Szent István rendelkezett a vasárnap megtartásáról és arról, hogy a misével összekötött "vásár napja" a munka szünete is legyen. Tehát minden héten szükségünk van egy pihenőnapra, de az egész éves munka monotonitását is rendszeres ünnepek szakították meg - a középkorban egyes helyeken talán még több ünnepnap is volt, mint a modern világban.
Az ünnepnek a pszichológiai és a vallási funkciói mellett természetesen közösségteremtő ereje is van. Az ünnep olyan tevékenységformákat tartalmaz, amelyek együttes cselekvéssel kötik össze az ünneplő közösség tagjait - írja a Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor szerzőpáros. Ők idézik erről Hoppál Mihályt etnológust is, aki az ünnepi rítusok ismétlődését emeli ki: ilyenkor "az ismétlés a fontos, és nem a mikéntje", vagyis például egy konkrét ünnepi aktusnál, egy közös étkezésnél a "részvétel fontosabb a vacsorán, mint az étel minősége".
Az ünnep részben a közös emlékezés révén teremt közösséget: a 19. századi nevezetes magyar szótáralkotók, Czuczor Gergely és Fogarasi János egyrészt tehát az ünnep szó kapcsán arra hívták fel a figyelmet, hogy az ünnep vagy az "innep" (üd-nap) során "a hívek a testi, főleg külső munkáktól megpihenni, s lelki üdvökre szolgáló jámbor cselekedeteket gyakorolni (...) tartoznak". De a már sokat emlegetett pihenés mellett Czuczorék is hangsúlyozzák: az ünnep "oly nap, melyen valamely örvendetes, nagyszerű esemény emlékét tiszteljük meg, nevezetesen holmi mulatságokkal, lakomákkal".
Az ünnep mint csúcsélmény
Egy 1994-es újságcikk is az ünnepben rejlő kollektív élményre irányítja rá a figyelmet. Kisebb közösségekben, családi körben a születést, a házasságot, a névnapot üljük meg. Vannak nemzeti ünnepeink és egyes társadalmi csoportoknak is lehetnek ünnepei, miközben világméretűvé váltak a vallási ünnepek, így a karácsony is. "Az emberiség történetében az ünnepnek különös jelentősége van. Minden kultúrában, minden közösségben az ünnepnek van valamilyen formája, amit ma divatos szóval úgy mondanánk, hogy transzperszonális összefüggésben kerül elő. Az ünnep az egyén és a közösség valamiféle kapcsolata valamilyen transzcendentális ügyben " - fogalmazott Buda Béla orvos, pszichiáter 1994-ben a Népszabadságnak adott interjújában. A kulturális antropológiával foglalkozók szerint pedig az ünnep egyike a minden egyes emberi kultúrára jellemző tíz- tizenkét közös vonásnak, univerzáliának.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Buda szerint "az ünnep a társadalmi kohézió, az összetartozás eszköze", méghozzá a másikkal való sajátos kontaktus egy közös érték jegyében. De az ünnep az áthangolódás, a megszokottból való kilépés különleges alkalma is. "Pszichológiailag pedig az ünnep az egyik csúcsélmény, amelyre az embernek szüksége van, amelyet nagy eseményként él át. Az ünnepben mindenképpen a kollektív élmény az érdekes. A közös nagy élmény, illetve ennek igénye szinte az időszámítás kerete is" - vélekedett Buda, aki szerint pszichológiai megfigyelések sora bizonyítja, hogy "az ünnepségek ösztönösen sajátos étkezéssel, öltözékkel, ünnepi viselkedéssel, ünnepi beszédmóddal segítik elő a hangulatot, a kommunikációt, az együttlét rítusát". Minden ünnepben van valamilyen ritmikus mozgás vagy tánc, az emberek egy kicsit fel akarnak szabadulni.
Az ünnep szerepe a kollektív emlékezetben
A karácsony az ünnepek sorában különleges, ezt egy horvát néprajzkutató, Dunja Rihtman-Augustin professzor elemezte 1997-ben. Munkájáról pedig Kriza Ildikó közölt tanulmányt az Ethnographia című szakfolyóiratban. Kriza ennek kapcsán hangsúlyozza: "a karácsony társadalmi szerepe, a közösség együttléte, a család összetartozásának kifejezése, a köszöntési rítusok, a templomba járás, az éjféli mise és a csodavárás pszichés háttere mind-mind bonyolult kérdéskört érintenek". Dunja-Rihtman azt támasztja szerinte alá számos példával, hogy miért éppen a karácsony a legfontosabb ünnep. A horvát kutatónő karácsonyi köszöntéseket, karácsonyi dalokat idéz ennek kapcsán. "A jókívánságra koncentráló köszöntők régi és új formái pogány és keresztény vonást őriznek, a költői képek és rítusok egymásba fonódását, komplexitását mutatják. A jövendölés, időjárásjóslás, jövendőmondás sokféle fajtája éppen ehhez az ünnephez kötődve összefüggésben van a napforduló különleges pillanatával" - magyarázza Kriza a karácsonyi ünnep fontosságát kiemelve.
A Szent István Egyetem dékánja, dr. Villányi László szerint az ünnep "feltalálása" a szervezett közösség megjelenésére utal. "Az ünnep üzenetek sora, felismerhető benne a közösség értékrendje, a tisztelet, a megbecsülés, a tradíció és az előretekintés jele is" - hangsúlyozza a dékán, és alighanem erre nemcsak az egyetemi ünnepek alkalmával, hanem a családi ünnepeknél is törekedhetünk.
A Kapitány szerzőpáros alapján ehhez még hozzátehetjük: az ünnepeknek nagy szerepük van a kollektív emlékezet kialakításában. Az ünnep lényegéhez tartozik, hogy az esetek nagy részében periodikusan, például évente ismétlődik - vagyis már a puszta ismétléssel is ünneppé tehetünk akár egyszeri alkalmakat is. A rítus tehát nagyon fontos ünnepeink - családi, nemzeti vagy univerzális ünnepeink - megülésében.
Ez is érdekelhet
Az ilyen rítusoknak pszichológiai hatása is van, hiszen a kisgyerekek is sokszor azért kérik ugyanannak a mesének szinte szóról szóra való pontos megismétlését, mert egy kis biztonságra vágynak, a szülő mesélése, a megszokott kedves hang pedig ugyanazzal a történettel párosulva az időtlen biztonság képzetét is keltheti. A felnőttek esetében sincs ez másképp: kicsit el akarunk menekülni a mindennapoktól az ünnepek idején, szükségünk van ismétlődő, mindig ugyanolyan, megnyugvást adó mozzanatokra - ráadásul karácsonykor ezt a legmeghittebb körben, családunkkal együtt tehetjük.
Legjobban: