A legjobb szándékú szülők is okozhatnak maradandó pszichológiai károsodásokat a gyermekükkel való kommunikáció során. Bármilyen jó szándékkal mondunk ugyanis valamit, a gyerekek teljesen máshogy értik azt. Dél-afrikai kutatók szerint a szülőknek alternatív kommunikációs eszközöket kell alkalmazniuk a gyermekükkel való kommunikáció során.
Például, ha a szülő azt mondja: Te vagy a legjobb/ legügyesebb/ legszebb, a gyerekekben az tudatosul, hogy az a dolga, hogy boldoggá tegye szüleit.
A szülőknek a pozitív megerősítés mellett törekedniük kellene arra, hogy a gyermek önértékelést is tanuljon, ezért inkább ilyenformán dícsérjük csemeténket: büszkének kellene lenned arra, amit elértél!
A szakértők szerint ugyanakkor a túl sok dicséret nem tesz jót a gyerekeknek, ők ugyanis azt szűrhetik le ebből, hogy szüleik csak akkor szeretik őket, amikor valamilyen eredményt érnek el.
Hasonló túlzásokat érhetünk el a fegyelmezés során is gyermekünknél. Ha rárivvallunk: "vigyázz a szádra!" azt a gyermekek teljesen máshogy értelmezik: nem érdekel, amit mondani akarsz. A megfelelő hatás elérésért inkább azt kellene sugallni gyermekünknek: örülök, hogy beszélni szeretnél velem, csak arra kérlek, a jövőben ne használd ezeket a szavakat, mert illetlenség ilyet mondani.
A gyerekek általában azért használnak szlenget, illetve csúnya szavakat, hogy felnőttesebbnek tűnjenek tőle. A szülőknek minden esetben meg kell beszélniük gyermekeikkel, hogy miért nem használhatnak bizonyos szavakat beszéd közben.
Ha vásárlás közben gyermekünk kívánságaira azzal felelünk, hogy: ezt nem engedhetjük meg magunknak, a gyerekek arra következtetnek, hogy a pénz határozza meg az élet értelmét, minden a pénz körül forog. Amit a szülőknek mondaniuk kéne: itt az áruházban nagyon sok szép dolog van, de nekünk otthon rengeteg van már belőlük, ezért nem vihetünk haza többet. Ha állandóan azzal a kifogással állunk elő gyermekeinknél, hogy nincs elég pénzünk azokra a dolgokra, amiket kérnek tőlünk, a gyerekek azt fogják hinni, hogy a pénz minden jó dolgok forrása.
Ha gyermekünk esetleg problémáival fordul hozzánk, nem szabad azt mondani neki, hogy ne aggódjon, minden rendben lesz.
Ebből gyermekünk arra következtet, hogy szülei nem érdeklődnek a problémái iránt, azt sugallják, hogy nem elég komoly ő ahhoz, hogy valódi gondjai lehessenek. Amit a szülőknek mondaniuk kéne: megértem min mész keresztül, mesélj róla, kérlek.
Ha a gyerekek azt érzik, szüleiket valóban érdeklik a problémáik, megkönnyebbülnek, és könnyebben oldják meg őket saját maguk.