Bár a nők már azelőtt is menstruáltak, hogy az ember mint faj teljesen kifejlődött volna, az ősi népeknél nagyon kevés dokumentáció maradt fent a havivérzéssel kapcsolatban. Helen King klasszika-filológus szerint ennek valószínűleg az az oka, hogy az írástudók többsége férfi volt, és a fontosabb eseményeket is ők jegyezték fel. Hogy pontosan mekkora vérveszteséggel számolhattak akkoriban a nők, azt nem tudni - hippokratészi tanulmányok a nehezen értelmezhető egy "méhnyi" mennyiséget említik -, az azonban eléggé valószínű, hogy a menstruációjuk ritkább volt. Egyrészt az alultápláltság fokozott rizikója miatt, másrészt, mert a menopauza jóval hamarabb is elkezdődhetett, mint ami jelenleg általános.
Boszorkányok és papiruszból készült "tampon"
Az ókorban a menstruáló nőket összefüggésbe hozták a misztikummal, a mágiával, sőt a varázslással is. Idősebb Plinius római író, polihisztor, ókori enciklopédista például arról írt, hogy egy meztelen, menstruáló nő képes megakadályozni a jégesőt és a villámlást, vagy elijeszteni a rovarokat a termés közeléből. Sőt: sokan tényként hivatkoztak arra, hogy a menstruáló nőknek hatalmukban áll a puszta pillantásukkal megölni a méheket, elhomályosítani a tükröket és elérni, hogy a fegyverek berozsdásodjanak.
A maja mitológiában a menstruációról úgy vélték, hogy egyfajta büntetésként jött létre, miután a Holdistennő, aki a nőket, a szexualitást és a termékenységet képviselte, megszegte a szabályokat, amikor - mondjuk úgy - együtt aludt a Napistennel. A hiedelem szerint a Holdistennő menstruációs vérét tizenhárom edényben tárolták, amelyekben mágikus módon kígyókká, rovarokká, méreggé, sőt betegséggé alakult át. A vérnek egyébként rengeteg különböző jelentése volt az ókori kultúrákban, és gyakran használták egyfajta "varázsszerként". Ez azon a meggyőződésen alapult, hogy erős tisztító, védő vagy mágikus képességei vannak. Az ókori Egyiptomban például az Ebers-papiruszban (i. e. 1550) utaltak arra, hogy a hüvelyi vért bizonyos gyógyszerek összetevőjeként alkalmazták.
És hogy mit használtak a nők a menstruációs vér "felfogására"? Ezzel kapcsolatban inkább csak feltételezések vannak. Ilyen például, hogy az ókori görögök fapálcika köré csavart gézből csináltak egy, a mai tamponhoz hasonlatos eszközt. Az egyiptomiak elvileg papiruszt alkalmaztak ugyanehhez a művelethez, de egyfajta ágyékkötőszerű ruhadarabot is viselhettek a nehezebb napokon. Az ókori rómaiak pedig egyes szakemberek szerint pamutból készítettek kezdetleges betétet, tampont .
Porított varanggyal a fájdalom ellen
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Bár a középkorból, kora újkorból sem maradt fent túl sok, a menstruációval kapcsolatos dokumentáció, az a kevés konkrétum, amit a történészek ismernek, annál érdekesebb. Dr. Sara Read, a Loughborough University előadója régóta kutatja, hogyan kezelték az európai nők akkoriban a havivérzést, és arra a következtetésre jutott, hogy vagy rongyot, esetleg más nedvszívó anyagot használtak, vagy egyszerűen hagyták, hogy a vér a ruhájukba csorogjon. "A középkorban erős szégyenérzet társult a menstruációhoz, a vért pedig mindenféle borzalommal kötötték össze, így nem meglepő, hogy a nők igyekeztek elrejteni ciklusukat a nyilvánosság elől" - erről már Greg Jenner történész ír. A szakember úgy folytatta: "A nők általában édes illatú gyógynövényekből álló csokrokat hordtak a nyakukban és a derekukon, remélve, hogy ez semlegesíti a vér szagát. Sőt, az is előfordulhatott, hogy hogy olyan szerekkel próbálták megfékezni a heves vérzést, mint a porított varangy. A fájdalomcsillapítást azonban az egyház nem nézte jó szemmel, úgy gondolták, Isten akarata szerint a menstruációs görcsök szerepe, hogy Éva ősbűnére emlékeztesse a nőket" - így Jenner.
A középkorban olyan, ma már teljes képtelenségnek ható hiedelmek is terjedtek a menstruációról, mint hogy a nők így szabadulnak meg attól a felesleges mennyiségű vértől, amely egyébként beszennyezné a vérüket, ha nem távozna belőlük. Sokan úgy vélték, hogy a menstruációs vér mérgező, és különféle betegségeket okozhat, mások viszont arról voltak meggyőződve, hogy gyógyíthatja a leprát . A menstruáció alatti szextől is féltek, mint a tűztől, az a tévhit terjedt ugyanis, hogy a gyerek, aki abban az időszakban fogan meg, szörnyeteg lesz.
