Bármilyen korszerű is az emlőrák szűrése és terápiája, az érintettek együttműködése nélkül nem lehet eredményes.
A mammográfiás emlőszűrés bevezetésével az emlőrákok jelentős részét még nem tapintható állapotban, korai stádiumban is fel tudják ismerni a szakemberek: a tapasztalatok szerint ezek a daganatok kevesebb és enyhébb kezeléssel gyógyíthatók, mint a tapintható, előrehaladottabb állapotú tumorok. Ezt a megállapítást támasztották alá azok a klinikai adatok is, amelyeket a Szegedi Tudományegyetemen készült vizsgálat lefolytatói mutattak be a második alkalommal megrendezett szegedi emlőrák szimpóziumon.
A vizsgálatban összesen 607 beteg adatát összesítették, közülük 293 esetben szűréssel, 259 esetben pedig a tünet alapján fedezték fel a daganatot. Az eredménynek elemzéséből kiderült: a szűréssel felfedezett esetekben lényegesen gyakrabban történt emlőmegtartó műtét, valamint ritkábban volt szükség kemoterápiára. A tünet alapján - például tapintással - felfedezett tumorok egyértelműen nagyobbak voltak, és gyakrabban jelentették a betegség előrehaladottabb állapotát.
Az első magyarországi, több napos, kizárólag az emlőrákkal foglalkozó tudományos konferenciát 2005 őszén rendezte meg a Szegedi Tudományegyetem emlőbetegségekkel foglalkozó munkacsoportja, az egyetemen mintegy 8 éve működő emlőcentrum. A munkacsoportot elsősorban emlőbetegségekkel foglalkozó patológusok, emlőszűrésben is tevékenykedő mammográfusok, sebészek, onkológusok és sugárterapeuták alkotják. A mostani, péntektől vasárnapig tartó rendezvényre összesen 270 résztvevő jelentkezett, a magyar szakemberek mellett külföldi előadók is érkeztek. A rendezők célja az volt, hogy élénk szakmai kommunikációt kezdeményezzenek a hazai emlőrákkal foglalkozó orvosok között: diagnosztikai - mammográfiával foglalkozók, patológusok - és terápiás szakemberek - onkológusok, sebészek - egyaránt részt vettek a tanácskozáson.
Mi okozhat emlőrákot?
Miközben nagyjából minden harmadik magyarországi haláleset a különféle daganatos megbetegedésekkel függ össze, az emlőrák a magyar nők leggyakrabban diagnosztizált daganatos megbetegedése. A rendezvény kiscsoportos gyakorlati referátumokkal, a Magyarországon már megindult és a jelenleg tervezés alatt álló szakmai együttműködésről szóló beszámolókkal, illetve a napi gyakorlatból származó emlőrákos esetek megbeszélésével indult. A második napon a továbbképző előadások egyik kiemelt témáját az egyénre szabott ellátások adták. Ezek nyomán kiderült: ahogy a tudomány egyre újabb és újabb ismereteket szerez, úgy lesz egyre árnyaltabb az emlődaganatok megítélése is. Az már korábban is ismert volt, hogy az emlődaganatok különfélék lehetnek, mostanra azonban az is világossá vált, hogy - részben a genetikai adottságok, részben egyéb tényezők okán - a kockázati faktorok nem hatnak mindenkire egyformán. Sokáig például általánosan elfogadott tény volt, hogy a szoptatás bizonyos fokú védelmet nyújt a mellrákkal szemben, mára azonban kiderült, hogy ez a kockázatcsökkentő hatás korántsem egységes valamennyi nőnél és minden típusú emlődaganatnál.
Kahán Zsuzsanna , a Szegedi Tudományegyetem kutatója rámutatott: nem lehet egyértelmű kijelentéseket tenni abban, hogy mi tekinthető kockázati tényezőnek és mi védőfaktornak az emlőrák esetében. A nemzetközi kutatások tapasztalatai mára nagyban árnyalták a képet: mivel az emlőrák heterogén betegségcsoport, valamint számos válfaja különböztethető meg, ezért el kell különíteni azt is, hogy melyik esetében lehet konkrét védőfaktorokat megállapítani, s mely típusú rákokra nem hatnak ezek a tényezők.
Az előadó többek között a korai terhességvállalást és a különféle diéták hatását emelte ki példaként, mint amelyeket - a korábbi feltételezésekkel ellentétben - nem lehet minden esetben a megelőzésben pozitív védőfaktornak tekinteni. Kahán Zsuzsanna kitért a zsírfogyasztásnak, az elhízásnak, a sugárzásoknak és a hormonpótlásnak az emlőrák kockázatára gyakorolt hatásaira. Megjegyezte: ugyan van példa olyan kutatásokra is, amelyek a környezetszennyezés és az emlődaganatok előfordulása közötti kapcsolatot igyekeztek feltárni, ám az adatok korlátozottsága és a környezeti hatások sokrétűsége miatt nehezen vizsgálható területről van szó.
Nők nélkül nem lehet megelőzni a bajt
A mammográfiás emlőszűrésnek nemcsak orvosi, hanem társadalmi jelentősége is fontos. Amint egy kutatás prezentációjából kiderült, Észak-Svédország négy tartományában 1990 óta folyik mammográfiás népességszűrés a 40-74 éves női lakosság körében. Egy több mint egy évtizeden át tartó követéses vizsgálat során összesen 186 ezer nő állapotát követték nyomon, s a tanulmány eredményei kimutatták, hogy hosszú távon 26-30 százalékkal csökkent az emlőrákos halálozás a mammografiás népességszűrés hatásaként. A legegyértelműbb pozitív hatást a meghívottak 40-49 éves korcsoportjában észlelték. Fontos leszögezni, hogy a vizsgálatban csak a szűrésen megjelent nők adatait vették figyelembe, mivel a kockázatcsökkentéshez természetesen nem elég a lehetőség, hanem szükség van az érintettek aktív részvételére is.
Péntek Zoltán , az Országos Mammográfiás Szűrési Szakértői Munkabizottság vezetője hangsúlyozta: népegészségtani szempontból akkor lehetne igazán jelentős eredményeket elérni, ha a nőknek legalább 70 százaléka rendszeresen részt venne mammográfián. 2002 és 2006 között több mint 3 millió nőt hívtak be emlőszűrésre, közülük 1,2 millióan vettek részt a vizsgálaton. Az emlőszűrésen megjelentek közül mintegy 80 ezer nőt hívtak vissza további kivizsgálásra, majd több ezer nő esetében került sor műtétre, amivel megakadályozták a tumor elburjánzását, redukálták az áttétek képződésének esélyét. Péntek Zoltán előrelépésnek tekintette, hogy a jövőben több pénz áll rendelkezésre a kommunikációra, azaz a nők meggyőzésére. Példaként említette Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, ahol az összefogásnak és a mozgósításnak köszönhetően a 70 százalékot meghaladta a részvételt.
Ugyan a szakember pozitív példaként hozta még fel Tolna megyét is, ám megállapítása szerint összességében még mindig nem jó a helyzet, mert sok olyan nő távol marad a diagnosztikától, akinek a mammográfia nyomán felállított diagnózis, majd időbeni beavatkozás megmenthetné az életét. Az előadást követően az egyik hozzászóló megjegyezte: mivel a mammográfia csak adott korcsoportban alkalmazható, esélyt kellene nyújtani a húszas-harmincas korosztálynak és a 65 évnél idősebbeknek is arra, hogy szervezetükben idejében felfedezzék az emlőtumort. Péntek Zoltán viszontválaszában úgy fogalmazott: a jelenlegi szűrési szisztéma nem tekinthető véglegesen lezárt tényezőnek, az olyan szakmai és anyagi kompromisszum eredménye, amelyen - a rendelkezésre álló pénzforrások függvényében - lehet módosítani a jövőben.
Ormándi Katalin szegedi radiológus referátumában megjegyezte: miközben a mammográfiát a veszélyeztetett lakosság szűrésére a jelenleg legjobb módszernek tartják, nem szabad eltekinteni attól, hogy a vizsgálat érzékenysége 75-80 százalékos, s hatékonysága függ az emlő szerkezetétől is. Ormándi Katalin fontosnak nevezte olyan szűrésszerűen alkalmazható módszerek kidolgozását, amelyek nyomán a mammográfia számára kedvezőtlen szövetszerkezetű emlőkben is korábban fel lehet ismerni az esetleges tumoros elváltozásokat.
A mammográfus szerint olykor túlkezelik a betegeket
Az emlőrák nemcsak stádiuma szerint lehet különböző, hanem vannak kedvezőbb és kedvezőtlenebb lefolyású kórtípusok, s a különböző daganatok más és más kezelésekre reagálnak. A terápia megkezdése előtt fontos a daganat "megismerése", hogy a leghatékonyabb fegyvert vethessék be ellene. Ezt a stratégiát csak erősítik azok a legújabban megjelent, úgynevezett molekulárisan célzott terápiás eljárások, amelyek az adott daganatban nagyszámban jelenlévő molekulákat célozzák meg, igyekezve elsorvasztani azokat. Az egyéni ellátás szükségessége ugyanakkor nemcsak a gyógyszeres, hanem a műtéti és a sugárkezelésre is vonatkozik. Mindebben nélkülözhetetlen a patológusok és a mammográfusok együttműködése a sebésszel, az onkológussal és a sugárterapeutával.
- A diagnózisban és a terápiában is új fajta gondolkodásra, szemléletváltásra van szükség, mert az emlőrákos betegek egy részét túlkezelik az onkológusok - jelentette ki a szimpózium díszvendégeként meghívott Tabár László , Svédországban dolgozó és kutató, az emlőszűrés egyik úttörőjének tekintett professzor. - Ha valóban az egész populációban csökkenteni akarjuk a halálozást, akkor nem egyszerűen a terápiára, hanem a korai kezelésben alkalmazott helyes terápiára kell a hangsúlyt fektetni. Az érintett népességre vetítve a modern onkológiai terápiánál jobban növeli a hatékonyságot, s hatékonyabban szolgálja a túlélési idő meghosszabbítását a korai kezelésben alkalmazott beavatkozás, azaz a szűrés, majd a sebészi kezelés. A legfontosabb, hogy a kis méretű tumorokat mielőbb felfedezzék, majd amennyiben lehetséges, sebészeti úton eltávolítsák a szervezetből - fogalmazott Tabár László, hozzátéve: "a jó röntgenesek visszahelyezhetik a sebészeket a terápiás team közepére." A professzor betegvizsgálatok tapasztalataira hivatkozva megjegyezte: újra kellene értékelni az emlőtumorok jelenlegi osztályozási rendszerét, mert az olykor nem megfelelően tükrözi az adott daganat kockázati szintjét.
2007-09-02 10:35
Forrás: Weborvos B. Papp László
Legjobban: