A művészetterápia a pszichológiában ismert fogalomnak számít, mégis sokak számára megfoghatatlan, ráadásul Magyarországon luxusnak számít. A módszer hatékonyságát többször bizonyították ugyan fogyatékosok és szenvedélybetegek kezelésében, de vannak, akik továbbra is megkérdőjelezik gyógyító erejét. Vajon miként vélekednek erről a kétkedők és a támogatók, betegek és hozzátartozók?
Művészetet nem lehet terápiás céllal oktatni, mivel a gyógykezelésnek korlátai vannak, a művészet viszont nem szorítható határok közé - állítja Elek Dóra, aki tíz éve vezeti a mentálisan sérült színészekből álló Baltazár Színházat. Szerinte nemhogy elősegítené, inkább akadályozza a gyógyulást, ha hímes tojásként bánnak egy beteg gyerekkel, a terápiában ugyanakkor egy hangos szónak vagy szigorúbb tekintetnek sincs helye.
Márpedig profi színészek képzéséhez olykor a kemény számonkérés is hozzátartozik, és egy fogyatékos személy önértékelését, hosszú távú fejlődését is a vele szemben állított magas mérce határozza meg - vélekedik Elek Dóra. "Ha én terápiás céllal csinálnám az egészet, pálcával vernék a saját fenekemre, ha ordítani kezdek a színészekkel, amikor kihoznak a sodromból. Ezért aztán sokkal célravezetőbb, ha pont úgy bánok velük, mint bárkivel, aki színésznek tanul."
Színésznek tanulni és színészkedni azonban nem jelenti mindig ugyanazt: a színjátszást gyakran alkalmazzák terápiaként. A szenvedélybetegek gyógyításában a Leo Amici Alapítvány különösen nagy szerepet tulajdonít a színházterápiának. Az alapítvány komlói rehabilitációs intézetében a lakók hetente többször próbálnak különféle színdarabokat, ami állítólag segít elfojtott érzelmeik kifejezésében. A korábban szer, illetve alkohol hatása alatt állt betegek saját maguk írják az előadások szövegeit és találják ki a hozzájuk kapcsolódó mozgásgyakorlatokat. Ezeket aztán a csoport együtt olyan szimbólumokra bontja, mint az injekcióstű, a harag vagy a félelem, majd közösen és főleg józanul értelmezik mindezt - meséli Moreno Sindy, az intézet munkatársa, aki maga is gyógyszer- és heroinfüggő volt korábban.
Szimbólumokat nemcsak a színházterápiában, hanem a képzőművészetben is lehet találni. "Ezért rajzolunk és festünk a gyerekekkel, akiknek saját alkotásaikból egy történetet kell kreálniuk, vagyis az általuk rajzolt képek szimbolizálják a belső problémáikat, amiket el is játszatunk velük" - hívta fel a figyelmet a művészetterápia részeként alkalmazott pszichodráma jelentőségére dr. Riha Zsófia gyermekpszichológus. Például állatfigurába bújva, azzal azonosulva a gyerek képes magától távolabb tartani, de a biztonságos és elfogadó közegben egyben át is élni pszichés baját. A pszichodráma nem tudatos vállalása a problémának, mint a színjátszás, hanem a tudattalan szimbólikus felszínre hozása - mondja a pszichológus.
Valószínűleg ez segített a 13 és féléves Dórinak is, akit már a negyedik iskolából küldtek el beilleszkedési zavarai, tanulási nehézségei miatt. Noha semmilyen szervi problémát nem diagnosztizáltak nála, 6 éves kora óta krónikus fejfájással és asztmával járja az orvosokat. Fél éve, amióta részt vesz a Mosoly Alapítvány által támogatott művészetterápiás kezelésen, állapota rohamos javulásnak indult - meséli örömmel Dóri édesanyja. Nem tudja pontosan, mivel érik el, de lánya egyre inkább kezd hasonlítani egy igazi kiskamaszhoz, felszabadultabb és kevesebbet fáj a feje, csökkennek az asztmás tünetek is.
A csoportterápián részt vevő beteg gyerekek a gyermekpszichológus szerint abban az egyben biztosan hasonlítanak, hogy másnak érzik magukat, mint a többiek. Ettől egyfajta sorsközösséggé válnak, és a csoport gyógyító ereje elindítja bennük a szorongás feloldását, önmagukat értkelhetőnek, értékesnek élhetik meg, ezáltal fejlődik önbizalmuk, önértékelésük - ez lehet a gyermekpszichológus szerint az egyik lehetséges magyarázata Dóri állapotjavulásának is.
Megbélyegzett autisták
Sajnálatos módon a művészetterápia egyelőre luxusnak számít Magyarországon. Egy kezelésért akár 8 ezer forintot is elkérhetnek, amit támogatás nélkül kevés család engedhet meg magának. Pedig a szakemberek szerint a pszichésen sérült gyermek rehabilitációjának ez az első építőköve. A zenei, lovas, művészeti foglalkozások sokat segítenek többek között a kapcsolatteremtésben, a kommunikáció fejlődésében az autistáknál is, mondta Gombosné Németh Adrienne, a kaposvári Szív és Kéz Alapítvány Autista Központjának igazgatója. A gyerek aktuális fejlettségi állapota, az autizmus súlyossága, az esetleg társuló egyéb fogyatékosságok s a szülők igénye együttesen határozzák meg, milyen foglalkozásban részesülnek a gyerekek.
Barnabás 5 évesen, egyhónapi ismerkedés után ült fel a lóra, kezdett el egyes szám első személyt használni, azelőtt saját magát csak Barninak emlegette - emlékszik vissza a ma 8 éves kisfiú apukája. Első hallásra megtanulta a lóápoló eszközök, a lószerszámok nevét, valamint a ló testrészeit is. Emellett a kisfiú mindössze egy éve vesz részt művészeti foglalkozásokon, de már felismerhető formákat rajzol, tehenet, cicát, kakast, papagájt, házat. "Szülőként úgy látjuk, hogy a kiegészítő terápiák leginkább Barni önbizalmát növelik, segítik őt az önkifejezésben, továbbá kitöltik az "üres perceit", ami minden autizmussal élő ember számára kulcsfontosságú lehet" - büszkélkedett az apuka. Szerinte a kiegészítő terápiák közvetve segítik a közösségbe való beilleszkedést.
Nem minden autista ilyen szerencsés: az alig 7 éves Petit minden nap gyalog viszi óvodába édesanyja, hogy elkerüljék a villamoson utazók sajnálkozó tekintetét. Az óvodában egész nap hasonló sorsú gyerekekkel van összezárva, pedig az anyuka szerint egy integrált (mentálisan sérült és egészséges gyerekeket egyaránt oktató) intézményben sokkal jobban fejlődne kisfia. Egy vegyes óvodában ugyanis sokkal életszerűbb környezetben nevelkedhetne. Erre azonban - támogatás híján - szerinte Magyarországon legalább annyit kéne várni, mint a delfinterápiára, amiről azt hallotta, kifejezetten jó hatással van az autizmusban élő gyermekekre.
Változtatásra azonban nemcsak az állami támogatási rendszer szorulna: integrált óvodák és iskolák létrehozásához elsősorban pedagógusi szemléletváltozásra lenne szükség. A tanítók és az óvodapedagógusok között vannak ugyanis a legtöbben, akik nem vállalnák az autisztikus gyerekek oktatását-nevelését, fejlesztését, a témával kapcsolatos ismereteik is meglehetősen hiányosnak mondhatóak - derül ki egy nemrégiben készült, az autisztikus személyiségfejlődésű gyermekek ellátását vizsgáló tanulmányból.
Legjobban: