Az angiotenzin II keletkezésének befolyásolói, gyógyszer-kölcsönhatások
Az angiotenzin-rendszer vérnyomás-csökkentő hatását az angiotenzin II nevű vegyület útján fejti ki. Sok szervezeten belüli és azon kívüli tényező befolyásolja ennek az anyagnak a keletkezését, melyek ezáltal hatással vannak a vérnyomásra. Az angiotenzin II kialakulásának első lépése az, hogy előanyagát, az angiotenzinogént előállítja a májunk. Az angiotenzinogén keletkezését serkentik a szteroid gyulladáscsökkentők és a tiroxin pajzsmirigyhormon is. A fogamzásgátló tabletták szintén növelik az angiotenzin II mennyiségét, ami magyarázatot ad ezen gyógyszerek enyhe vérnyomásemelő hatására.
Az angiotenzinogént egy renin nevű enzim alakítja át angiotenzin I-gyé. A renin a vesében keletkezik. Ha a vese véráramlása, a vér oxigénszintje vagy a vérnyomás csökken, illetve az átáramló vérben a nátrium-klorid mennyisége alacsony, akkor megnő a renin szintézise, és ezáltal több angiotenzin I keletkezik.
Serkentik a renin felszabadulását az értágító vérnyomáscsökkentők és egyes vízhajtók is, mivel hatásukra csökken a vérnyomás, illetve csökken a vér nátrium-szintje, és ez jelzés a renin-angiotenzin-rendszernek, hogy emelnie kell a vérnyomást. A gyulladásos folyamatok tüneteinek kialakításáért felelős anyagok jótékony hatása, hogy a vese keringését javítják a renin felszabadítás növelésével. A nem-szteroid gyulladásgátlók viszont a renin felszabadulásának gátlásával elnyomják ezt a hatást, és mellékhatásként akár akut veseelégtelenséget is okozhatnak. Szintén csökkentik a renin felszabadulását a béta-blokkoló típusú vérnyomáscsökkentők, ez szerepet is játszik a magas vérnyomás elleni hatásukban.
Az aliskiren hatóanyagot tartalmazó vérnyomáscsökkentő megakadályozza az angiotenzinogén kötődését a reninhez, így az nem tudja átalakítani, és nem jön létre a vérnyomásemelő hatás.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az angiotenzin I-ből angiotenzin II keletkezik az angiotenzin-konvertáló enzim (rövidítve ACE) hatására. A vérnyomáscsökkentés másik módja lehet az ACE működésének megakadályozása, így hatnak az ACE-gátlók. Az angiotenzin II receptora, melyen keresztül kifejti hatásait, megtalálható az erekben, a szívben, a vesében, az agyban és a mellékvesekéregben is. Léteznek olyan gyógyszerek is, melyek az angiotenzin II receptorhoz való kötődését akadályozzák meg, mert ezzel meggátolható az összes fent említett angiotenzin hatás. Ezeket nevezzük angiotenzin-receptor blokkolóknak.
ACE-gátlók
Hatásukat az angiotenzin I-et angiotenzin II-vé alakító enzim bénításával fejtik ki. Ugyanez az enzim bont el egy, a szervezet számára fontos vegyületet, a bradikinin nevű anyagot. A bradikinin főleg szövetkárosodás, gyulladás vagy allergiás reakció kapcsán keletkezik, ödémát is okoz. A sérülés helyén izgatja a fájdalom-érző receptorokat, ezért érezzük a gyulladást vagy sérülést fájdalmasnak. Lassan kifejlődő, de tartós hatású izom-összehúzódást okoz a belek és a méh izmain. Felerősíti a gyulladás tüneteit és a fájdalomérzetet, ennek ellenére jótékony hatású, ha az ACE-gátlók megakadályozzák az elbomlását. Ennek az az oka, hogy nagyon hatékony értágító szer. Normális vérnyomás esetén nincs lényeges szerepe a vérnyomás-szabályozásban. Ellenben bizonyos típusú magas vérnyomás esetén felszaporodik, és értágító hatása révén részt vesz a vérnyomás-emelkedés kompenzálásában.
Az ACE-enzim gátlásával megnő a bradikinin szintje, ami értágító hatásával elősegíti a vérnyomás-csökkentést, viszont mellékhatásként a felszaporodó bradikinin kínzó, száraz köhögést okozhat, valamint az arc, az ajkak és a nyelv vizenyős duzzanatát eredményezheti. Az ACE-gátlók megemelik a káliumszintet a vérben.
Emiatt óvatosság indokolt vizelethajtók, kálium-túlsúly, gyulladásgátlók és béta-receptor blokkoló vérnyomáscsökkentők egyidejű szedése eseten, mert ezek a szerek szintén növelik a kálium szintet. A magas káliumszint pedig lassítja a szívműködést, ezért veszélyes. A terhesség 2. és 3. harmadában nem szabad hosszan szedni ezeket a gyógyszereket, mert magzatfejlődési rendellenességeket okozhatnak.
Az ACE-gátlók a legkülönbözőbb eredetű magas vérnyomásokat csökkentik. Jól alkalmazhatók cukorbetegség és vese eredetű magas vérnyomásban, valamint a szívbetegséggel, szívizom-burjánzással járó magas vérnyomás esetén is, amit más vérnyomáscsökkentők nem képesek befolyásolni. Az ACE-gátlók ugyanis növelik a sejtek érzékenységét az inzulinnal szemben, ami jótékony hatású cukorbetegség esetén. Mindenfajta vérnyomás-csökkentővel hatékonyan kombinálhatók. Jó hatásúak pangásos szívelégtelenség esetén és szívinfarktus után a következő infarktus megelőzésére is.
Az ACE-gátlót tartalmazó gyógyszerek hatóanyagai a következők: kaptopril, enalapil, fosinopril, benazepril, quinazepril, cilazapril, ramipril, perindopril, trandolaprin, lisinopril, spirapril.
Angiotenzin-receptor gátlók
Az angiotenzin-receptor gátlók megakadályozzák, hogy az angiotenzin II kapcsolódni tudjon a receptorához, így nem jön létre a vérnyomásemelő hatása. Mivel az előállításáért felelős ACE-enzimtől függetlenül hatnak, nem gátolják a bradikinin lebontását, így nem okoznak köhögést és vizenyőt mellékhatásként, viszont a bradikinin kedvező értágító hatása is elmarad. Azonban az ACE-enzimtől független úton is keletkezik a szervezetben angiotenzin II, ami kifejti vérnyomásemelő hatását, az angiotenzin-receptor blokkolók ezeket a hatásokat is kivédik, így teljesebb a hatásuk, mint az ACE-gátlóknak. Ezenkívül a két gyógyszercsoport hatásai és mellékhatásai nagyrészt megegyeznek.
Angiotenzin-receptor blokkoló hatóanyagok: losartan, valsartan, candesartan, eprosartan, irbesartan, telmisartan, olmesartan.
Ez is érdekelhet
Az ACE-gátlók és az angiotenzin-receptor blokkolók csoportja hasonló hatékonyságú, mindkettő rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal, ezért általában a mellékhatás-profil alapján választanak közülük az orvosok.
Legjobban: