami rendszerben hihetetlen – akár több évnyi – várakozási időkről hallani.

Van ugyan néhány magánegészségügyi szolgáltató, ahol létezik, de csak azért, mert NEAK-finanszírozott ellátást is működtetnek, ahol a finanszírozási keret alacsony szintje miatt várólista alakul ki a tb-ellátásra. Egyébként a magánegészségügyben nincsenek várólisták, persze vannak olyan kiemelt vagy felkapott szakterületek, ahol nem lehet azonnal időpontot kapni, ahogy vannak olyan méltán híres orvosok is, akikhez csak későbbi időpontban lehet bejutni.

Felszívja a magánegészségügy a népszerű, komoly szaktudással rendelkező orvosokat? Ez a lehetőség elég riasztó lehet a betegek számára.

Nem gondolom, hogy ez így lenne. Azért sem, mert nagyon sok olyan orvosszakmai terület van, ahol a klinikai háttér, vagyis az állami láb elengedhetetlen. Ha egy orvos speciális területen dolgozik, akkor nem fogja otthagyni az állami egészségügyet, mert nem azzal a széleskörű beteganyaggal és akár kihívást jelentő esetekkel találkozik, ami a szakmai útjában nagy fejlődést jelenthet. Akinek a tudományos karrier is fontos, nyilván ő sem fogja csak a magánegészségügyet választani, hanem megmarad abban az egyetemi-klinikai struktúrában, ahol előre tud lépni. Ám vannak olyan szakterületek, például a szülészet-nőgyógyászat és az ortopédia, ahol teljesen elképzelhető, hogy valaki végleg elhagyja az állami ellátást.

Az orvosok döntő többsége jellemzően mind a két szektorban egyszerre van jelen, ez is okozza sokszor a nehézséget, hiszen ilyen értelemben egy egészségügyi szektor van, ami mindkét finanszírozási pillért ellátja.

Mit javasol, hogyan válasszon egy beteg, milyen szempontok alapján keressen szolgáltatót?

A beteg abból indul ki, hogy milyen márványfal van a lépcsőházban, ami nem biztos, hogy a betegellátás minőségére bármiféle következtetést megenged. Sokszor a páciensértékelések, a visszajelzések alapján választanak. Amikor a beteg elindul, és a problémájára megoldást keres, akkor tulajdonképpen a létező kockázatokat próbálja minimálisra csökkenteni (ha speciális területről van szó, akkor akár 50 ezer forint fölötti konzultációs díjról is beszélhetünk). Sajnos nincsenek olyan transzparens adatok a magyar egészségügyben, sem az állami, sem a magán területen, hogy tények alapján lehetne intézmények között választani.

Mit gondol, feltétlenül a legjobbak a legdrágábbak? A magas díjak megfizetése garancia arra, hogy a legjobb szolgáltatást nyújtó magánintézménybe kerülünk?

Szerintem ez általában nem így van, tehát a magánegészségügytől függetlenül sem mindig így van, hogy a legjobb a legdrágább. Az ortopédia esetében például a borsosabb árú ellátások tényleg olyan minőségi megoldásokat nyújtanak, amikért megéri fizetni. A szülészet-nőgyógyászat esetében pedig a betegek egy elegáns, kényelmes, otthonos helyen szeretnék világra hozni a gyermeküket.

Beszéljünk arról, hogy milyen szabályrendszerben dolgozik a magánegészségügy, mennyire erős a minőségbiztosítás a szektorban?

Hazánkban az állami és a magánegészségügyben történő ellátásra ugyanazok a szabályok érvényesek. Vagyis ugyanazokat a protokollokat kell betartani, ugyanazokat az ÁNTSZ-engedélyeket kell megkapni, a személyi és tárgyi minimumfeltételeknek is meg kell felelni az állami és a magánegészségügyben egyaránt.
Bár a magánegészségügy jellemzően nagyobb szereplői fontosnak tartják, hogy minőségbiztosításukat akkreditálják, ez nem ad olyan információt, amellyel a beteg igazán kezdeni tud valamit. Inkább az lenne fontos, hogy olyan adatok váljanak transzparenssé, mint hogy például milyen a fertőzések előfordulása, mik a gyógyulási arányok, vannak-e peres ügyek. A betegeket az érdekli, hogy ő adott klinikán meggyógyul-e, hogy megkapja azt az ellátást, ami fontos számára. A nemrégiben megrendezett Nagy Magánpraxisnap keretében érintettünk is ilyen jellegű kérdéseket a kerekasztal-beszélgetések során. Mindig törekedtünk arra, hogy gyakorlati szempontokat elemezzünk a magánegészségügy legfőbb szereplőinek részvételével. Idén szó volt a szektorsemleges finanszírozásról is. A háztartások egészségre szánt lehetőségei ugyanis korlátozottak, ezért minden eddiginél jobban előtérbe került a finanszírozási eszközök kérdése. Vagyis az, hogy maga a magánszektor mit tehet azért, hogy a betegek finanszírozáshoz jussanak. Itt egészségpénztárakra, egészségbiztosításokra, akár céges csomagokra vagy hűségkártyákra gondolok. A TOP 30 Legbefolyásosabb szereplő a magánegészségügyben kiadványt is itt mutattuk be. Foglalkoztunk jogi esetekkel is, ugyanis körülbelül 50 százalékkal növekedett a perek száma az elmúlt időszakban. Ez óriási emelkedés, amellyel muszáj foglalkozni. A hazai magánegészségügy láthatóan elérte azt a méretet, amikor már annyi ember veszi igénybe, hogy a hibák számának statisztikai valószínűsége megnő. Minél nagyobb a teher, annál nagyobb a betegek elvárása, és annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az elvárás és a kapott ellátás között szakadék keletkezik, ami megint csak a jogi esetek számát gyarapítja.

Ha minden igaz, az EESZT-ben minden magánegészségügyi adat is rögzül, tehát az ellátás jól nyomon követhető.

Ez is érdekelhet

Magánegészségügy

Egyre többen vesznek fel hitelt a magánorvosi ellátáshoz

Praxis

Ők a magánegészségügy legbefolyásosabb szereplői

emlőszűrés

A magyar nők töredéke jár rendszeresen emlőszűrésre

orvosi ellátás

Ahol nincs elég szakorvos, a magánba irányítanák át a betegeket

Igen, 2017 óta a magánszolgáltatóknak is kötelező használniuk az EESZT-t. Nyilvánvalóan ők is törekednek a szabályok betartására. Az a cél, hogy függetlenül az orvoshoz fordulás helyétől, a következő helyen a kezelőorvos az összes korábban keletkezett leletet láthassa. És e téren lényegtelen, hogy melyik rendszerben fordult a beteg orvoshoz.