Ami kötszernek jó, az betétnek is kiváló
A 19. század végén jött a felismerés, hogy nem túl higiénikus vagy egészséges szokás, ha a menstruációs vér folyamatosan a nők ruhájába ürül - jobb később, mint soha, nem igaz? Ez ágyazott meg tulajdonképpen a menstruációs termékek piacának. Legelőször a Hoosier került a nagyközönség elé, egy olyan speciális - és egyébként szörnyen kényelmetlen -, derékra erősíthető öv, amelyhez a nők hozzákapcsolhattak egy mosható egészségügyi betétet. 1896-ban a Johnson and Johnson piacra dobta az első eldobható betétet, amelyet Lister's Towels névre kereszteltek. A nevet később megváltoztatták "Nupak"-ra, hogy kevésbé legyen nyilvánvaló a menstruációval való kapcsolata. Az ok egyszerű: a Lister's Towels megjelenésének idején még mindig annyira stigmatizált volt a menstruáció, hogy a termék reklámozását erkölcstelennek tekintették, ezért kevés nő hallott róla, vagy vásárolt belőle.
Nem szándékosan, de a "betétpiacnak" francia ápolónők adtak egy újabb löketet az első világháború alatt. Észrevették ugyanis, hogy a cellulózból készült kötszer sokkal jobban felszívja a vért, mint a pamut, így a katonák sebeinek bekötözése mellett ők is elkezdték használni azokon a bizonyos nehéz napokon. Amikor a Kimberly-Clark vállalat tudomást szerzett erről, előrukkolt a Kotexszel, amely nem volt más, mint egy cellulózból készült, és ennek köszönhetően nagy nedvszívó képességű, eldobható egészségügyi betét. A Johnson and Johnson is követte a Kimberly-Clark példáját, csak az ő cellulóz egészségügyi betétjük neve Modess volt. A Modess abban mindenképpen újítónak számított, hogy úgynevezett "csendes vásárlási kuponnal" is meg lehetett venni: ez azért volt hasznos, mert a nők így anélkül is beszerezhették, hogy kimondták volna a termék nevét, vagy azt a szót, hogy egészségügyi betét. A dobozt is szándékosan úgy tervezték, hogy nagyon egyszerű és diszkrét legyen.
A szivacs adta a tamponhoz az ötletet
A tampont 1929-ben találta fel Dr. Earle Haas. A férfinak az után jutott eszébe a forradalmi ötlet, hogy megtudta, egy kaliforniai ismerőse a hüvelyébe dugott szivacsot használt a menstruációs vér felszívására. Haas egy pamutcsíkokból álló eszközt tervezett, amelyhez egy zsinór volt rögzítve úgy, hogy egy része kilógjon a hüvelyből , ezáltal könnyen ki lehessen húzni. Kezdetben persze sokan tartottak a tampontól, az orvosok például azzal próbálták lebeszélni a használatáról a szűz lányokat, hogy az eszköz károsítja a szűzhártyát. Az 1960-as, '70-es évekre azonban a tampon széles körben elfogadottá vált. "A tamponok olyan újfajta szabadságot biztosítottak a nőknek, amelyet az öves egészségügyi betét mellett el sem tudtak képzelni. Mindenféle fizikai aktivitást lehetővé tettek a számukra, nem meglepő, hogy legelső használóik között nagyrészt úszók, táncosok voltak" - mondja Sarrah Vostral, a Purdue University egyetemi docense.
A '70-es években jelent meg egyébként a piacon a Stayfree jóvoltából az első öv nélküli egészségügyi betét is, amelynek aljára ragasztócsíkokat helyeztek, így rá lehetett erősíteni a fehérneműre (azt talán mondanunk sem kell, hogy ezután az öves változat viszonylag hamar eltűnt a süllyesztőben). A következő évtizedekben az ergonómiát is finomították annak érdekében, hogy a betétek jóval több nedvességet legyenek képesek magukba zárni, illetve ne szivárogjanak. És persze a tamponok kialakítása is fejlődött.
Megfulladt a hagyomány miatt
Bár ma már a fejlett országokban a legtöbb nő hozzáférhet tiszta és biztonságos menstruációs termékekhez, sokan nem ilyen szerencsések: szerény anyagi körülményeik miatt, esetleg az oktatás hiányosságai okán vagy házilag eszkábált dolgokkal próbálják felfogni a menstruációs vért, vagy egyszerűen nem törődnek vele, és semmit sem használnak. Sőt: még mindig vannak olyan helyek a világban, ahol nem természetes, hanem szégyenteljes dolognak számít a menstruáció. Nepálban például egy hindu hagyomány, a chhaupadi szerint a menstruáló nők tisztátalanok, és balszerencsét hoznak, ezért a vérzés ideje alatt ki kell költözniük otthonaikból, és el kell vonulniuk egy külön erre a célra kialakított építménybe. 2019-ben emiatt halt meg egy 17 éves lány: mint azt a BBC írja , a fiatal tüzet gyújtott a "menstruációs kunyhóban", mert nagyon fázott, de megfulladt a keletkező füsttől. Úgy tűnik tehát, kell még idő ahhoz, hogy minden egyes nő méltósággal, a megfelelő eszközök birtokában élhesse meg a menstruációt - de reméljük, már nem kell sokat várni erre.
Ez is érdekelhet
A cikk megírásához az alábbi forrásokat használtuk fel: medicaldaily.com ; bloodandmilk.com ; arcgis.com ; metro.co.uk ; simplehealth.com
Legjobban: