Zajok és simogatások
Az édesanyának és magzatának kapcsolata meghatározza a baba későbbi fejlődését, személyiségét, sőt a társadalomba való beilleszkedését is. Ez a szoros kapcsolat abban a pillanatban létrejön, mikor a gyermek megfogan. A fogamzás maga is döbbenetes. Mintegy ötszázmillió résztvevője van annak a versenynek, amely az új élet megteremtéséért indul.
A szerelem csúcsán ötszázmillió hím ivarsejt kezd el árral szemben úszni a női petevezeték miniatűr korallzátonyai között, a csillószőrök sűrű hálójában. Az út akár napokig is tarthat, miközben a spermiumok többsége visszafordul, elfárad, elpusztul. A többség feladja. A versenynek rendszerint csupán egy győztese lesz. A petesejthez elsőként érkező, legerősebb, leggyorsabb, legkitartóbb, ezért legéletképesebb hím ivarsejt végül behatol a petesejtbe. Célba ér. Mint egy parányi űrhajó, eldobja magáról csöppnyi farkincáját, amellyel idáig árkon-bokron, burkon át hajtotta magát. Feji része, amely a férfi genetikai örökítő anyagát tárolja, sejtmaggá duzzad, és úszni kezd a nő genetikai információját tároló sejtmagja felé. A pillanatban, amelyben egyesülnek, új, soha korábban nem létező és soha többé ugyanígy létre nem jövő genetikai anyag, egy új élet születik.
Ettől a pillanattól kezdve a baba 266 napon keresztül készül az élet talán legnehezebb megpróbáltatására, a születésre. Felkészül arra a szakadatlan küzdelemre, amit életnek nevezünk, s a fogantatás pillanatától a halálig tart. Hogy ez az élet mennyire lesz sikeres, boldog, jelentős részben attól is függ, hogyan érzi magát első otthonában, ott bent az anyaméhben.
Félnek az erős zajoktól
Az anya hasában soha nincsen csend. A magzatvíz vezeti a zörejeket. A baba hallja az ütőér morajlását, a vér áramlását, a belek bugyborékolását. És természetesen hallja az anya hangját. Eljut hozzá a közlekedési lárma, a zene. Tapasztalatok szerint a klasszikus művek megnyugtatják. Sok szakember állítja, hogy a zenei érdeklődésük már az anyaméhben elkezdődik. Az is bizonyított tény, hogy rossz házasságokban, ha az apa várandós feleségével sokszor veszekszik, durva hangokat használ, akkor az újszülött kisbaba apja hangjára elsírja magát.
Még döbbenetesebb az a kísérlet, amelyben édesanyákat arra kértek, hogy terhességük utolsó hat hetében, napi két alkalommal ugyanazt a mesét mondják el magzatuknak. A gyerekek megszületése után egy magnóra az ismert mese mellé két ugyanolyan hosszúságú szöveget is felmondtak. Ezután a magnót egy speciális cumival kötötték össze, úgy, hogy a cumi eltérő ritmusú szopásával be lehetett indítani az ismert mesét, illetve az ismeretlen szöveget. A kísérletben részt vevő csecsemők születésük után már néhány órával abban a ritmusban kezdtek el szopni, amivel az ismerős mesemotívumokat tudták beindítani.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A 26. terhességi héttől a baba kétséget kizáróan meg tudja különböztetni a hangokat. A terhesség vége felé bizonyos hangokhoz hozzászokik, képes felismerni azokat. Ha ugyanazt a hangot egymás után többször megismételjük, a gyerek, amikor először hallja, mozogni kezd, amikor már sokadszorra hallja, nem reagál. Mindez pedig nemcsak azt bizonyítja, hogy hall, de azt is, hogy emlékszik.
Simogatják az arcukat
A tizedik héttől a magzat érzi a bőrét ért ingereket. Érdeklődni kezd a teste iránt. Forgolódik, bukfencezik a magzatvízben. Lábával rúgja el magát a méhfaltól. A kicsik gyakran simogatják az arcukat, tapogatják a kezüket, karjukat és lábukat. Szájukba veszik az öklüket, szopják az ujjukat, vagy játszanak a köldökzsinórral. Iker magzatok kutatásából kiderült, hogy az ikrek gyakran és gyengéden érintkeznek egymással.
Egy híres kísérletben kétnemű ikreket figyeltek meg órákon keresztül. A huszadik terhességi hét tájékán a kislány csendes és szendergő volt odabent a puha melegben, míg fiú ikertestvére örökké mozgó, nyughatatlan. A fiúcska szabályos időközönként felébresztette testvérét. A kislány ezért nem haragudott. A gyerekek ilyenkor fejüket, arcukat egymáshoz dörzsölték, sőt megpuszilták egymást. Ezeknek a kicsiknek egy évvel a születésük után is kedvenc játékuk volt, hogy a szobájukban lévő függöny két oldalán állva egyikük elbújt, a másik pedig megtalálta őt, s pontosan úgy kezdték el simogatni egymást, mint az anyaméhben is tették.
Álmok, fájdalmak, ízek
Figyelik a mama álmait
Arról, hogy a babák álmodnak az anyaméhben, a kutatók úgy szereztek bizonyságot, hogy a hetedik-nyolcadik hónapban, idő előtt világra jött babák alvását vizsgálták. Kiderült, hogy az álmodás a fogantatás utáni harmincadik héten az alvás teljes hosszát kitölti. Ez az álommennyiség a születéshez közeledve csökken. Az időre világra jövő újszülöttek alvásidejüknek már csak harminc százalékában mutattak álomtevékenységet. A magzati lét alatt készített ultrahangos képekből kiderült, hogy a babák az álomfázis alatt már az anyaméhben is élénken grimaszolnak, nyöszörögnek, rángatóznak vagy mosolyognak, az álom jó vagy rossz tartalma szerint.
Éjszakánként, amikor az anya álmodik, a magzat felhagy a mozgással, mintha egy moziban ülve nézné a mama álomképeit, amikor pedig az álomtevékenység abbamarad, azonnal mozogni kezd. Ezért is fontos, hogy az édesanya terhessége alatt sokat pihenjen. Ha ugyanis zaklatott életet él, babája sem tud békésen aludni, álmodni, egyénisége sem fejlődik ki rendesen.
Képesek fájdalmat érezni
Az érzelmek kifejezésének legkorábbi bizonyítékai azok a megdöbbentő képek, amelyeket huszonnégy-huszonöt hetes, idő előtt megszületett babákról készítettek, akik születésük után a nyilvánvaló fájdalom jeleit mutatták, szemöldöküket összehúzták és grimaszoltak. Sokáig azt gondolták az orvosok, hogy a gyerek nem tud sírni az anyaméhben. Bizonyos ritka körülmények között azonban bejuthat levegő a magzat gégéjébe. A kutatók eddig száznegyven esetben tapasztaltak ilyen anyaméhbeli sírást.
Azt is megmérték, hogy fájdalom hatására a baba szívverése felgyorsul, és eléri a 220 ütést percenként. Ikreknél néhány ritka esetben megfigyelték, hogy a kicsik verekszenek az anyaméhben, s a kisebb, gyengébb magzat láthatóan elhúzódik testvére ütései elől. A magzat érzi azt is, ha valaki gyengéden az anya hasára teszi a kezét, de azt is, ha a mama hasát ütés vagy rúgás éri. Az ilyen bántalmazás a babának valóságos fizikai fájdalmat képes okozni.
Érzik az ízeket
Természetes dolog, hogy terhességük alatt az édesanyák kívánósak. Bizonyos ételeket, amiket korábban nem szerettek, hirtelen elkezdenek megkívánni. És fordítva. Korábbi kedvencükre rá se tudnak nézni többé. De azt csak kevesen tudják, hogy ennek a különös változásnak az az oka, hogy gyermekük részesíti előnyben az egyik vagy másik ételt. A méhben a magzat jobban érzékeli az ízeket, mint a felnőttek. Mert a terhesség ötödik és hetedik hónapja között több érzékelőbimbó található a kicsi szájában, mint a felnőttekében.
A terhesség vége felé ezek a "fölös" érzékelőbimbók fölszívódnak, visszafejlődnek. Ennek oka még ismeretlen, de egyes szakemberek szerint összefügghet azzal, hogy a mai civilizált világban az ízlelés már nem létszükséglet. Bár az anyaméhben a magzat a köldökzsinóron keresztül táplálkozik, a kicsik gyakran isznak a magzatvízből, mely aztán vizelet formájában távozik a szervezetükből. A kortyolással fejlesztik a tüdőt és a vesét.
A magzatvíz tükrözi az anya táplálkozását és hormonális állapotát. Íze is változó, de főként cukor és só található benne. A babák egyértelműen az édes ízt részesítik előnyben. Ezt egy német professzor állapította meg először, amikor mesterségesen próbálta meg pótolni néhány terhes nőnél a magzatvizet. Azt tapasztalta, hogy a sóoldatot a magzatok nem kedvelik, amikor azonban cukortartalmú oldatot juttattak be a szervezetbe, a magzat kortyolgatni kezdte. Az erőteljes aromák, illatok, ízek, mint például a fokhagyma is, eljutnak a magzatvízbe. Érdekes megfigyelni, hogy a kicsi ezekre az ízekre hogyan reagál. Megfigyelték, hogy a neki tetsző ízek mosolyt, a kellemetlenek furcsa kis fintort váltanak ki.
Ez is érdekelhet
Dogossy Katalin
Legjobban: