A csontok tömegének és mésztartalmának csökkenése az oszteoporózis , amely fokozott törékenységgel, a kóros és spontán törések kockázatának fokozódásával jár. A betegség neve is azt jelenti: porózus, lyukacsos, üreges csont.
„Mint sok mindenre az orvostudományban, erre a kérdésre sincs könnyen eldönthető válasz” – mondta Dr. Bjoern Buehring, a Wisconsin-Madison egyetem csontritkulást kutató programjának igazgatója a csontritkulástól szenvedők kocogásával kapcsolatban.
Kifejtette, hogy általában véve a dinamikus terhelés, ami futás közben előfordul, egészséges a csontoknak. Amikor egy terhelés vagy erő hat a csontra, az deformálódik bizonyos mértékig, majd az érintett csontok visszatérnek a normális alakjukhoz. Ez egyfajta tanulási folyamat, jelentős fiziológiai jövőbelátás. A csont ugyanis felismeri, hogy erősebbnek kell lennie annak érdekében, hogy teljes mértékben ellenálljon, ha ugyanolyan erőhatás éri legközelebb. Így a test serkenti a csontsejtek termelésének fokozását. Ilyen módon, futás révén a csontok sűrűbbek és erősebbek lesznek.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
De ez a folyamat csak akkor működik, ha a csontok képesek elviselni az eredeti stresszt meghajlás és törés nélkül – figyelmeztet Dr. Buehring. Az enyhe csontritkulás mellett is lehet, hogy a csontok túl törékenyek, hogy kiegyenlítsék a futás közben fellépő erőket, nem reagálnak jól a terhelésre. Tény, hogy két ember azonos sűrűségűnek mért csontjai egészen másképpen reagálhatnak olyan valós körülmények között, mint a kocogás.
Aki tud a csontritkulásáról, de szeretne kocogni, előtte konzultáljon az orvosával, különösen a törési kockázatról. Ha valakinek megsérült egy csontja a közelmúltban és azt a csontritkulásnak tulajdonították, annál magas a törési kockázat, és a futás nem tanácsos.
Dr. Buehring szerint ha az orvos azt mondja, hogy a csonttörés kockázata alacsony, ez azt jelenti, hogy fontos lehet a kocogás , mert a kisebb intenzitású fizikai tevékenységek, mint például az úszás vagy a séta, lehet, hogy nem terhelik meg a csontot eléggé a további erősödés ösztönzéséhez. A kocogást lassan szabad indítani, s a sebességet és távolságot fokozatosan kell növelni. A hatásokról, az esetleg kialakuló fájdalmakról a kezelőorvossal feltétlenül érdemes beszélni.
Legjobban: