Az egészségügynek egyelőre nem több pénzre, hanem azok jobb elosztására, reformokra van szüksége, amit minden ország saját helyzetéhez kell alkalmazni őket – mondja az ENSZ legfrissebb jelentése.
A következő ötven évben nem lesz szükség arra, hogy a bruttó nemzeti termékből néhány százaléknál nagyobb összeget csoportosítsanak át a betegellátásra. Az egészségügyi költségek elosztását viszont alapjaiban kell átrendezni: nagyobb terhet kell vállalni az egészségügyi szolgáltatások és a hosszúra nyúló kezelések költségeiből.
Egyebek mellett ezekre a következtetésekre jutott az ENSZ a napokban közzétett, a világnépesség 2007. évi gazdasági-társadalmi helyzetének alakulásáról szóló jelentése. A „State of World Population – 2007” című tanulmány szerint a műszaki fejlődés, az új technológiák megjelenése, a gyógyszerárak és a betegbiztosítási díjak növekedése okozta költségrobbanást a megelőzéssel ellensúlyozni lehet.
Az egészséges életvitellel kapcsolatos feltételek biztosítása, a betegség megelőzése, a dohányzásról és a túlzott alkoholfogyasztásról való leszoktatás, a sportolás olyan krónikus megbetegedések ellen segít, mint a rák, a cukorbetegség, a szív- és keringési megbetegedések.
Az ENSZ- anyag szakértői szerint egyértelműen látszik: a társadalmi biztonság és az egészségügyi rendszerek „pótlólagos nyomás alá kerülnek” az elöregedés miatt, de az időskori elszegényedés elsősorban azokban az országokban válik súlyossá, amelyekben nincs általános nyugdíjrendszer.
A társadalom gyors elöregedésével együtt járó gondokat kezelni lehet, és nincs szükség arra, hogy a rendelkezésre álló források túl nagy részét vonják el más szükségletek kielégítésétől. A társadalmi elöregedés folyamatát nem önmagában kell vizsgálni.
Az emberiség 80 százalékának nincs egészségbiztosítása, nincs ellátmánya rokkantsága miatt, ahogy öregkori jövedelme, vagy nyugdíja sem. Arányuk még növekedhet is, ha a nyugdíjrendszert nem terjesztik ki.
Azokban az országokban viszont, amelyekben szélesebb körű a nyugdíjellátottság, az élettartam meghosszabbodása azért okoz anyagi gondot, mivel rossz társadalmi programok születnek, rosszul állnak hozzá a probléma kezeléséhez, elégtelen a gazdasági növekedés, nem megfelelő a foglalkoztatás. A nemzetközi tanulmány szerint reformokra szükség van, de minden ország saját helyzetéhez kell alkalmazni őket.
Legjobban: