"Tízéves koromból emlékszem az első esetre, amikor rám tört a klausztrofóbia. Egy rokonunk otthonában bújócskáztunk, én pedig egy beépített szekrényben bújtam el. Amikor ki akartam jönni, bárhogy is próbálkoztam, nem tudtam belülről kinyitni az ajtót. Hirtelen forróságot éreztem, sikítani és sírni kezdtem. Bár voltak mások odakint, akik próbáltak segíteni nekem, hogy kijuthassak, mégis azt éreztem, hogy ott fogok meghalni. Talán két percig lehettem bezárva, de óráknak tűnt" - árulta el a BBC Three weboldalának egy tavalyi interjúban Aimee Browes. A húszéves egyetemista lány is egyike annak a mintegy hat-hétmillió embernek, akik klausztrofóbiával küzdenek az Egyesült Királyságban a brit egészségügyi szolgálat (NHS) becslése szerint.
Mit nevezünk klausztrofóbiának?
A fóbia a szorongásos zavarok egy formája. Központi eleme az az intenzív félelem, amelynek tárgya nem jelent vagy okoz valódi veszélyhelyzetet, így maga a félelem is irracionális, ugyanakkor jelentős kihatással lehet az életminőségre. "Aki klausztrofóbiában szenved, a zárt terektől, a bezártságtól, korlátozottságtól érez szorongást. Mint általában minden fóbiánál, az érintettek ebben az esetben is többnyire tudatában vannak, hogy a félelmük eltúlzott, mégsem képesek tenni ellene. Természetesen a szorongás mértéke egyénenként eltérő lehet, így van, akinél enyhébb, és van, akinél súlyosabb tüneteket váltanak ki ezek a helyzetek. Klinikai értelemben vett fóbiáról abban az esetben beszélhetünk, ha tartósan, legalább hat hónapon keresztül fennáll, illetve jelentős szenvedést okoz az egyénnek, tehát befolyásolja már a mindennapjait is" - foglalta össze Kovács Tímea Erika, pszichológus.
Mint a szakember kifejtette, a fóbiás helyzetben megélt szorongás hasonló fizikai tünetekkel jelentkezik, mint a pánikbetegség. A többi között erős izzadás, a légzés és a szívverés felgyorsulása, hányinger, illetve akár ájulás jellemzi az ilyenkor fellépő félelmet. Mindennek következményeként pedig az érintettek rendszerint igyekeznek elkerülni a fóbiás helyzeteket. "Ha nincs elég széles rés az ajtó felett vagy alatt, ahol szükség esetén kimenekülhetnék, akkor képtelen vagyok bemenni egy nyilvános vécéfülkébe" - vallotta be Aimee Browes.
"A kávézókban lévő szűk, zárt mosdóktól fizikailag rosszul érzem magam, és a szállodákban is csak remélni tudom, hogy nem nyit rám senki, mert nem merem belülről bezárni az ajtót. Mindez csak egy a sok hétköznapi apróság közül, amit mások meg tudnak tenni, de én nem" - tette hozzá. Úgy érzi, a klausztrofóbia minden egyes napjára kihatással van. A legijesztőbbnek a lifteket tartja, de még azzal is meg kell küzdenie, hogy beüljön egy taxiba vagy mások autójába, ha a jármű automatikus központi zárral van felszerelve. "Egyszerűen rettegéssel tölt el, ha meghallom a zár kattanását."
A klausztrofóbia az úgynevezett specifikus fóbiák körébe tartozó zavar. Ezek közös jellemzője, hogy az érintettek egy bizonyos, valós veszélyt nem jelentő tényező vagy szituáció kapcsán éreznek markáns félelmet. Egy nemzetközi kutatócsoport 2017-ben publikált tanulmányában a specifikus fóbiák elterjedtségét igyekezett felmérni, amihez 22 országból összesen közel 125 ezer felnőtt 2001 és 2011 között felvett adatait használta fel. Az így kapott eredmények szerint élete során az emberek átlagosan 7,4 százalékánál lép fel valamilyen fóbia, nőknél kétszer gyakrabban, mint férfiaknál (9,8 százalék a 4,9 százalékkal szemben). A zárt terektől való félelem előfordulási aránya 2,2 százalék, az egyes országok között azonban jelentős eltérések láthatók ez ügyben. A kutatás által vizsgált környékbeli államok közül például Bulgáriában a társadalom 1, Romániában az 1,1, Lengyelországban pedig a 0,8 százaléka küzd valamilyen mértékű klausztrofóbiával. A magyar lakosság nem szerepelt az elemzésben, így csak megbecsülni lehet, hogy a probléma körülbelül 100-200 ezer embert érinthet itthon. Az eredeti, angol nyelvű tanulmányt ide kattintva olvashatod el.
A klausztrofóbia kezelése
Bár logikusnak tűnhet, hogy segít megelőzni a szorongás és az ahhoz kapcsolódó tünetek fellángolását, önmagában a fóbiás helyzetek kerülése mint stratégia nem oldja meg a problémát, sőt, egyfajta 22-es csapdájaként csak még inkább elmélyíti azt. Azáltal ugyanis, hogy az érintettek megpróbálják távol tartani maguktól fóbiájuk tárgyát, egyre inkább felerősödnek az ahhoz fűződő félelmeik. "Amikor az egyénnek már pánikszerű tünetei vannak, akár eljut a halálfélelemig is, illetve ezek a tünetek egyre erősebben, fokozottabban és gyakrabban jelentkeznek, akkor mindenképpen érdemes szakembert felkeresni" - tanácsolta Kovács Tímea Erika. "Úgy gondolom, ma már Magyarországon is egyre jellemzőbb, hogy az emberek mernek pszichológustól, pszichiátertől segítséget kérni. Különösen olyan esetekben, ha az életük eljut egy olyan pontra, amikor már azt érzik, képtelenek egyedül uralni a helyzetüket. A fóbiák ékes példái ennek, hiszen eléggé kézzelfoghatóak a tüneteik, amelyek révén rengeteg szenvedést tudnak okozni" - tette hozzá.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A fóbiák, illetve azokon belül is a klausztrofóbia kezelésére többféle módszer is alkalmazható. Relaxációs technikáktól a hipnózison át a kognitív viselkedésterápiáig (amelynek része lehet a deszenzitizáció is, amikor az egyént fóbiája tárgyával szembesítik) számos megközelítéssel lehet javulást elérni az érintettek állapotában, mindazonáltal a pszichológus szerint végleges megoldás elsősorban a pszichoterápiától várható. Ennek célja ugyanis, hogy a probléma hátterében meghúzódó, annak gyökereit adó konfliktusokat tárja fel és kezelje.
"Amennyiben megszüntetünk egy fóbiát bizonyos technikákkal, de nem ásunk le a probléma mélyére, úgy idővel a fóbia tárgya áttevődhet egy másik fóbiára . A klausztrofóbia helyét idővel átveheti, mondjuk, agorafóbia (tömegiszony - a szerk.). Gyakran előfordul ráadásul, hogy a fóbia kéz a kézben jár más problémákkal is. Egyéb szorongásos zavarok például éppúgy meghúzódhatnak ilyenkor a háttérben, mint akár egy személyiségzavar " - magyarázta a szakember. Kifejtette, a fóbiák egy korábbi, tudattalan félelemre adott válaszként jönnek létre. Egy adott helyzet párosul egy emocionális élménnyel, és az így létrejövő érzésasszociáció alakítja ki a fóbiás félelmet. "Ezt a háttérben meghúzódó félelmet, elakadást, konfliktust kell pszichoterápiában feltárni ahhoz, hogy eljussunk a probléma gyökeréhez, hogy aztán feloldhassuk azt. Amennyiben ez sikerül, úgy a személynek nem lesz már szüksége a fóbiás félelemre. Ezáltal megakadályozható, hogy áttevődjön másféle fóbiára, vagy akár más tünetet alakítson ki."
Így lehetünk úrrá a pánikon
A pszichológus szerint akad néhány olyan módszer, amely rövid távon segítséget nyújthat, ha valakinél egy fóbiás helyzetben fellépnek a pánik kínzó tünetei. Először is érdemes valamivel megpróbálni elterelni a figyelmünket, illetve néhány mély levegőt venni. Szintén hasznos lehet a progresszív relaxáció technikája, amely azt jelenti, hogy előbb összeszorítjuk minden izmunkat, majd hirtelen ellazítjuk magunkat.
Ez is érdekelhet
Ezek csupán tűzoltásra alkalmas technikák, ráadásul, ha nagyon erős a szorongás, előfordulhat, hogy nem is hoznak javulást. Mérsékelt szorongás esetén viszont képesek lehetnek arra, hogy kilendítsék az egyént az adott helyzetből. Ezzel együtt a rendes terápiás kezelést nem lehet ilyen módon kiváltani.
Legjobban: