A fájdalom - bár elsőre ez a kijelentés furcsán hangozhat - hasznos lehet, hiszen segít megóvni szervezetünket a nagyobb bajtól. Például ha olyan behatást jelez, amely szövetkárosodást okozhat - ha veszélyes vagy ártalmas dolog történik velünk (mondjuk baleset ér bennünket, vagy megfogunk egy forró tányért) -, vagy ha olyan betegségekre hívja fel a figyelmet, amelyekkel mielőbb orvoshoz kell fordulnunk. Ha ez elmarad, mert valaki nem érzi a fájdalmat vagy nem törődik vele (csak ha már nagyon rossz a helyzet), bizonyos belső szerveket érintő betegségek esetén akár halálhoz is vezethet.
Hogyan érzékeli testünk a fájdalmat?
A fájdalom megértéséhez ismernünk kell az érzékelés élettanát. Környezetünk ingereit receptoraink veszik fel, melyek az ingereket miniatűr elektromos jelekké alakítják át, majd a központi idegrendszer felé továbbítják.
A gerinces emlősök, köztük az ember testében háromféle testérzést és az ezek érzékelésére szolgáló receptorok csoportjait különíthetjük el. Ezek a mechanikai érzetek, a hőérzés, valamint a fájdalom (nociceptív ingerület). Ezeket többféle, úgynevezett szomatoszenzoros receptor érzékeli.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A fájdalomérzés célja, hogy központi idegrendszerünk minél hamarabb megtudja, hogy az adott inger károsító hatású-e. Azaz amikor szögbe lépünk, az agyat elsősorban nem az érdekli, hogy a szög forró-e vagy jéghideg, kicsi-e vagy óriási, hanem hogy komoly sérülést okoz, ezért gyorsan fel kell kapnunk a lábunkat.
Ebből a szempontból fájdalomérzetünk bár kellemetlen, mégis rendkívül hasznos, ha az érzékelését követően olyan válasz reakció születik, mely megszünteti a károsító hatást, azaz esetünkben felkapjuk sérült lábunkat.
A fájdalom érzékelését befolyásoló tényezők
A fájdalomérzet megjelenését persze több dolog is befolyásolhatja: egészségi- és elmeállapotunk, életkorunk, múltbeli tapasztalataink vagy a fájdalomra való felkészültségünk. Ezen kívül a baleseteknél, komolyabb sérüléseknél jelentkező adrenalinszint-emelkedésből kifolyólag is késleltetve érezzük a fájdalmat. Az adrenalin egyfajta "belsőleg adagolt fájdalomcsillapító": testünk így gondoskodik arról, hogy az igazán nagy fájdalmakat ne érezzük azonnal - hatása viszont csak ideiglenes.
Legjobban: