"Nem tudni, hová lettek a betegek" - fogalmazott Tóth Ildikó, a jórészt rehabilitációra berendezkedett kisbéri és a kizárólag krónikus, valamint ápolási ágyakat fenntartó, a Palotahosp Kft. által működtetett várpalotai kórház igazgatója. Közvetlenül az aktív ellátás után, mondta, csak ritkán kerülnek páciensek a nem aktív osztályokra; betegeik jelentős részét otthonról, háziorvosi kezdeményezésre veszik fel.
Nem csupán a pénz, de a beteg is kevés a kórházak nem aktív - azaz krónikus, rehabilitációs és ápolási - részlegein (lásd Mi micsoda? című felsorolásunkat), amelyek a hazai egészségügy április 1-jei átalakítása nyomán a korábbinál mintegy 38 százalékkal több, bő 27 ezer ágyat üzemeltetnek. Legalábbis erről beszélt a HVG-nek néhány olyan intézmény vezetője, ahol meghatározó szerepet játszik ez az ellátási forma, és jelentősen megnőtt az ezt szolgáló ágyak száma, illetve aránya.
"Nem tudni, hová lettek a betegek" - fogalmazott Tóth Ildikó, a jórészt rehabilitációra berendezkedett kisbéri és a kizárólag krónikus, valamint ápolási ágyakat fenntartó, a Palotahosp Kft. által működtetett várpalotai kórház igazgatója. Közvetlenül az aktív ellátás után, mondta, csak ritkán kerülnek páciensek a nem aktív osztályokra; betegeik jelentős részét otthonról, háziorvosi kezdeményezésre veszik fel. Ennek okát egyebek közt abban látja, hogy az egészségbiztosító nem kezeli egységes folyamatként, egy kasszaként az aktív kórházi ellátás és a lábadozás finanszírozását, az egészségügyi intézményekben pedig nem működik olyan automatizmus, amely utógondozásra küldené a rászorulókat. Még a megbénult balesetes sérültet is nemegyszer az "egy hónap múlva jöjjön vissza" utasítással bocsátják el - érzékelteti a működési problémát Tóth Ildikó, aki tud olyan esetről is, amikor egy ilyen beteg csak azért került rehabilitációs intézménybe, mert annak egyik vezetője éppen a szomszédjában lakik.
A súlyponti intézmények közé sorolt, 815 aktív mellett 458 krónikus ágyat működtető gyulai kórház orvos igazgatója, Becsei László szerint az is gond, hogy ha közvetlenül az aktív ellátásból kerül nem aktív ágyra a beteg, akkor - az aktív ellátásban töltött napok számától függően - bizonyos esetekben kezelése első napjait nem finanszírozza a biztosító. Benedek Zoltán, a 278 ágyán jórészt pszichiátriai és angiológiai, azaz érbetegségek rehabilitációjával foglalkozó kapuvári kórház megbízott igazgatója úgy véli, a ma még nehezen áttekinthető helyzetben a betegek is kivárnak. Muraközi Zoltán, a berettyóújfalui kórház orvos igazgatója - akinek intézményében április 1-jével kevesebb mint kétharmadára, 342-re csökkent az aktív, és több mint kétszeresére, 333-ra nőtt a nem aktív ágyak száma - arra mutatott rá, hogy sokan idegenkednek a krónikus ellátástól, mert azt az ijesztő nevű elfekvővel azonosítják. Sőt - mint azt Göböl Zsolt, az átalakítás nyomán aktív ágyakat már nem, hanem csak háromszáz krónikus és rehabilitációs ágyat működtető fővárosi Rókus-kórház főigazgatója hangoztatta - még szakmai körökben sem kellőképpen ismert a rehabilitációs terület, holott ennek fontosságát már a képzés során tudatosítani kellene az orvosokban.
A megszaporodott ágyakhoz ráadásul sok helyen a szükségesnél kevesebb "potenciális beteget" rendelt a szakminisztérium. A pápai kórházban például egy év alatt csaknem megduplázódott a nem aktív ágyak száma, az ellátási terület viszont nem változott, vagyis a kapacitást alaposan túlméretezték, így nem csoda, ha a 75 ápolási ágy kihasználtsága csak 6 0-6 5 százalékos - mondta Vörös Ibolya főigazgató. Hasonló a helyzet az éppen százéves Békés Megyei Tüdőkórházban is, amely júniustól már nem önállóan, hanem a gyulai kórház részeként működik tovább. Ott a krónikus ágyak számát 75-ről 150-re emelték, az ellátási terület viszont szűkült: a korábbi mintegy 200 ezer helyett csupán 36 ezren tartoznak oda. Így aztán - mint Martyin Péter igazgatóhelyettes elmondta - a korábban 100 százalék körüli ágykihasználtság a háromnegyedére csökkent. Eleinte gondban volt a kapuvári kórház is, amely az átalakításig az ország egész területéről, sőt külföldről is fogadott érbetegeket, a fekvőbeteg-beutalási rend változása nyomán viszont hivatalosan csak 10 ezer ember maradt ellátási körében. Lehetőség nyílt azonban arra, hogy szakorvosi beutalóval máshonnan is fogadjanak betegeket - mondta Benedek Zoltán -, ráadásul sok a visszajáró páciensük, így ma újra 90 százalék fölötti a kapuvári ágyak kihasználtsága.
A finanszírozás szempontjából is mostohagyereknek tartják a nem aktív ellátást az érintettek, akik több aránytalanságra is felhívták a figyelmet. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP) a napi 4900 - a júliusi kifizetésektől 5200 - forintos térítési alapösszeg 1,2-szeresét kapja mind a krónikus, mind a rehabilitációs ellátás, eközben a krónikus osztályok az ápolók mellett akár egyetlen orvossal is elüzemelnek, míg a rehabilitációban az "alapszemélyzet" mellett más szakembereket is foglalkoztatni kell, a gyógytornásztól a pszichológuson át a logopédusig. Az ápolási részlegeket pedig egyszeres szorzóval finanszírozza a biztosító, holott azokban az átlagosnál több speciálisan képzett nővérre van szükség. Bizonyos tevékenységek, így a kardiológiai betegek vagy a koponya- és gerincsérültek rehabilitációja után kiemelt térítés jár, ám ezeket a minősítéseket nem osztogatja egykönnyen az OEP. Kisbér például nem kapott ilyet, noha vannak elvileg 3,5-es szorzóval elszámolható, kómából éppen csak felébredt betegei is - mondta Tóth Ildikó.
A jelenlegi térítési díjak mellett csak 9 5-1 00 százalékos kihasználtság mellett lehet gazdaságosan üzemeltetni ezeket az osztályokat, ilyen mutatókkal pedig mostanában igen kevesen büszkélkedhetnek: a HVG-nek nyilatkozó intézményvezetők általában 7 0-9 0 százalékról adtak számot. "Ebből a pénzből nem lehet például transzfúziót vagy vérplazmát adni" - váltotta kezelésekre a forintokat Göböl Zsolt, hozzátéve: az nem lehet megoldás, hogy minden ilyen esetben aktív ágyra vagy más kórházba helyezzék át a rászoruló beteget. Némi könnyebbséget jelenthet, ha akadnak olyan páciensek, akik hajlandóak fizetni a kényelmesebb körülményekért, például kisebb, zuhanyzós, esetleg telefonnal, tévével felszerelt szobáért. Az intézmények ugyanis az alapszolgáltatásokért nem, ezekért viszont kérhetnek pénzt. Igaz, egy 1998-as rendelet értelmében legfeljebb napi 1300 forintot, ám a kórházak kényszerűségből többet számolnak fel, a felügyelő hatóságok pedig, mivel tisztában vannak az intézmények anyagi helyzetével, szemet hunynak felette. Várpalotán például napi 1800 forintot kell fizetniük a betegeknek - kivéve a veszprémi kórházból oda utaltakat -, de Tóth Ildikó szerint a különböző intézményekben jellemzően 2-5 ezer forint között van ez az összeg. Mégis van igény e lehetőségre, különösen a fővárosban. Gyakori például, hogy elfoglalt gyermekeik így helyezik el a súlyos betegségből felépülő idős szülőket.
A szakemberek 6-1 3 ezer forint közé teszik azt a napi tb-támogatási alapösszeget, amennyiből gazdaságosan működtethető a nem aktív ellátás. A finanszírozási hézagok miatt egyelőre más módszerekkel kísérleteznek. Például átszervezéssel: a Rókusban, ahol korábban az 562 aktív és 65 krónikus ágyat két helyen működtették, a gazdaságosság javítása érdekében egy helyre költöztették az összes osztályt: a belgyógyászati, a gasztroenterológiai, a kardiológiai, a neurológiai és a nőgyógyászati rehabilitációt, valamint a krónikus részleget. A pápai főigazgató, Vörös Ibolya szerint javulhatna a helyzet, ha az intézmények szűkebb profilra specializálódnának. Így ugyanis könnyebb lenne megismertetni szolgáltatásaikat az orvostársadalommal és a betegekkel. Véleményét több intézmény gyakorlati tapasztalata is alátámasztani látszik. Kapuváron például az angiológia a "húzóágazat", és a Rókusban is úgy látják, hogy - noha egyelőre elégedetlenek az ágykihasználtsággal - a gasztroenterológiai, a kardiológiai és a neurológiai rehabilitációra, valamint a krónikus ellátásra nagy lesz az igény, a szakma és a lakosság számára kevéssé ismert belgyógyászati és nőgyógyászati rehabilitáció viszont még felfedezésre vár.
Hírverésre tehát szükség van. Ma ugyanis még az egészségügyi tárca honlapjáról sem derül ki, hol milyen ellátás működik - panaszolta Tóth Ildikó, aki szerint ideje tudomásul venni, hogy a gyógyítás is piac, ha sajátos is, ahol a "vásárló", vagyis a beteg tájékoztatásra szorul. Vörös Ibolya is szükségesnek tartja az egészségügyi marketinget, de úgy véli, legalább ennyire fontos a szakmán belüli információáramlás. Az intézmények többsége az interneten tájékoztat szolgáltatásairól, némelyek szórólapok terjesztését is tervezik, és mindegyikük különösen figyel arra, hogy "képben tartsa" a háziorvosokat. Ők jelentik ugyanis az "elsődleges betegforrást" - ám nem mindig érdekeltek abban, hogy pácienseik krónikus ágyakra kerüljenek. Jobban járnak ugyanis, ha nap mint nap maguk néznek be az ilyen betegekhez, merthogy így nekik jut a paraszolvencia. Berettyóújfaluban ezért - mint Muraközi Zoltán elmondta - olyan rendszer meghonosítását tervezik, amely lehetőséget ad a háziorvosoknak, hogy bejárjanak a kórház krónikus osztályán fekvő betegükhöz, és részt vegyenek annak kezelésében. A remények szerint így nemcsak könnyebben utalják majd be a rászorulókat, hanem a kórtörténet alaposabb ismeretének köszönhetően segíthetnek is a kórház orvosainak, hatékonyabbá téve az ellátást.
(2007.06.07. 13:04)
Poór Csaba - HVG
Legjobban: