Március második csütörtökén - idén március 13-án - tartják a Vese Világnapját a Nemzetközi Vesetársaság és a Vesealapítványok Nemzetközi Szervezete kezdeményezésére. E napon a krónikus vesebetegségekre, a vesebetegségek megelőzésére és korai felismerésére kívánják felhívni a szélesebb közvélemény figyelmét.
A krónikus vesebetegség és az általa okozott szív- és érrendszeri betegségek előfordulása járványszerűen növekszik az egész világon. Ma már népbetegségnek számít, s egyre fiatalabb korban jelentkezik: világszerte több mint ötszázmillió ember, azaz minden tizedik felnőtt szenved tőle. A veseelégtelenség valamely formája kisebb-nagyobb mértékben mindenkit érinthet, a kóros állapot egyszerű vérvételből, illetve vizeletmintából állapítható meg. A kutatók figyelmeztetnek, hogy a krónikus vesebaj alattomos betegség, mert csak a végső stádiumban produkál látványos tüneteket.
A krónikus vesebetegség esetén a vese funkciói csökkennek, működése teljes mértékben már nem állítható helyre. A szív- és agyi erek meszesedése mellett fokozatos csontvesztés is kialakul, ugyanakkor a vesén belül csontszerű képletek jönnek létre. Minél inkább zsugorodik a vese, annál nagyobbra nő a szív, ez okozza a szívelégtelenséget. A krónikus vesebetegeknél kétszeres a szívinfarktus veszélye, az agyi érkatasztrófáé háromszoros. A veseelégtelenség azonban késleltethető, sőt a folyamatot meg is lehet állítani, ezért nagy annak jelentősége, hogy a beteg időben jusson el az orvoshoz.
A korszerű dialízis (művesekezelés) segítségével bizonyos szinten a veseműködés fenntartható, a világon csaknem másfélmillió embert már csak ez tart életben. A művesekezelés lényege a kiesett veseműködés mesterséges pótlása, a vér megtisztítása a mérgező anyagcsere-termékektől, az ionháztartás biztosítása, a szervezetnek a többlet víztől való megszabadítása, és ezen keresztül a vérnyomás normalizálása.
A krónikus veseelégtelenség kezelésében a molekuláris és sejtbiológiai kutatások eredményei jelenthetnek áttörést. Jelenleg a szervátültetés jelenti a legjobb megoldást, a betegek a transzplantáció után az egészséges emberekéhez hasonló életet élhetnek.
Magyarországon a cukorbetegség és a magasvérnyomás-betegség okozta vesekárosodás mintegy félmillió felnőttet érint. A betegek fele azonban későn kerül nefrológushoz, amikor terápiás megoldásként már csak a dializálás marad. Ma mintegy kilencezren részesülnek vesepótló kezelésben, miközben a probléma ötvenszer több embert érint. A betegek többsége még azelőtt meghal, hogy dializálhatnák őket, a kardiovaszkuláris betegség: az érelmeszesedés, a szívelégtelenség miatt.
A betegség megelőzése, korai felismerése és szakorvosi kezelése számottevően csökkentheti a szív- és érrendszeri megbetegedéseket és halálozásokat. Hazánkban évente mintegy háromszáz veseátültetést végeznek, a magyarországi szervátültetések története is vese-transzplantációval kezdődött 1962-ben. A várólistán lévők száma azonban sajnos gyorsabban nő, mint azoké, akik a sikeres átültetés miatt lekerülnek róla.
Legjobban: