Mennyit tudunk mi, szülők a gyermekeinkről?
Újságokból, televízióból gyakorta hallunk tragikus esetekről, érthetetlen, értelmetlen diszkó-balesetekről, fiatalok önpusztító életviteléről, drámai öngyilkosságokról . Vajon hányan vannak olyanok, akik hamis biztonságérzetbe ringatják magukat, mondván, "az én gyerekem nem olyan, ilyesmi csak másokkal történhet"?
Nos, sajnos, nem így áll a helyzet, legalábbis egy fél Európára kiterjedő mentálhigiénés felmérés adatai szerint a magyar fiatalok között is megfigyelhetők a fokozott kockázatú magatartás, életvitel jelei, sőt, szinte semmiben nem maradunk le az európai átlagtól. Nagy szükség van olyan programokra, amely feltárja ezeket, segíti a megelőzést, jobb egészséghez vezet.
Program fiatal életek megmentéséért
Magyar iskolákba is eljutott a 12 európai ország részvételével zajló SEYLE, vagyis a "fiatal életek megmentése, életerejük növelése" program - számolt be a szervezők nevében dr. Balázs Judit gyermekpszichiáter, a program magyarországi vezetője (Vadaskert Gyermekpszichiátria Kórház és Szakambulancia). Ausztria, Észtország, Franciaország, Írország, Izrael, Magyarország, Németország, Olaszország, Románia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország területéről legalább ezer-ezer 14-16 éves kamaszt vontak be a kutatásba. Magyarországon tizenöt gimnáziumból 1009, Európában végül összesen 12395 diák vett részt a vizsgálatban.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Budapest belső kerületeinek gimnáziumaival vették fel a kapcsolatot, amelyek megfeleltek a kritériumoknak (állami fenntartású, arányos fiú-lány összetételű). Nemcsak az iskolavezetés, hanem a szülők és a diákok beleegyezését is kérték a felméréshez, ami nem várt nehézségekhez vezetett: a magyar szülőknek csak negyven százaléka adta beleegyezését. Ez az arány Magyarországon volt a legrosszabb. Elgondolkodtató, vajon mi lehet ennek az oka. A kutatók szerint összefügghet azzal, hogy Magyarországon az önpusztítás még mindig tabutéma, nehezen kezelhető kérdés, ami azzal a veszéllyel jár, hogy esetleg éppen a rászorultak nem kapnak szülői segítséget.
A program célja nemcsak a helyzet felmérése, hanem annak javítását, a megelőzést célzó, a serdülők egészségét az adott ország kultúrájának megfelelő módon fejlesztő elemei is vannak. A vizsgálat után - ezekben az esetekben körültekintő módon feloldva az anonimitást - segítséget ajánlottak a veszélyben lévőknek, akiknél magasnak találták az öngyilkosság rizikóját. A tanárokat igyekeztek kiképezni a veszélyjelek felismerésére, és a diákok is előadásokat hallhattak arról, hogy saját magukon illetve barátaikon, társaikon milyen jelekre figyeljenek fel, melyek a depresszió illetve az öngyilkos magatartás ismérvei. A programhoz utánkövetés is tartozik: egy idő elteltével a szakemberek visszatérnek a vizsgálat helyszínére.
Lesújtó adatok
A fokozott kockázatú magatartások legrosszabb kimenetele az öngyilkosság. Az adatok lesújtóak: Európa-szerte a közlekedési balesetek után az öngyilkosság a második leggyakoribb halálok a fiataloknál. Ez azt jelenti, hogy több fiatal hal meg saját elhatározásából, mint például daganatos betegség, szív- és érrendszeri, influenza és szülés következtében összesen. Mi sem állunk jól: Magyarország hosszú ideig vezette az öngyilkosságok gyakoriságát jelző európai statisztikát, és most is egyedül Litvánia előzi meg.
A felmérésben kiemelten vizsgálták a budapesti serdülők körében az öngyilkos magatartást. (Ez alatt értjük a halál vágyát, az öngyilkosság gondolatát, tervét, az öngyilkossági kísérletet és tettet.) A magyar fiataloknak mintegy 13 százaléka kívánta a vizsgálatot megelőző két hétben, hogy bárcsak ne élne, minden tizedik arra is gondolt, hogy véget vessen az életének sőt, több mint harmincan el is tervezték, hogyan tennék.
A statisztika figyelmeztet egyéb összefüggésekre is: kimutatták, hogy az öngyilkosok kilencven százalékánál fennáll valamilyen nem kezelt pszichiátriai betegség, például a depresszió . Másik oldalról pedig a nem kezelt depressziós betegek közel negyede öngyilkos lesz! A hazai SEYLE felmérés szerint a megkérdezettek hét százalékánál alapos gyanú van arra, hogy kezelést igényelnének - ez is ráirányította a figyelmet a fiataloknál végzett öngyilkossági prevenció fontosságára.
Káros szenvedélyek
Bár a budapesti gimnazisták adatai kicsit jobb képet mutatnak a nemzetközi átlagnál a káros szenvedélyek terén, azonban a hazai helyzet sem jó, és nagy szükség van a megelőzésre. Az 1009 megkérdezett magyar serdülő közel fele már dohányzik, egyharmada pedig kockázatos mértékű alkoholfogyasztó, a drogfogyasztás terén pedig körülbelül négy százalékuk magatartása tekinthető rizikósnak. A hazai felmérés az alkoholizálást vizsgálta a legrészletesebben: az alkoholfogyasztás gyakorisága aggasztó, hiszen a 14-16 éves fiatalok 31,5 százaléka nyilatkozott úgy, hogy havonta legalább kettő-négy alkalommal iszik nagyobb mennyiségű szeszes italt.
Valamivel kedvezőbb a helyzet az egy alkalommal elfogyasztott alkohol mennyiségével kapcsolatban: a magyar fiatalok 22 százaléka fogyaszt egy alkalommal 3-4 vagy több alkoholos italt. Ez azonban még mindig magas arány, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy hányféle káros hatás kapcsolódik ehhez. Az alkohol ugyanis nemcsak biológiailag károsítja a szervezetet, hanem pszichológiai és szociális hatása is felmérhetetlen károkat okoz, a fiatal izolálódásával, esetleg szubkultúrához kapcsolódásával járhat.
Döbbenetes tény az is, hogy a magyar serdülők közel fele már dohányzik, 17 százaléka pedig rendszeres fogyasztónak tekinthető. A túl korán elkezdett szexuális élet szintén kockázatot hordoz, így elgondolkodtató, hogy a vizsgálatban résztvevő 14 és 16 éves magyar diákok egy ötöde már aktív szexuális életet él, és nekik átlagosan már kettőnél több szexuális partnerük volt életük során. A válaszokból az is kiderül, hogy sokuk nem védekezik óvszerrel.
Hol vannak a szülők?
A szülők odafordulása, a velük együtt (tartalmasan) töltött idő a tizenévesek fizikai és mentális egészsége szempontjából egyaránt meghatározó fontosságú. A felmérés kitért arra is, hogy a serdülők érzése szerint milyen mértékben törődnek velük szüleik, mennyire figyelnek rájuk a mindennapokban.
Az európai átlaghoz képest a magyarok jól vizsgáztak, odafigyelő szülőknek bizonyultak (persze, ez csak azokra vonatkozik, akik belegyeztek a vizsgálatba.). A magyar serdülők osztják meg leggyakrabban szüleikkel, merre járnak, mit csinálnak szabadidejükben. A hazai gyerekek érzik majdnem a leginkább úgy, hogy szüleik gyakran szakítanak időt velük beszélgetésre, és osztoznak életük fontos pillanataiban is, sportbeli vagy művészeti szereplésükkor.
Ugyanakkor a serdülők 42 százaléka érzi úgy, hogy csak ritkán, vagy soha nem kap segítséget szüleitől fontos döntések meghozásában, egy harmadukkal nem beszélgetnek eleget a szüleik, nem veszik figyelembe a véleményüket, és egyötödük érzi úgy, hogy szülei nem értik meg a problémáit - így összességében bőven van még min elgondolkozni, jócskán van változtatni való.
Legjobban: