A diagnosztikus adatok telefonos továbbításával működő eszközök mára lehetővé teszik, hogy az orvos akkor is szemmel tarthassa páciense állapotát, ha személyesen nem találkoznak. Az orvoslás ezen új ágának neve telemedicina, magyarul távgyógyászat, és várható, hogy a jövőben egyre többen élvezhetik kényelmét és biztonságát.
Az idei MEDICA-n, a legnagyobb orvosi eszközöket bemutató nemzetközi szakvásáron, számos új távgyógyászati eszközt kínáltak. Ezek nagy része lényegében egy megszokott diagnosztikus eszköz és egy telefonkészülék kombinációjának tekinthető, amelynek segítségével hagyományosan a rendelőkben, orvosok vagy asszisztenseik által végzett vizsgálatokat, például a vérnyomásmérést, az EKG-t, a vér oxigénszintjének megállapítását a páciens otthon végezheti el, és az adatokat egy gombnyomással beküldheti a vele kapcsolatban álló távgyógyászati centrumba. E készülékek előnye többek között az is, hogy a beteg saját állapotát jóval gyakrabban ellenőrizheti, mint ahogy arra a rendelőkben eddig lehetősége volt. Az adatokat fogadó egészségügyi intézményben pedig minden beérkezett információt értékelnek, és ha a beteg állapota rosszabbra fordul, intézkednek a megfelelő kezelésről, például a gyógyszeres terápia megváltoztatásáról vagy esetleges vészhelyzet esetén az azonnali kórházba szállításról.
A jelenleg elérhető készülékek elsősorban a krónikus szívbetegek kezelésében jelentenek nagy segítséget, hiszen ez az a betegcsoport, amelynek tagjai újra és újra életveszélyes állapotba kerülhetnek, folyamatos megfigyeléssel azonban a fenyegető állapotok idejében felismerhetők és a beteg megmenthető. A nálunk fejlettebb egészségügyi ellátással rendelkező Németországban ma már nem ritka az olyan szívbeteg, aki ilyen távgyógyászati eszköz segítségével önmagát ellenőrzi és napi telefonos kapcsolatban áll egy kórházzal.
A terhesgondozás területén, a magzat méhen belüli állapotának feltérképezésére azonban egy magyar team dolgozott ki egyedi távgyógyászati készüléket. Török Miklós professzor vezetésével, egy nemzeti kutatás-fejlesztési pályázati konzorcium által kifejlesztett, a kórházakban használt készüléktől eltérő műszaki megoldással működő hordozható kardiotokográf (CTG) használatával a nap bármely szakaszában, a kismamák otthon elvégezhetik a magzati szívhang vizsgálatát és az adatok a kezelőorvos számítógépén azonnal megjelennek. A Magyarországon érvényben lévő terhesgondozási protokoll szerint a terhesség utolsó hónapjában hetente 20 percben végeznek hagyományos CTG-vizsgálatot. Ha a vizsgálat ideje alatt a spontán méhösszehúzódásokra a magzati szív nem megfelelően reagál, illetve elégtelen oxigénellátása miatt a szívverés gyengül, lassul, akkor a szülés megindítására vagy császármetszésre lehet szükség. A magzati szívhang heti 20 perces monitorozása azonban csak rendkívül szűk időablakban teszi lehetővé a szakorvos számára a magzat állapotába való betekintést, és ez a tapasztalatok szerint nem alkalmas minden méhen belüli veszélyhelyzet kiszűrésére. Magyarországon a terhességek fél százalékában, évente körülbelül 500 esetben, már életképes gyermek hal el a terhesség utolsó heteiben az anyaméhen belül. Ennek a számnak a csökkentését, gyermekek életét jelenthetik a rendszeres otthoni vizsgálatok. Jelenleg 30 ilyen készülék van a Szabolcs utcában működő szülészeti osztályon, a volt Országos Gyógyintézeti Központban, és ezek minden itt terhesgondozásban részt vevő kismama számára elérhetők. Török professzor, a készülék feltalálója bízik abban, hogy az otthoni CTG elterjedésével egyre több méhen belüli katasztrófa lesz megelőzhető.
Léteznek ma már olyan, közvetlenül a beteg szervezetébe beültethető adattovábbító implantátumok is, amelyek vagy a páciens közreműködésével az általa megválasztott időpontban, vagy bizonyos időközönként automatikusan küldenek adatokat egy egészségügyi központba. Az ilyen, speciális GSM-alapú diagnosztikus egység kiegészítheti az életet veszélyeztető szívritmuszavarok kezelésére a mellkasba beültetett szívritmus-szabályozók és a ritmuszavarokat automatikusan felismerő és beavatkozó cardioverter defibrillátorok (ICD) működését.
Magyarországon az ilyen készülékkel élő betegek száma ma még elenyésző. Országosan eddig körülbelül háromszáz krónikus szívbetegnek ültettek be speciális telekardiológiai adattovábbítást lehetővé tevő készüléket - tudtuk meg d r. Zima Endrétől az Ér- és Szívsebészeti Klinika szakorvosától. A távellenőrző egységeket eddig egy szívritmusszabályozókat gyártó cég korlátozott számban, grátisz bocsátotta a magyar implantáló centrumok rendelkezésére, így indokolt esetben a betegek egy része hozzájuthatott ehhez a modern eszközhöz és ellátási formához.
A távgyógyászat témájában a legfontosabb német kutatás 426 szívelégtelenségben szenvedő beteg sorsát követte 15 hónapon keresztül. A pácienseket három csoportra osztották, az elsőben hagyományos rend szerint folyt a kezelés, a betegeket időről időre kontrollvizsgálatokra rendelték vissza. A második csoportba tartozó betegek állapotát modern távgyógyászati eszközökkel figyelték, míg a harmadik csoportba tartozó betegeket egyszerűen naponta felhívta az ügyeletes nővér és telefonon megkérdezte, hogyan érzik magukat. A hagyományos rend szerint kezelt betegek fele halt meg a tanulmány által vizsgált időszak alatt, míg a másik két csoport pácienseinek, tehát a napi rendszerességgel ellenőrzött betegeknek több mint kétharmada élt az időszak végéig. Azonban az egyszerű telefonos beszélgetésben, és a technikai eszközök általi adatküldésben részt vevő csoport között nem volt jelentős különbség.
Az áttörést tehát nem a technikai eszközök, hanem a jobb és rendszeres kapcsolat, valamint ellenőrzés jelenti. A betegeknek ez utóbbi nyújtja a biztonság érzetét, miközben a modern eszközök abban segítik őket, hogy sokkal pontosabban figyeljenek saját szervezetük jelzéseire.
Legjobban: