Magyarországon nagyjából a lakosság 3 százaléka számít rendszeres (legalább heti gyakoriságú) bioélel-miszer-vásárlónak, Nyugat-Európában ez az arány meghaladja a 10 százalékot.
A bioételek hazai piaca ennél azért nagyobb - a vásárlók negyede alkalmanként hajlandó megfizetni a "bio" minősítéssel járó pluszköltségeket -, ám ennek a nagyobb tábornak a gyors bővülésére nem érdemes számítani: egy friss GfK-felmérés szerint a maradék 75 százalék "biomentes" kíván maradni. Így várhatóan az is tartós tendencia marad, hogy a magyar biotermesztés 80 százaléka külföldre (nagyrészt az EU-ba) kerül.
A vegyszermentességen, valamint a magas élőmunka-igényű, hagyományos növénytermesztési és állattenyésztési technológiák használatán alapuló bio- vagy ökológiai gazdálkodás a nyolcvanas években indult Európában, igazi felfutása azonban a kilencvenes évekre tehető. A sikerhez nagyban hozzájárult az a sajátos "toxikomarketing", amit az európai piacot időről időre megrázó vegyszerbotrányok tápláltak. A vásárlókban állandósult a kemikáliáktól való félelem, s mivel a bioélelmiszereket (magának a technológiának, illetve a szigorúbb ellenőrzésnek köszönhetően) máig elkerülték a mérgezéses históriák, a biztonságra törekvő vevők a fejlett országokban legalább átmenetileg (a terhesség, a szoptatás, a kisgyermeknevelés vagy egy súlyosabb betegség) idejére biofogyasztókká váltak.
A bioélelmiszerek előnyeként leggyakrabban az egészségesebb összetételt szokás felhozni, ez azonban tapasztalataink szerint a hazai átlagvásárlót kevéssé érdekli. A hét végi budapesti biopiacon természetesen öt megkérdezettből öt válaszolta azt, hogy vegyszermentes zöldséget-gyümölcsöt (mézet, tejet, sajtot, fűszert stb.) szeretne, azért vásárol itt. A félelem korántsem indokolatlan, és itt most nem csak az olyan általánosságokra gondolunk, mint a növényvédő szerek, valamint a neurológiai károsodások, a születési és a növekedési rendellenességek, a hormoningadozás, valamint a rákos megbetegedések közötti összefüggések. A legfőbb kockázati tényező, hogy a "nem bio" zöldségekben és gyümölcsökben tényleg túl sok a vegyszer, és a határérték-túllépések egyáltalán nem számítanak ritkaságnak. Egyetlen, véletlenszerűen kiválasztott héten (idén március 22-e és 29-e között) a Magyar Élelmiszer-biztonsági Hivatal húszféle terményből 162 mintát vizsgált meg, s ebből 9 bizonyult "ehetetlenül" vegyszeresnek. Az arány látszólag nem túl nagy, az viszont mindenképpen riasztó, hogy gyakorlatilag minden harmadik fejes saláta mérgező (azaz a vegyszertartalom szempontjából emberi fogyasztásra alkalmatlan) volt. A 2006-os, több mint háromezer mintavételnél a hazai termények 5,7, az importélelmiszerek 3,4 százalékát vegyszerezték túl (utóbbiak közül leggyakrabban a spanyol és az olasz áruk akadtak fenn a rostán). Az összes minta kétharmada tartalmazott valamilyen hatóanyag-maradékot, igaz, többnyire határérték alatti mennyiségben. A tavalyi analízisek alapján elsősorban a nagy felületű primőrök (fejes saláta, brokkoli), illetve a szezonon kívül importált (üvegházi) paradicsom, paprika, uborka a legveszélyesebb. A külföldről származó citrom, szőlő, grépfrút, körte és mandarin is szinte mindig tartalmaz valamennyi vegyszert, csak nem olyan sokat, mint a zöldségek.
Nyilván sokkal többen rákapnának a bióra, ha nem lenne a többséget visszatartó, átlagosan kétszeres árkülönbség. Viszonyítási alapként talán elég annyi, hogy a hipermarketekben jelenleg kapható kétféle (magyar Zöldfarm, illetve osztrák) biotej literjét 300 forint körül adják (az osztrák a drágább). A házhoz szállítást is vállaló Biobarlang.hu-nál az uborka 900, az újkrumpli 1000, a "régi" burgonya 350, a fejes káposzta 650, az alma 400-450, a banán 750 forint kilónként. Az ártöbblettel elsősorban a több kézi munkát kell megfizetni, ez azonban még nem feltétlenül indokolná a kétszeres szorzót. A tényleges ok abban rejlik, hogy az itthoni árakat is a nyugat-európai árszínvonal határozza meg - márpedig ott a nem biozöldség és -gyümölcs is drágább, mint nálunk.
A biobizniszben a kulcsszó a bizalom: a vevő az ártöbbletet csak azokért az árukért hajlandó megfizetni, amelyeknek a vegyszermentességében megbízik. A biominőséget az európai akkreditációval rendelkező ellenőrző szervezetek garantálják. Magyarországon a Biokontroll Hungária Kht. és az Ökogarancia Hungária Kft. közül az előbbi a HU-ÖKO-01, az utóbbi pedig a HU-ÖKO-02 kóddal jelzi az általa tanúsított élelmiszereket (az importárukon is van hasonló típusú jelölés, ott azonban kissé bonyolultabb ellenőrizni, hogy ki is áll a kód mögött). A bizalom tehát nem végtelen, ha a piacon a férges almára azt állítják, hogy bio, azt bemondásra nem érdemes elhinni.
Honi bioétel jó áron a német piacra
A magyar biotermesztés fő piacának számító Németországban és Ausztriában évek óta két számjegyű növekedést mutat a piac. Ez mostanában főleg annak köszönhető, hogy a bioélelmiszereket a hipermarketek is árulni kezdték. A hazánkban is jelen lévő Penny kinti hálózatában például kilencvenféle biotermék kapható. A kereslet sokkal gyorsabban nő a kínálatnál, ez is magyarázza az árak lassú, de folytonos növekedését. A termelés bővítéséhez ugyanis idő kell: egy adott termőterület három-öt éves pihentetés után állítható át az ökológiai gazdálkodásra. Idehaza (a támogatási rendszer zavarai miatt) növekedés helyett 10 százalékkal csökkent a biotermesztésbe vont területek aránya az utóbbi években, így mintegy 115 ezer hektárnál tartunk (ez a művelhető területnek mindössze 2 százaléka).
Legjobban: