Egyelőre még várni kell a klónozott bárány és a klónozott farkas meséjével, mert eddig csak a bárány készült el, a farkas viszont "eljárás" alatt van, tehát a státusza egyelőre kérdéses. De nem sok jót ígér, hogy a szöuli Nemzeti Egyetem hivatalos vizsgálatot indított azzal a gyanúval, hogy a farkas klónozásáról szóló tanulmányban valótlan adatok szerepelnek.
Most már - hovatovább - azt mondhatjuk a vizsgálatról, hogy egyszerű rutineljárás, mert két évvel ezelőtt ugyancsak Dél-Koreában és ugyancsak egy klónozásról szóló cikkről derült ki, hogy semmi se igaz belőle. Akkor a nemzeti hősnek tartott Hvang Vu Szuk professzorról bizonyosodott be, hogy az emberi őssejtekről szóló cikkel becsapta a világot, még a Nature c. folyóirat szakértőit is, úgyhogy a tanulmányt vissza is kellett vonni. Őt magát megfosztották a kitüntetéseitől, megvonták a kutatási engedélyét, sőt egy időre még kolostorba is vonult. Most viszont egykori munkatársára Li Bjong Csun-ra vetül a gyanú árnyéka. Kínos a történet, s meglehet hosszú időre összekapcsolja majd a dél-koreai genetikát a csalás fogalmával, nyilvánvalóan teljesen igazságtalanul. De hát a dolog így működik, a botrányok valahogy elég jól rögzülnek az emlékezetben.
Hvang Vu Szuk
Pedig csak arról van szó, hogy a tudományt is emberek művelik, és a kutatók közt is vannak olyanok, akik csalnak, hamisítanak, különféle okokból, de szerencsére a tudomány éppen az a területe az emberi tevékenységnek, ahol nem lehet tartósan szélhámoskodni, viszonylag hamar kiderül a csalás. Ennek ellenére azért többen próbálkoztak és próbálkoznak vele. Néhány évvel ezelőtt 70 német vezető tudós körében végeztek felmérést, s közülük 50 mondta azt, hogy látott már adatokkal manipuláló kutató kollégát. Egy másik felmérés szerint a kutatók 15 százaléka vallotta be, hogy a szponzorok kedvéért változtatott a kutatási módszerén, sőt az eredményen is, 6 százalékuk meg még el is titkolt adatokat. Hogy ez sok-e, vagy kevés, nézőpont kérdése, de az biztos, hogy ezt a jelenséget is kutatják és intézményesen is próbálnak ellene tenni. Németországban például 1999 óta van tudományügyi ombudsman. Ez voltaképpen a Német Kutatási Közösség által életre hívott 3 tagú grémiumot jelenti.
Wolfgang Löwer
A grémium egyik tagja Wolfgang Löwer, a bonni egyetem jogászprofesszora elmondta, hogy az Egyesült Államokban és Japánban is volt konferencia, amelyen erről az intézményről tanácskoztak, tehát egyre több országban van érdeklődés iránta, ugyanis ott, ahol a tudományos kutatás az erős verseny miatt nagy nyomás alatt van, és ráadásul mindez a média állandó figyelme mellett történik, nos ott nő a kockázata a helytelen magatartásnak. Amikor Németországban az addigi legnagyobb tudományos botrány kipattant, akkor nyilvánvalóvá vált, hogy elengedhetetlen a kutatókkal még jobban tudatosítani az úgynevezett helyes tudományos munkavégzés szabályait, elveit. Ekkor alakult meg az ombudsmani intézmény.
A botrány 1997-ben pattant ki és sokkolta Németországot. Két neves rákkutató éveken át több száz tanulmányban hamis adatokat publikált, jegyzőkönyveket hamisított, százezres kutatási támogatásokat vett fel, és odáig süllyedt, hogy egy nagy cég felkérésére elbírált egy pályázatot, amit előbb alkalmatlannak minősített, majd a saját neve alatt benyújtotta ugyanannak a cégnek. Ezután az eset után született meg a kutatásetikai kódex.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A Német Kutatási Közösség ombudsmanja jól működő intézmény, noha nem hatóság és igen korlátozott a hatásköre. Elsősorban közvetít, tanácsokat ad a kutatóknak, ha valamilyen konfliktus támad, tehát abban segít, hogy a két fél jóakarattal együttműködjön az ügy megoldásában. Nem hoz határozatokat, senkit sem bocsát el a munkahelyéről, nem kényszerít semmire, viszont az intézménynek nagy a társadalmi tekintélye, tehát egy kutatónak esetleg nem kellemes egy ilyen eljárásban részt vennie.
- A legtöbb ügyünk szerzőségi vita. Hogy valakit egyáltalán meg kell-e említeni a szerzők sorában, vagy itt van az úgynevezett tiszteletbeli szerzők problémája, amikor egy intézet igazgatója az összes publikáción ott akar szerepelni, amelyet az intézetében írtak, noha nem is vett részt a kutatásban és az írásban. De ide tartozik mások ötleteinek az eltulajdonítása is. Néhány esetben pedig a fiatal kutatók akadályozásáról van szó.
Évente 50-60 alkalommal fordulnak hozzánk, de nem mindegyikből lesz ténylegesen ügy, illetve egyszerűen elintéződnek, tehát ezekből nem következtethetünk a vétségek számára úgy általában. A kriminológiából tudjuk, hogy a bűnügyi statisztikából nem mondhatjuk meg, hogy valójában hány bűncselekményt követtek el, csak azt, hogy mennyi vált ismertté. - mondta Löwer professzor.
Ez is érdekelhet
Lukácsi Béla
Legjobban: