A különféle sportesemények figyelemmel követése sokak számára jelent élvezetet, de egyeseknél ez a hobbi olyan fokú szenvedéllyé válik, ami már az illető emberi kapcsolataira és életminőségére is hatással van.
Josh Klapow, a birminghami Alabama Egyetem klinikai pszichológusa arra hívja fel a figyelmet, hogy nagy különbség van az elszánt szurkolók és a sportműsor-függőségben szenvedők között. Mint megjegyezte, nem az a lényeg, hogy ki mennyi időt tölt el különféle sportok figyelemmel követésével, hanem az, hogy mindez okoz-e negatív változást az illető viselkedésében vagy nem.
Van néhány intő jel, melyet ha magunkon vagy máson észlelünk, alapos okunk lehet gyanítani, hogy itt már többről van szó egyszerű szenvedélynél. Ilyen lehet, ha más tevékenység közben is csak a sportra gondolunk, ha idegessé válunk, amikor egy játék félbeszakad valami miatt, ha egy-egy mérkőzés miatt fontos családi események alól vonjuk ki magunkat, vagy ha dühössé, lehangolttá, netán erőszakossá válunk, mert kedvenc csapatunk kikapott.
Klapow szerint a fenti tünetek jelentkezésekor érdemes szakemberhez fordulni, még mielőtt a függőség komoly kihatással lenne az illető családi életére, ugyanakkor bárki saját maga is tehet néhány fontos lépést annak érdekében, hogy szenvedélyét helyes mederben tartsa. Először is érdemes nyomon követni, mennyi időt szán valaki sporteseményekre, majd ezt az időtartamot meg kell próbálni heti egyszer két órára csökkenteni. Az is segít, ha megkérünk egy családtagot vagy barátot, hogy segítsen eldönteni, melyik az a fontos családi esemény, amely miatt mindenképp ki kell hagyni egy sporteseményt. Jó ötlet belefogni valami újba, és a sportközvetítések helyett mozogni vagy barátokkal találkozni, de ha érezzük, hogy egyedül képtelenek vagyunk minderre, ne szégyelljünk segítséget kérni.
Sokaknál az ilyen jellegű függőség mögött olyan családi vagy magánéleti problémák állhatnak, melyekkel az illető nem mer szembenézni, ezért választja ezt a fajta menekülést.
Legjobban: