Az egyedülálló kutatás során 31 olyan személlyel készítettek interjút, akik korábban már megpróbálták megölni saját magukat. Többek között azt kérdezték tőlük, milyen segítséget vehettek volna igénybe, beszéltek-e a terveikről a barátaiknak vagy családtagjaiknak, milyen érzéseik voltak az öngyilkossági kísérlet idején, illetve hogy mi volt az, ami végül segített nekik a gyógyulásban.
"Sok kutatás foglalkozott már azzal, hogyan lehetne megelőzni az öngyilkosságot, ám azokkal, akik túléltek egy ilyen kísérletet, nem igazán foglalkozunk" - mondta Sarah Coker, a SANE Australia mentális egészséggel foglalkozó szervezet egyik vezetője.
A kutatásban részt vevők 87 százalékát minimum egy mentális betegséggel diagnosztizálták. 11-en közülük többször is megpróbálták megölni magukat. Sokan úgy nyilatkoztak, hogy a kísérlet idején intenzív érzelmi fájdalmat éltek át, amelyet az öngyilkossággal próbáltak megállítani. Mások csapdában érezték magukat, olyan helyzetben, ahonnan nem volt kiút. Szintén gyakori érzés volt a reménytelenség, az értéktelenség.
"Sokan hangsúlyozták, hogy a a tettükkel a szeretteiket akarták megkímélni , és nem is a saját, hanem az ő szenvedésüknek akartak véget vetni. Abban hittek, hogy a halálukkal mások élete javulni fog- mondta Coker.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kutatás szerint a gyógyulás útján az egyik legfontosabb lépés egy bizalommal teli kapcsolat kialakítása egy szakemberrel, például terapeutával. A támogató környezet , a megértő család és barátok megléte szintén nagyon fontos.
" Akik túléltek egy öngyilkossági kísérletet , nagyon érzékenyek és sebezhetőek, és gyakran negatív, rosszindulatú hozzáállással találkoznak. Ettől úgy érezhetik, hogy nem érdemlik meg a segítséget. Nem lenne szabad ítélkezni" - tette hozzá Coker.
Legjobban: